Az utóbbi években visszavett a közéleti megnyilatkozásokból, mert megunta a politikai sakkjátszmák, a hatalmi intrikák önismétlő paneljeit. A #FreeSZFE mozgalom kellős közepén, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia új tagjaként Kovalik Balázs rendező most arról beszélt a hvg.hu-nak, hogy milyen nagyra értékeli a hallgatók megmozdulásait, és mennyire elkeseríti, hogy a hatalom agresszióval igyekszik mindent a saját képére alakítani, miközben a sokszínűség védelmezőjének állítja be magát.
– Milyen kimenetelét látja az SZFE einstandolására adott válaszként kialakult állóháborúnak?
– Nem bocsátkoznék jóslatokba. Egy biztos, felejthetetlen, kitörölhetetlen emlékeket hagynak a társadalomban ezeknek a hallgatóknak a megmozdulásai. Történelmi ismereteink alapján tudjuk, hogyan szokott végződni az, amikor betelik a pohár. Ha az ellenállás nagyobb támogatottságot vált ki az elégedetlen lakosságból, akkor hamarabb fog bekövetkezni a változás, ha nem, akkor később. A színművészetis hallgatók akciói, épületfoglalása az egyik alapköve annak, hogy a jelenlegi oligarchikus hatalom egyszer megbukjon. Elkeserít és felháborít az agresszió és hazudozás, amellyel a hatalom igyekszik mindent a saját képére alakítani, miközben a sokszínűség védelmezőjének állítja be magát.
A középkorra emlékeztet, amikor néhányak hatalmi és meggazdagodási vágya a kereszténység nevében letarolta és kirabolta a fél világot, kultúrákat pusztítva el. Ostobának tartom az olyan kultúrpolitikát, amely a múltat folyton eltörölni igyekszik, szemétre dobva annak értékeit, besározva embereket és alkotásaikat. Bízom a fiatal, új generációban, amelynek a tagjai ezt a primitív és polarizáló retorikát elutasítják, és nem engedik, hogy a tyúk-tojás baromfiudvar filozófia tönkretegye jövőjét. Szurkolok az SZFE hallgatóinak, hogy meg tudják védeni autonómiájukat.
– Mennyire folyt bele a színművészetis történésekbe?
– Folyamatosan követem az eseményeket. Támogattam, hogy a Bayerische Theaterakademie, ahol tanítok, a németországi színházi egyetemekkel összefogva kiállást, szimpátia megnyilvánulást szervezzen. Örömmel látom, hogy mennyire ügyüknek tekintik a színházi képzés szabadságát, mennyire elhivatottan és komolyan érdekli őket, ami Budapesten történik. Naponta kérnek információt, mi zajlik az egyetemen. Nevezhet az állampropaganda árulónak – de miért is árulás arról beszélni, amit látok és gondolok?
