ukrán

Andrij Bondar remekbe szabott esszéje rengeteg új gondolatot generált, illetve ébresztett fel bennem olyat, ami itt volt velem, csak nem közöltem – talán senkivel. Ezeknek egy része fért csak bele a Bondar-féle dolgozat immár két „utószavába”, hát folytatom.

Nagyon régen nem írtam, mert háború idején hallgatnak a múzsák. Most sem Belarusz következik, mert nem itt folyik az őrült öldöklés. De haditudósítást ne várjon tőlem senki. Maradok a „kaptafámnál”.