A 75 éves Avignoni Fesztiválnak a Pozsonyban működő Ifjú Szívek Táncszínház az egyetlen magyar résztvevője, Hégli Dusan pedig megtalálta, hogy miképpen lehet színházat csinálni a néptánc jelenlétével. A Bartók/Hégli/Parti Nagy: Allegro Molto Barbaro című darabot húsz alkalommal adták elő július 7-29. között a Pápai Palotától pár utcára lévő Golovine Színházban.
„Realista vagyok” – mondja Hégli Dusan Avignon egyik kávézójának teraszán, amikor arról beszélgetünk, hogy az Allegro Molto Barbaróban megrajzolt hatalomgyakorlás nem pesszimista-e. Harmadszor szerepel az Ifjú Szívek az Avignoni Fesztivál off-programjában. A kávéházi székről rálátok a provanszál gótika egyik remekére, Szent Péter-bazilikára. Megnyugtató látvány. „A járvány miatt sokkal kevesebben vannak – meséli, máskor ebben az utcában alig lehetett közlekedni.” Nem messze tőlünk egy megállítótábla, a hatalomnak üzen a hamarosan munkanélkülivé váló személyzet: „augusztus 1-jétől zárva vagyunk! Köszönjük, Macron!” „A szabadság földjén – pontosítja Dusan a járványügyi helyzet leírását – az egyik ember a szabadság zárolása ellen tüntet, a másik tesztelésre vár a gyógyszertár előtt sorakozva.”
A járvány megtépázta a fesztivált: az off-programban fele annyi az előadás, Távol-Keletről egyáltalán nincsenek fellépők, minden sokkal csöndesebb Franciaország legnagyobb színházi fesztiválján és vásárán. „Több megbeszélésen vagyunk túl, három-négy vásárló érdeklődik az Allergo iránt. Ma adtuk elő utoljára, a húsz előadás mindegyikén ült egy-két lehetséges vásárló, mert ez üzlet is” – mosolyodik el Dusán. Megemlítem, hogy szokatlan az a látvány, amikor az előadók szórólapjukkal házalnak az utcákon. „Ez így megy, mi is csináltuk – magyarázza – nincs ebben semmi szokatlan, csak az, hogy máshoz vagyunk szokva, szoktatva…” Így találkoztam az előző napokban Robespierre-rel (Danton et Robespierre), egy remek humoristával, Lisa Chevallier-val (Les enfants, c’est pour quand?), A tudós nők színészeivel (Les femmes savantes), sanzonestjük után Ewuniával és Yves Dupuis-vel (Amants Secrets): „Önök nem kapnak szórólapot, maguk már látták az előadást.” Összemosolygunk. Pár órával előtte voltunk az előadásukon.
Tízszer indul el az óra az Allegro Molto Barbaróban, tízszer rendezi újra a kivetített hatalmas „kéz” – a Samuel Beckett Katasztrófa című rövid remekére építve – az előadás előtti főpróbát. A Parti Nagy Lajos alkotta szöveg tízszer állítja le a próbát, korrigálja a látottakat, javaslatokat tesz, utasításokat ad. Ebből egy kicsivel többet, abból egy kicsivel kevesebbet, magasabbra a fejet, több nemzeti velőt, nem látom rajtatok, hogy örömmel mentek meghalni a hazáért, mondja a kéz, amely egyébként Beckett darabjának rendezője. De semmi sem olyan, amilyennek a rendezői kéz látni szeretné. Egy újabb ötlettől vezérelve letérdelteti a táncosokat, majd a táncosokkal lakodalmat vagy valami hasonlót csináltat, akik rendre újrakezdik a táncot, amint meghallják az újabb utasítást. Táncolnak magyar, szlovák, román, cigány táncokat csuklyás edzőruhában, énekelnek halandzsa nyelven írt népdalokat, hogy minden egyes etűdben a szépséget és harmóniát megjelenítő néptáncokat diszharmonikus, katatón mozdulatok váltsák fel. A kéz elégedetlen, és hol magyarázó, hol kioktató modorban javítja a táncokat.
A darab végén Bartók átható tekintetét látjuk, amint felemeli fejét ugyanúgy, mint a Beckett-darab színésze. Hégli továbbgondolta, kibontotta a Vaclav Havel fogvatartása ellen 1983-ban Avignonban bemutatott darabot. Valamikor ősszel hozza Budapestre az Allegrót.
Az Ifjú Szívek koreográfusa már régen megtalálta a néptánc színházi szerepét, remek színházat csinál. Ezt bizonyítják a korábbi előadásai, a Hontalanítás és a Finetuning. Hégli Dusan ízig-vérig színházi ember, mert tudja, hogy a színházé az utolsó kimondható szó. „Ha ilyen a főpróba, akkor milyen az előadás” – teszi föl a kérdést. Talán ilyen a hatalom, amely csak főpróbát tud tartani. Az előadást, kedves nézők, elhalasztottuk. Maradunk az állandó főpróbánál.
