1944. szeptember 10-én született Pogány Judit, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, aki filmekben, színpadon és szinkronszerepekben is emlékezetes alakokat formált meg – gyerekdaraboktól az operetten, musicalen át a komédiáig és monodrámáig minden műfajban kiemelkedő alakításokat nyújt.
Pogány Judit Kaposváron született, ahol apja mérnök és a városi szimfonikus zenekar tagja volt. Az államosítás idején mindenüket elvették, apja politikai okokból még börtönbe is került, szabadulása után csak családjától távol kapott munkát. Halála után felesége idegösszeomlást kapott és elmegyógyintézetbe került, Juditot és bátyját budapesti rokonok vették magukhoz. A középiskolát intézeti tanulóként Békéscsabán végezte, kollégiumi évei alatt zeneiskolába járt, szertornázott, és beleszeretett a színjátszásba, énekelt, szavalt, játszott.
A színművészeti főiskolára nem jutott be (ahogy mondja, nem is nagyon készült a felvételire), ezután volt forgalmista a kaposvári vasútállomáson, bérszámfejtő és adminisztrátor a helyi bíróságon. Egy amatőr színészcsoporttal jelentkezett a Ki mit tud? tévés vetélkedőre, s a műsort látva a kaposvári Csiky Gergely Színház 1965-ben segédszínésznek szerződtette.
Itt indult el pályafutása, és itt ismerkedett meg későbbi férjével, Koltai Róberttel. Tehetségét 1968-ban fedezte fel a friss diplomás rendezőként érkező Zsámbéki Gábor, aki szerepet osztott rá a Várj, míg sötét lesz című krimiben, 1970-ben már színészi besorolást kapott. Az ország kulturális vezetése 1978-ban a sikeres kaposvári és a szolnoki színház vezető művészeinek szerződtetésével próbálta megújítani a válsággal küszködő fővárosi Nemzeti Színházat, és a Nemzeti főrendezőjének kinevezett Zsámbéki Pogány Juditot is vitte magával. A színésznő két év múlva visszatért Kaposvárra, ahol 1995-ig játszott, ezután szabadúszó lett, 2004-ben csatlakozott az Örkény István Színház társulatához.
A sajátos alkatú és orgánumú színésznő művészi skálája igen széles, gyermekdarabok suta bájú szereplőjeként éppoly kiváló, mint súlyos tragédiák hősnőjeként. Saját bevallása szerint az igazi, színészt próbáló feladat számára a gyenge, sérült, kiszolgáltatott emberek megjelenítése. Legalább harminc olyan szerepe volt, amelyet a legfontosabbak között sorolna fel. Örkény Macskajátékában többször is játszotta Orbánnét, legutóbb az Örkény Színházban. Kiemelkedő alakítást nyújtott Werner Schwab Elnöknők című darabjában Ernaként, a Pedig én jó anya voltam című monodrámáját börtönökben is előadta. A Rózsavölgyi Szalonban Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című regényének színpadi változatában szerepelt.
Számos film, tévés és rádiós szerep fűződik nevéhez, és szinkronszínészként is kedvelt. Ő kölcsönözte hangját a kis rókának, Vuknak, a Pom Pom meséi című filmben több mint száz hangon szólalt meg, a Bogyó és Babóca című mesesorozatban minden szereplőt ő szinkronizált. Olyan népszerű filmekben is látható volt, mint az Eldorádó, a Legényanya, a Mese habbal, a Sose halunk meg, az Ámbár tanár úr, a Hippolyt és a Meseautó.
Drámai szerepekben is remekel, Tarr Béla Panelkapcsolat című filmjében férjével, Koltai Róberttel alakítottak boldogtalan lakótelepi párost, játszott az osztrák Michael Haneke A lázadás című filmjében is. Lugossy Lászlóval 1975-ben forgatta az Azonosítás című filmet, mely a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Ezüst Medve-díjat nyert, Gothár Péter első játékfilmjében, az Ajándék ez a napban a legjobb női alakítás díját érdemelte ki Velencében.
Az egyik legsokoldalúbb magyar színésznő a gyerekdaraboktól az operetten, musicalen át a komédiáig és monodrámáig minden műfajban kiemelkedő alakításokat nyújtott. Nagy átéléssel képes szélsőséges, nehéz körülmények között élő nőket megformálni, tragédiában a humort, komédiában a tragikust tudja felvillantani. Szavai szerint “képes vagyok olyan koncentrációval, olyan fantáziával gondolni a megjelenítendő személyre, hogy egy időre eggyé válok vele. Ezt a képességet valószínűleg még a kislánykori álmodozások időszakából hozom magammal. Sajnos pont az ilyen úgynevezett „átélős” színészek sokkal sérülékenyebbek, mint az inkább „bravúrosan” játszó típus.”
A Jászai Mari-díjat 1978-ban kapta meg, érdemes művész 1987-ben lett, 2007-ben Gábor Miklós-díjjal jutalmazták. A Kossuth-díjat 2008-ban vehette át több évtizedes, mesefiguráktól a drámai szerepek megformálásáig terjedő sokoldalú színészi teljesítménye elismeréseként, 2010-ben a Halhatatlanok Társulatában örökös tagságot nyert el.
2014-ben a Kaposvári Gyermekszínházi Biennálén az Assitej Magyar Központjának életműdíját vehette át, és megkapta a Hazám-díjat is. 2022-ben neki ítélték oda a Színházi Kritikusok Céhének életműdíját, egy évvel később pedig beválasztották a Nemzet Színészei közé.
Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja
