Alig három kilométeres sétával kényelmes tempóban bejárhatjuk Bertolt Brecht ifjúkorának helyszíneit.
Eugen Berthold Friedrich Brecht 1898. február 10-én született Augsburgban, az Auf dem Rain 7. számú házban. A ház a város közepén áll. Néhány száz méterre a városházától, a Lechviertel egyik mellékutcájában, egy olyan csatorna partján, amitől Augsburgot kis Amszterdamnak érezzük. A környéken leginkább kézművesek laktak, a Brecht család házában például reszelő- és ráspolykészítők.
A 18. századra datálható épület ma múzeum, annak ellenére is, hogy túl sok emléke a kis Bertoltnak (használjuk a nevet ebben az ismert formájában) ide nem fűződött, hiszen az év szeptemberében innen elköltöztek a Bei den sieben Kindeln 1. alá. A ház egyébként arról a római kori reliefről kapta a nevét, amely a falban található, rajta hét gyerek játszik. Úgy saccolhatjuk, első lépéseit itt tette meg, mert 1900 szeptemberében továbbköltözött a család.
Az akkori Bleichstrasse, ma Bert-Brecht-Strasse 2. alatti házat a Haindl papírgyár (ahol Brecht apja vezetői pozícióban dolgozott) építtette alkalmazottainak. Az itteni padlásszobában készült el a Baal és az I. világháborúból hazatérő katonákról szóló Dobszó az éjszakában. Ezt a házat is emléktáblával jelölték meg. A kerület csöndes, a régi városfalon kívül található.
Brecht és barátai egymásnál rendszeresen önképzőköri jelleggel összejöttek, házimuzsikáltak, megosztották egymással az írásaikat, amelyek nem ritkán igen provokatívak voltak.
És miután a négy fal és egymás közt elég intelligensnek bizonyultak, elindultak a városba, hogy ott a különböző kocsmákban is felhívják magukra a figyelmet, már ha szabad ilyen eufemisztikusan fogalmazni. A közeli, csónakázásra alkalmas kanálisokon sok víz lefolyt, az árnyas gesztenyefasorok azóta csak nőttek, az Augsburger Kahnfart nevű lokál asztalait is kicserélték, de ha ezek mind mesélni tudnának…!
Miután befejezte a reálgimnáziumot, Bertolt Brecht 1917-ben a müncheni orvosi egyetemen folytatta tanulmányait. Az augsburgi szálak azonban nem szakadtak meg, 1918 novemberében a helyi munkás- és katonatanács tagja lett. 1920-ban elhunyt az édesanyja, apja nyolc évvel később néhány házzal arrébb költözött. Ott egy manzárdot bérelt, fia többször meglátogatta.
A szülőház ma múzeum, aki ide tart, biztosan megtalálja: a bejárat előtt, az utcán egy görnyedt hátú fiatalember piros sziluettje áll, a falon pedig egy 1960-ban, magánkezdeményezésből készített emléktábla jelzi, hol járunk. A homlokzaton nagy betűkkel ez olvasható: Brechthaus. 1985-ben nyílt itt az első tárlat, 1998-ban pedig a ma is látható állandó kiállítás. Vannak tárlók, s bennük értékes tárgyak, sőt berendezték Brecht édesanyjának a hálószobáját is.
Az előszobaszerű helyiségben, a lounge-ban látni a megannyi Brecht-büsztöt, -szobrot és -festményt. Némelyiken árcédula is lóg, semmi akadálya, hogy a hardcore rajongók akár otthon is adózzanak rajongásuk tárgyának.
Bár Brecht életvitelszerűen csak 1920-ig élt a városban, talán
leghíresebb, a Koldusopera premierjét követő, bőrkabátos, szivarkás képei Augsburgban, egy itteni udvari fotográfusnál készültek.
Ennek a sorozatnak minden kockája megnézhető, de családi és személyes relikviákat is közszemlére tettek, köztük a Paula Banholzer 18. születésnapjára küldött ezüst karkötőt. Ő volt első szerelme, első gyermeke, Frank tőle született 1919-ben. Rosa Maria Amann-nak küldött ajándékot nem látunk itt, róla egy későbbi novellájában emlékezett meg, de a 15 éves lány iránt is erős érzelmeket táplált a 18 éves fiatalember.
Látható az iskolaújság, amelyben első írásai olvashatók, a lapszerkesztés ellenére azonban az iskolában nem tartozott a legjobb tanulók közé. Első versei a helyi lapban jelentek meg az első világháború alatt – manapság szinte nacionalistának hat az akkori patrióta hangnem –, első kötetét pedig tizenhat éves korában publikálta.
A színház is itt keltette fel az érdeklődését: írt kritikákat, rendezett előadást. Ebből az időszakból származik barátsága Caspar Neher díszlettervezővel, akivel iskolatársak voltak.
Bár Neher 1914-ben Münchenben folytatta tanulmányait egy művészeti középiskolában, 1915-ben pedig önkéntesként került a frontra, kapcsolatuk nem szakadt meg, lehetőségeikhez mérten sűrűn leveleztek. Nehernek több rajza is látható a tárlaton. Az egyik a gitározó Baalt ábrázolja, aki éppen olyan, szokványosnak nem nevezhető módon tartja a hangszert, ahogy Brecht is tartotta a gitárt.
A tárlat egyébként nem szakad meg azok után sem, hogy Brecht elhagyta Augsburgot. Tematizálják legsikeresebb darabjait, a Koldusoperát, a Kurázsi mama és gyermekeit – a városfal mentén áll a Stoinerna Ma’ nevű szobor, ami a harmincéves háborúra emlékezik, valószínűleg ez inspirálta a dráma megírására évtizedekkel később –, A szecsuáni jóléleket, a száműzetés éveit, hazatérését, politikai nézeteit.
A Brechthaus nem akar fölöslegesen sokat markolni, épp ezért tud eleget markolni. A tárlókban elhelyezett részletes feliratok mellett extra információkat kapunk, ha előkapjuk okostelefonunkat, beolvassuk minden szobában a QR-kódot, és megnyitjuk a YouTube-videókat, amelyek segítségével közelebbi ismeretségben kerülhetünk az epikus színház és a V-Effekt atyjával. A videókért pedig nem kell elmenni Augsburgig, a múzeum honlapján is megnézhető mindegyik.
A Mozart család augsburgi emlékeit ebből a cikkünkből ismerhetik meg.
