Nagy sikernek örvendett a 71. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon a Závada Pál-regény mentén készült Természetes fény, amely merészségével és progresszióival pimaszul párbajra hívja a történelmi film hagyományos értelmezéseit. Nagy Dénes filmrendezővel való alkotói szövetségéről, természetes fényről, inspirációkról, forgatásról, bizalomról és az alkotói szabadságról Dobos Tamás, a film operatőre, a kortárs fotográfia meghatározó alakja beszélt lapunknak.
– Mindenekelőtt szeretnék gratulálni minden alkotónak. Milyen volt „megélni” idén a Berlinálét az online térben?
– Hihetetlenül felemelő érzés, amikor egy film utóélete sikeresnek bizonyul. Elképesztő sok energiát fektettünk a Természetes fény munkáiba. Jó lesz majd közösen megünnepelni mindent a film kapcsán, amint a járványhelyzet engedi. Az online világ remek alternatívát nyújthat a jelenlegi krízishelyzetben, de azt a pozitív kommunikációs hangulatot, amivel egy filmfesztivál rendelkezik, nem adhatja vissza. A személyesen megélt közös drukk, a felszabadult légkör, a kapcsolatépítés és az igazi beszélgetések hiányoznak a virtuális valóságból. Valamilyen szempontból azonban öröm, hogy júniusban „újra” megrendezik a Berlinálét, így az elmaradt élmények pótolhatók lesznek.
– Nagy Dénes filmrendezővel egyfajta alkotói közösségben dolgoztok. Nem a Természetes fény az első közös, nemzetközileg elismert filmetek. Együtt készítettétek például a Másik Magyarország című dokumentumfilmet, amely a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválon kapott elismerést, valamint a Lágy esőt, ami a legjobb európai rövidfilm díját kapta, és meghívást kapott a Cannes-i Filmfesztiválra is. Hogyan jellemeznéd a kapcsolatotokat?
– Nem csupán Dinit, hanem a film producereit, László Sárát és Gerő Marcellt is meg kell említenem, ha már alkotói közösségről beszélünk. Mindannyian osztálytársaim voltak az SZFE-n, Szász János és Bíró Miklós évfolyamán. Az egyetemi években alakult ki az a fajta különleges, mondhatni teljesen bizalmi kapcsolatunk, ami minden közös munkánk alapja. Annyira ismerjük, megszoktuk már egymást, hogy minden helyzetet, esetlegesen felmerülő konfliktust is könnyedén kezelünk. Elfogadás, tolerancia és persze kreativitás, ez a három számunkra a legfontosabb. Nem csupán az ideális filmes kémiáról és a szakmai tényezőkről kell azonban szót ejtenem vele kapcsolatban.
Filmesként különösen pozitív élmény, ha olyan emberekkel lehet dolgozni, akiknél nem öncélúan, egóból jönnek a döntések, hanem maximálisan a produkcióért, a művészi értékért.
Dini, Sára és Marcell mindig a film érdekében és nem önmagukért hoznak döntéseket egy-egy munka során. Minden esetben a film erényeit tartják szem előtt.
– Hogyan jött a felkérése Závada Pál regényének adaptációjához?
– Körülbelül négy-öt évvel ezelőtt hívott fel a Természetes fény tervével kapcsolatban, ami azonnal megtetszett, izgalmas kihívásnak véltem. Pontosan tudja és érzi, hogy szeretek rögtön az elejétől bevonódni egy film készítésébe, ezért is keresett meg már a folyamat legelején. Teljesen az alapoktól szeretem megismerni a forgatókönyvet, vagy részt venni a castingokon – ezek számomra elengedhetetlen részei az igazi filmkészítésnek. Négy évvel ezelőtt elkezdtük járni az országot, keresni az embereket, rengeteget beszélgettünk, és szép lassan el is kezdett formálódni a projekt.
– Milyen irányokba viheti a filmet a forgatást megelőző közös ötletelés, elmélyülés?
– Az alkotótársi szövetség túlmutat egy szerződésen. Ha egy rendező már az alapoknál igényli a hozzáállásomat, kikéri a véleményemet, az érződni fog a filmen, hiszen valóban jelen leszek, és nem csak egy felvételt fogok teljesíteni.
Nekem alapvető, hogy művészileg lelkiismeretesen végezzem a munkám és ne azért csináljam, mert a megállapodás ezt kívánja.
