December 1-jén ünnepelte 20. születésnapját a Nemzeti Táncszínház. Ennek kapcsán kérdeztük Ertl Pétert, az intézmény vezetőjét a múltról és a jelenről.
– Mi volt a jelentősége annak, hogy 2001-ben a Táncfórum intézményesült és Nemzeti Táncszínházzá alakult?
– A Nemzeti Táncszínház elődintézménye, a Táncfórum 20 éven át úgy működött, hogy különböző befogadó színházakban léptek föl a táncegyüttesek, ami elképesztő szervezést igényelt, hiszen a műsorszerkesztés során helyszíneket kellett találni, egyeztetni a szabad időpontokat és az előadásokat átültetni a megfelelő színpadokra. Ehhez hasonló struktúrában működtünk abban az öt évben is, míg el nem készült az új Nemzeti Táncszínház a Millenárison. A Nemzeti Táncszínház 2001-es létrejöttével, majd pedig az új épületünk 2019-es megnyitásával megadatott számunkra az a csodálatos lehetőség, hogy már nem kellett más intézmények programjait szem előtt tartanunk, így saját művészeti koncepciót és műsorpolitikát álmodhattunk meg az év 365 napjára.
– Hogyan változtak húsz év alatt az intézmény feladatai? A járványon túl mi jelenti ma a legnagyobb kihívást?
– Az alap célkitűzésünk, hogy a Nemzeti Táncszínház szolgálja a hazai professzionális táncművészetet és a közönséget, nem változott, kezdettől úgy tekintünk az intézményre, mint egy találkozási pont, ahol a profi előadóművészek a táncművészet számos stílusát bemutathatják. Ez egy nagyon fontos feladat, de ezen túlmutat a tevékenységünk, hiszen mi úgy tekintünk magunkra, mint a hazai táncművészet szakmai központja, ahol a minden korosztályt megszólító előadásokon túl, szakmai programok is zajlanak. Tulajdonképpen éppen hogy megnyitottunk a Millenáris Parkban, jött is a járvány, bár szerencsére 2019 tavaszán a Budapest Táncfesztivál utolsó előadását még bemutathattuk. 2020-ban az intézményi zárásra reagálva létrehoztuk az NTSZ ON programunkat és online előadásokkal tartottuk a kapcsolatot a közönségünkkel, a nézőink legnagyobb örömére.
– Mik voltak a legfontosabb intézményi mérföldkövek az elmúlt két évtizedben?
– Természetesen, az első igazán emlékezetes pillanat 2001. december 1., amikor a budai várban, az egykori karmelita kolostorban otthonra lelt a magyar táncszakma. 2005 márciusában megnyitott a Művészetek Palotája és az akkori főigazgató, Kiss Imre külön kérése volt, hogy rezidens intézményként a Nemzeti Táncszínház költözzön be. Ez számunkra továbbfejlődést és magasabb minőséget jelentett. Majd következett öt nehezebb év, amikor vándoréletet éltünk, befogadó helyszíneken játszottunk. De bárki, aki főzött már más konyhájában, az tudja, hogy semmit nem talál meg, keresni kell a lábost, a fakanalat, a fűszereket. Ezzel szemben otthon, a saját megszokott környezetedben jóval könnyebben, rutinosabban mozogsz, ami sokkal jobb minőséget is eredményez. Ezért a harmadik mérföldkő egyértelműen az új Nemzeti Táncszínház nyitógálája volt, amikor 2019. február 15-én felgördült a nagyszínpad függönye és felcsendült Csajkovszkij Diótörője, akkor egy újabb álmunk vált valóra.
– Milyen ünnepi programokat terveznek a születésnap kapcsán?
– A Nemzeti Táncszínház befogadó színházként működik, több mint ötven társulattal dolgozunk együtt, így az nem volt megvalósítható, hogy egy gálaprogramban valamennyi együttes fellépjen. Ezért úgy döntöttünk, hogy
a teljes 2021/22-es színházi évadot az ünnepségsorozatnak szenteljük, és minden hónapban szervezünk egy gálát, melyben három-négy társulat közreműködik
és köszönti a Nemzeti Táncszínházat. December 22-én a második NTSZ 20 – Össztánc című előadáson a Bozsik Yvette Társulat, a Topolánszky Tamás vezette GG Tánc Eger, valamint Zsuráfszky Zoltán és Zs. Vincze Zsuzsa vezetésével a Magyar Nemzeti Táncegyüttes lép színpadra, sokszínű és szép estét kínálva.
A tánc nyelvén beszélünk címmel elkészült a 20 éves Nemzeti Táncszínház jubileumi dokumentumfilmje, ami december 1-jén, az alapítás szimbolikus napján debütált az M5 csatornán. Januárt 13-tól minden hónapban levetítjük a filmet, és a programhoz meglepetésként színházlátogatást is kapcsolunk, ahol egy-egy neves táncművész kíséretében a színház kulisszatitkait tárjuk fel.
Emellett megjelent a Táncszínház művészeti albuma, ami a színházban fellépő társulatok előadás fotóin keresztül mutatja be az elmúlt éveket, külön figyelmet szentelve a Zoboki Gábor és kollégái tervei alapján megvalósult épület szépségének. Ősszel a Budapest Táncfesztivál keretében számos külföldi társulat látogatott el hozzánk, és elragadtatással meséltek arról, hogy milyen csodálatos és európai viszonylatban is párját ritkító a kifejezetten a táncnak dedikált Nemzeti Táncszínház. A könyvben továbbá helyet kaptak a munkatársaim is, hiszen nagyon fontos számomra az, hogy a Táncszínház értékeit a fellépő művészek profizmusán túl, az itt dolgozó kollégák szakmai színvonala is fémjelzi.
A 2021/22-es évadnak a jubileum megünneplése mellett további érdekessége, hogy a tavalyi járvány miatt elmaradt Budapest Táncfesztivált is idén rendeztük meg, így ebben az évadban ősszel és tavasszal is fesztivállal készülünk.
– Milyen hosszabb távú terveik vannak?
A Nemzeti Táncszínház számos előadás létrejöttét koprodukciós partnerként segíti és szeretnénk, ha a jövőben ezek a darabok nemcsak a budapesti közönség, hanem a vidéki lakosság életét is megszépítenék. Ezért a vidéki befogadó színházakkal együttműködve új partnerkapcsolatokat kötünk, aminek a nyertesei a nézők, hiszen házhoz visszük a táncművészetet. Célunk, hogy a jövőben ezt a fajta nyitást tovább erősítve, a nemzetközi szférában is megjelenjünk.
