Ma éjfélkor jár le a hallgatók által ultimátumnak, Szarka Gábor kancellár szerint pedig ajánlatnak nevezhető forgatókönyv, amit ő és a Színművészeti új rektorhelyettese, Novák Emil fogalmazott meg. A valaszonline.hu arról kérdezte az új kancellárt, hogy mi lesz éjfél után, ha a diákság mégsem hagyja el az épületeket? Az egykori katonatiszt állítja, olyan nincs, hogy ő erőszakkal bemegy oda. Csakhogy azt is állítja, hogy kitölti az öt évét. Megtudjuk továbbá, hogy egy másik ezredesről, bizonyos Redlről készült filmben statisztált gyerekként, sőt filmekben is játszott. Meg azt is, hogy Wass Albertet nézett legutoljára színházban, Vidnyánszky rendezésében. S hogy nemzetietlenezik-e a kancellár, ahogy a kuratóriumi tagok? Az interjúból kiderül.
– Ha kimondaná, hogy a nemzetietlen libernyákozás méltatlan, netán finoman azt is mondjuk, hogy Rátóti „elhamarkodottan ítélt”, azzal nem könnyítené meg a párbeszéd alapjául szolgáló bizalom építését a hallgatóság felé?
– A pálya széléről nagyon sokan értenek a focihoz… És olyan emberekkel akarnak kimondatni dolgokat, most például ön velem, akiknek az adott ügyben nincs feladatuk. Talán tényleg foglalkozzon mindenki azzal, ami a dolga, jó?
– Tényleg nem érzi, hogy bizalmat építhetne két mondattal?
– Szerintem én úgy építhetek bizalmat, ha az egyetem működőképességét biztosítom. Mindenkinek ez az érdeke. A hallgatóknak is, a bent dolgozóknak is, akik várják a lehetőséget, hogy végre folytathassák a munkát. Aláíratlanul állnak a dokumentumok, állnak az ügyek. A hivatali munkát be kell indítani és aztán elkezdeni beszélgetni. Mindenkinek. Nem csak nekünk. Az ő oldaluknak is. Meg kell nyilvánulni, el kell mondani, mi a gond. Arról, hogy jól volt-e ez így, már elmondtam a magánvéleményemet az imént: szerintem is szükség lett volna párbeszédre korábban. De ez már a múlt, s nem feladatom boncolgatni.
– Ha párbeszédet akar, miért nem oszlatják fel a kuratóriumot és kezdik nulláról a tárgyalásokat? Gyengeségnek tűnne harci logikával?
– Döntéshozók, jogszabályalkotók tudnának válaszolni arra, hogy ennek a felvetésnek van-e értelme. Mi mindenesetre tényleg fölajánlottuk most a párbeszéd lehetőségét. Benti dolgozó már keresett, hallgató még egy sem. Senki nem volt közülük, aki azt mondja: kancellár úr, nem értünk egyet az egész helyzettel, de beszélgessünk, mondja el, hogy önnek mi a véleménye.
– Kávézóban is leülne, vagy csak ha beengedik?
– Ha a nyolcpontos javaslatunkat elfogadják, akkor tárgyalunk…