„Hogy mit gondolok, azt elég nyilvánvalóan kifejezi, hogy az első tanítási napon, hétfőn, én is őrt álltam az egyetem erkélyén az egyik színész osztály tagjaival együtt, holott én magam soha nem jártam a színművészetire” – mondta a 24.hu-nak Szabó Győző színművész az SZFE-ügyben.
Attól függetlenül, hogy nem volt az intézmény hallgatója, mint meséli, „rengeteg vizsgaelőadást láttam az Ódry Színpadon. Volt olyan produkció, amit kétszer-háromszor is megnéztem. Mindig sikerült beszöknöm valahogy, persze sokan azt hitték, hogy én is színészhallgató vagyok, miközben a képzőművészetire jártam.”
A jelenlegi helyzet feloldásával kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy „az kétségtelen, hogy a változás, a megújulás minden intézmény életében fontos dolog, de így biztosan nem lehet végrehajtani. Vidnyánszky Attila legurított egy apró hógolyót a lejtő tetejéről, és most már megjósolhatatlan, hogy a hatalmassá duzzadt hógömb hova fog becsapódni, és kiket fog letarolni.”
Mint mondja „én egy pozitív gondolkodású ember vagyok, és azt remélem, hogy az egymásnak feszülésből a végén valami pozitív, előremutató dolog sülhet ki. Ha valahol becsukódik egy ajtó, akkor valahol biztosan kinyílik egy másik. Nem tudom, hogy hol van ez az ajtó, de muszáj lesz megkeresni.”
„Én azt érzékelem, hogy Vidnyánszky Attilát egy percig sem rendítette meg, hogy a színházi világ legnagyobb tekintélyei, mesterei most önként kivonulnak a színészképzésből. Azok, akik évtizedeken át rajzolták meg a színházi szakma ívét. Ez tényleg nem tűnik fel neki? Vagy tényleg ennyire beleszarik az egészbe? Hát nincs lelkiismerete?”
