Kelemen Fanni a Budapesti Operettszínház fiatal művésze, aki olyan előadásokban bizonyíthatott már, mint a Hegedűs a háztetőn, az István, a király vagy a Jekyll és Hyde. Legutóbb a május közepén bemutatott Monte Cristo grófja című musicalben tűnt fel Haydée szerepében, amelyről néhány nappal a premier után beszélgettünk vele, de szóba kerültek egyéb feladatai is.
– Milyen volt a Monte Cristo grófjának a próbafolyamata és a premier?
– Nagyon inspirálóak voltak a próbák, Vincze Balázs rendező rendkívül izgalmas elképzelésekkel állt elő. Nagy erővel és lendülettel vetettük bele magunkat a munkába. Haydée egyébként csak a második felvonásban lép színre, így én aktívan később csatlakoztam a próbákhoz, de ennek ellenére passzívan nagyon sokszor jelen voltam, és figyeltem, hogy az alkotók hogyan elemeznek egy jelenetet vagy szerepet. Ez egy iszonyatosan összetett előadás több szempontból is, ezért a próbafolyamat során nagyon feszesen kellett dolgoznunk. A közönség nagyon jól fogadta a darabot, hatalmas siker volt a premier. Szuper érzés ennek a részese lenni!
– Milyennek látod Haydée karakterét, és hogyan közelítesz hozzá?
– A Monte Cristo grófjával először regény formájában találkoztam fiatalkoromban, de természetesen újraolvastam, amikor megkaptam a felkérést. A könyvben Haydée kulcsfigurának számít, a musicalben viszont ennél egy kicsit kisebb hangsúlyt kap. Ennek ellenére nagyon izgalmasak a megjelenései.
Ő egy fiatal, lendületes lány, aki sokat megélt már az élete során. Miután megölték az édesapját, a piacon énekelt és táncolt, ezzel kereste meg a pénzét, és Monte Cristo innen menti ki. Nagyon sokrétű a személyisége, amelyet igyekszem minél részletesebben megismerni és kibontani. Hiszen egy hercegnő volt az élete elején, és egyszer csak az utcára kényszerült! Egy bátor lánynak gondolom, aki nem fél a világtól, iszonyatosan kitartó és hihetetlen energikus.
– Ha a darab egészét nézzük, mi a legfontosabb számodra ebben a történetben?
– Dumas regénye mindig aktuális. Nagyon érdekes, hogy Monte Cristo nem tud elszakadni a bosszúvágyától. Ahelyett, hogy elengedné, ebbe próbál menekülni. Így megfosztja magát a boldogságtól is. Szerintem nagyon fájdalmas, ha valaki ennyire nem tud túllépni az őt ért sérelmeken. Egyben el is gondolkodtat azon, hogy mennyire nem szabad feláldozni a saját életünket ilyen dolgok miatt. Hiszen Edmond nem arra törekszik, amikor kiszabadul a börtönből, hogy egy boldog, új életet kezdjen, maga mögött hagyva a múltat, hanem a bosszúvágy hajtja, és felteszi erre az életét. Vincze Balázs nagyon jól megfogalmazta még az olvasópróbán, hogy vajon az ember a belülről fakadó bosszúvágyat meddig képes morális keretek között tartani? Edmond nem képes arra, hogy megfelelő döntéseket hozzon.
– Egy másik fontos szereped Emma Carew a Jekyll és Hyde című musicalben. Mesélnél erről az alakításodról is?
– Amikor a színház elkezdte próbálni a darabot, én – nagyon fiatalként – csak megfigyelőként voltam jelen. Tanulmányoztam, hogy a három kolléganőm hogyan alakítja Emmát. Közel egy éve futott már az előadás, amikor beálltam. Hatalmas feladatnak tartom, egy mérföldkő volt a pályámon. Én előtte soha nem láttam a musicalt, a történetet természetesen ismertem, de színházi előadás nem volt még a szemem előtt soha, így teljesen új szemmel állhattam neki a feladatnak.
Emma nagyon elegáns és visszafogott hölgy, miközben meghatározó személyiség. A gondolkodásban sokkal előrébb jár a koránál, ő már egy felvilágosultabb lány, mint a társaság többi része. Nagyon bájos és visszafogott, de természetesen, ha szükség van rá, akkor ki tud állni magáért, ami abban a korban szokatlannak számított. Nagyon fontos momentum az életében, amikor elhatározza, hogy akkor is kiáll Jekyll mellett, ha az apja meg is megtagadja őt. Van egy éteri tisztasága, Emma legfontosabb feladata, hogy támogassa szeretett vőlegényét, és mindenben segítse őt. Eléggé közel áll hozzám egyébként ez a karakter, mert a magánéletemben én is próbálok nagyon támogató, gondoskodó lenni a párommal és a családommal szemben.
– Összességében hogyan értékelnéd a mostani évadot? Milyen darabokban játszottál még?
– Szeptemberben beálltam az István, a királyba, amiben Boglárkát, Koppány feleségét alakítom. Ez nagy feladat volt, mert Dancs Annamari helyére jöttem, aki nagyon jól alakította ezt a szerepet. Emiatt nyilván voltak bennem először gátak és kételyek, de miután elkezdtem próbálni, már nem foglalkoztam ezzel.
Ezenkívül a Virágot Algernonnak című előadásban Alice-t alakítom most már második éve, illetve a szívemnek egyik legkedvesebb darabban, a Hegedűs a háztetőn című musicalben játszom Tevje egyik lányát. Ez azért is fontos számomra, mert Háva volt az első szerepem az Operettszínházban.
Mondhatjuk, hogy nagyon színes a palettám, sokféle szerepben tudom magam kipróbálni és megmutatni. Nagyon hálás és boldog vagyok, hogy ennyi lehetőséget látnak bennem, és hogy fiatalkorom ellenére ennyi feladatot bíznak rám.
– A munkád mellett tanulsz a Színház- és Filmművészeti Egyetemen is.
– Igen, drámainstruktor szakon vagyok. Ez egy nagyon izgalmas képzése az egyetemnek, hiszem ide olyan emberek jönnek tanulni, akik nem rendelkeznek diplomával, de már rövidebb vagy hosszabb ideje egy társulatban dolgoznak. Két irány közül lehet választani, és én a színjáték specializáción vagyok, ami annyit tesz, hogy a színészet a hangsúlyosabb. Két év múlva fogom megkapni a diplomámat.
– Mit ad hozzá ez a képzés a szakmai életedhez?
– Mivel bárki jelentkezhet, aki valamelyik magyar színházban dolgozik, így nagyon vegyes a társaságunk. Az ország számos pontjáról érkeztek emberek, és vannak nálam sokkal idősebb és fiatalabb színészek is. Olyan, mintha egy másik társulathoz is tartoznék. Itt is dolgozunk jeleneteken, így megvan arra a lehetőségem, hogy ellessek tőlük dolgokat, hogy képet kapjak arról, milyen stílusban játszanak más színházakban. Izgalmas látni, ki hogyan formál meg egy adott szerepet. Ez nagyon sokat hozzá tud tenni a szakmai életemhez.
Emellett rengeteget kell olvasnunk és elemeznünk, vannak például dramaturgóráink, foglalkozunk műelemzéssel. Csupa olyan tanár tanít minket, aki a szakmának elismert képviselője. Ezáltal még inkább kitolódnak a határaim, többet látok és tanulok.
– Van-e olyan szerep, amit mindenképp szeretnél egyszer elénekelni?
– Igen, minden színésznőnek van álma, de én ezeket nem szeretném lelőni, maradjon még az én titkom. Emellett olyan nagyszerű lehetőségeket kapok az Operettszínházban, hogy nincs is időm azzal foglalkozni, hogy mit csinálnék inkább. Fiatalként az ember kipróbálja magát minden olyan lehetőségben és szerepben, amit ráosztanak, és elkezdi érezni, hogy mi áll hozzá közelebb vagy távolabb. Ezáltal még nagyon-nagyon sokat változhat az is, hogy mi az, amit mindenképp szeretnék egyszer elénekelni és eljátszani. De természetesen vannak olyan szerepek, amik nagyon kedvesek számomra.
