Johanna papissa

A pápanő (Zöld Csaba, Csonka Dóra; József Attila Színház) - fotó: Kállai-Tóth Anett

Dennis Martin: Die Päpstin – A pápanő – József Attila Színház, Budapest

Az elmúlt kétezer évben legalább tíz-tizenöt alkalommal széles körben terjedt olyan gyanú, hogy az anyaszentegyház feje nem az, mint akinek mutatja magát. Volt, akiről azt híresztelték, hogy zsidó (ezért lett egy időben, több mint félezer éven át a felszentelés előkészítésének része az a vizsgálat, amikor is egy segédlelkész meggyőződött róla, hogy a pápa nemi szerve nincs körülmetélve), akadtak, akiket szentnek tartottak, s olyan egyházfő is volt, akiben sokan az Antikrisztust látták. Ám a legizgalmasabb legenda kétségkívül Johannáé, egy kiemelkedő tehetségű apácáé, aki férfinak álcázva magát 855-től 858-ig ült Szent Péter trónján. Az egyház ezt nem ismeri el – bármelyik kanonizált egyháztörténetben megnézhetjük, azt fogjuk találni, hogy ebben a két év, kilenc hónapnyi időszakban Benedictus Tertius volt a pápa. Egy portrékép is fennmaradt róla, amelynek tanúsága szerint a III. Benedekként regnáló kopasz, szakállas pápa aligha lehetett nő. Mindez a női pápa izgalmas legendáját nagyon kevéssé befolyásolja. Arra, hogy mennyire izgatják az embereket az ilyen és hasonló egyházi titkok, számos mű példáját hozhatnánk fel Dan Brown Da Vinci-kód című regényétől Paolo Sorrentino remek filmsorozatáig, Az ifjú pápáig.

A pápanő (József Attila Színház) – fotó: Kállai-Tóth Anett

Ebbe a sorba illeszkedik Dennis Martin musicalje is, amelynek magyarországi ősbemutatója kirobbanó siker. Méltán az. Hargitai Iván dinamikus, mozgalmas és látványos előadást rendezett a József Attila Színházban, szerethető jellemekkel, aktuális, de nem tolakodó áthallásokkal. A monumentális díszletet (tervező: Horesnyi Balázs) élvezetes animációk egészítik ki (Magyarósi Éva filmjei). Kárpáti Enikő jelmezei inkább csak utalásszerűen idézik meg a középkort, valójában kortalanok. Perczel Enikő fordítása szintén ezt a hatást erősíti – egyáltalán nem érezzük anakronisztikusnak a jeleneteket: világos szituációk követik egymást.

A pápanő (József Attila Színház) – fotó: Kállai-Tóth Anett

A Johannát alakító Csonka Dóra az öntudatos fiatal nő archetípusaként áll előttünk, akit az elszenvedett méltánytalanságok sem frusztrálnak, mert pontosan tudja, hogy azok nem neki, hanem a társadalmi konvencióknak szólnak. (A másik szereposztásban Johannaként Török Anna látható.)  Szerelme, a Zöld Csaba által megjelenített Gerold olyan férfi, akinek erős morális értékrendje kikezdhetetlennek tűnik. A „jó” oldalhoz tartozik még Johanna tanára és mentora, Aeskulapius is, akit Fila Balázs felvilágosult joviális professzorként állít elénk. Mint a mesében, a jókkal szemben állnak a rosszak, akiket nemes elvek helyett leginkább az öncélú becsvágy motivál. De a befejezés nem mesei: a jók győzelme csak időleges. Ugyanakkor Johanna tragikus bukásában van valami erősen katartikus, ami a szórakoztató zenés műfajban egyáltalán nem megszokott. S ami egy prózai színház esetében szintén kellemes meglepetés: az énekesi teljesítmények mindegyike jó színvonalú. A pápanő nem szokványos musical, hanem egy izgalmas történetet árnyaltan megjelenítő, nemcsak a műfaj rajongói által szerethető színház.

Az előadás alkotóit és játszási időpontjait itt találja