Ez egy bizalmi kör, amit nagyon nagyra becsülök. Amikor leteszem a kamerát, ugyanúgy folytatódik a kommunikáció Dinivel, aki akár utólag is kikéri a véleményem, átbeszéljük a nyersanyagot, tovább beszélgetünk, akár vitázunk is.
– Ez a fajta egymásra hangoltság trendi lehet még a filmezés ma már egyre inkább ipari és rapid jellegében?
– A mennyiség fontossága minőségbeli megalkuvásokkal, a rohanás elérte a filmet is, aminek következtében ez az ágazat már kevéssé a művészi, mint az ipari profilt hozza. Számunkra azonban alapvető, hogy amikorra a felvételhez kerülünk, ne egy sietve összeszedett, pusztán technikai aspektusokon nyugvó háttérmunka előzze meg a forgatást. Az előzetes megbeszélések által erősödik a bizalom, ami egy óriási alkotói szabadságot eredményez. Ha egymásra hangoltság van, akkor tompul az ego. A témára való igazi hangolódással nem az egyéni érdek, hanem a közös ügy viszi előre a munkát.
– Milyen inspirációk mentén indult a Természetes fény vizuális koncepciójának kialakítása?
– Nagyon sok keleti frontról készült archív fotót, dokumentumot néztünk, elemeztünk. Különösen figyeltünk az arcokra, a fények használatára. Egy ilyen felkészülési folyamatban a nagy klasszikus festőművészek palettája is segítség lehet. Nagyon nagy szeretet és tisztelet fűz a természetes fénnyel komponált, ugyanakkor drámai hatással bíró festményekhez – Rembrandt, Vermeer és Caravaggio nagy kedvenceim.
– Milyen asszociációk merülnek fel benned a természetes fény kapcsán?
– A természetes fény lehet egy tudatalatti sugallat, egy tisztaság, egy sallangoktól, felesleges rétegektől mentesség, akár szabadság is. A természetes fény nemesen egyszerű módon mutatja a dolgok mibenlétét. A forgatásokat tekintve, gyönyörű együttállások mutatkoztak meg ennek kapcsán. Három nap eseményeit dolgozza fel a film, ami alatt egyetlen egyszer süt ki a nap. Ez a valóságban is így történt velünk, teljes analógiában a történettel. Nyomott, szórt, fakó fények domináltak végig a forgatás alatt. Hangulatát tekintve olyasmi volt az egész, mint amikor egy régi emlék halványan felbukkan előttünk. A tájak olyan fajta különleges szépsége csak ebben a régióban találhatók meg, ahol forgattunk, az egykori Szovjetunió területén.
– Minden jelenetet Lettország területén forgattatok?
– A film nagyjából a 80 százalékát lett területen, Ludza környékén, az orosz határnál forgattuk, de a vonatúthoz kapcsolódó egy-egy városrészt magyar területen vettünk fel. Nyilván itthon is előfordulnak nyírfaerdők, fenyőerdők, de ezeknek teljesen más a hangulata, mint amit kint tapasztaltunk. Nagyon sajátos fények ölelik a Baltikum területét, amit egyszerűen nem lehet mesterségesen létrehozni. Itthon is gyönyörű erdők vannak, de az a mocsaras, nagy kiterjedésű, fura atmoszférájú vidék nincs, ami nagyon is szükséges ehhez a történethez. Meg kell említenem a vizuális koncepció kialakításához kapcsolódva Ágh Mártont, aki lelkiismeretes munkájával és csodálatos látványtervével járult hozzá a Természetes fényhez. Marcival szintén nagyon elmélyült és szoros az alkotói szövetség.
– Az operatőri tevékenységed mellett fontos szerepet tölt be a fotóművészi hivatásod. Hogyan tudod tartani a rád jellemző diszkrét, mégis határozott stílust a munkáid során?
– Nem szerencsés, ha egy filmben túlságosan is dominál az operatőri látásmód. Nincs gond, ha valaki rendelkezik egy erős vizuális kifejezésmóddal, de a mű szempontjából mindig meg kell tartani a helyes egyensúlyt. Az a jó, ha finom egységben van minden a képen – a színek, a karakterek, a mondanivaló. Ne egy öncélú kiabálás, hanem a közös munka szolgálata legyen a film fényképezése. Fotós munkáimban legtöbbször az ember, a személyiség különböző rétegeinek feltárása izgat leginkább, ezért is készítek legtöbbször portrékat. Izgalmas, mégis bonyolult feladat a fotós tapasztalatokat a film nyelvére átdolgozni, de úgy érzem, hogy a Természetes fény esetében ez harmóniába tudott kerülni.
