Amint az már korábban kiderült, eladják az SZFE Vas utcai épületét, ezzel pedig megszűnik az intézmény játszóhelye, az Ódry Színpad is. Az intézmény egykori rektorhelyettese, Hegedűs D. Géza így kezdte búcsúját: „Vas utca 2/C. Lakatra zárt, kirabolt üres terek. Még a csönd is betiltva, leltárba véve, bedobozolva. Tilos a ház is, a kövek, a falak, az irodák, a kollégiumi szobák. Be van tiltva 63 év.” – olvasható a HVG-n.
„Tilos az Ódry Színpad, a függöny, a lámpák, a nézők, minden előadás. Visszavonva, betiltva a taps, a lábdobogás. Érvénytelen minden felvételi, minden eskü- és búcsúvevés. A mesterek törölve, osztályok kiiktatva. In effigie kivégezve hat évtized nemzedékei. De a ház tudatalattija őrzi tanáraim, osztálytársaim, barátaim, növendékeim minden szavát, hangját, mozdulatát. Ódry Árpád nevét is, aki szerint: „A színpad nem fölösleges fényűzése a világnak, hanem lelki szüksége, ezért nem kell tartani attól, hogy valaha is megválik tőle […] Ne higgyék azonban, hogy ez a tudat magában elegendő biztosítékot nyújt. […] Mi mindent kell magában hordania annak a színésznek, akit százféle ember százféle érzéssel hallgat?! Úgyszólván az egész világot. […] Üres lélekkel a színpadra lépni: csalás. És színház csak akkor kerül igazán válságba, amikor színészei nem éreznek magukban a közönséges megélhetésnél magasabb célokat.”
Ezek a mi szavaink is. A krédónk. A kiűzetés nem szétszóratás, hanem az újrakezdés potenciális lehetősége, együtt, az üres térben.
(Via Független Szabad Egyetem)
