A tánclépéseken túl hihetetlen kitartást, szorgalmat és a munka tiszteletét adja a balett – állítja Leblanc Gergely és Balázsi Gergő Ármin, a Magyar Állami Operaház balett-társulatának két tagja. A Magyar Nemzeti Balett principáljaival többek között arról beszélgettünk, szerepálom-e Anyegin karaktere, hordanak-e spicc-cipőt a férfi táncosok, és hogy miért kellene megnéznie a Spartacus balettváltozatát annak, aki úgy gondolja, hogy a balett nőies műfaj.
„A mai napig az okozza a legnagyobb örömöt, amikor egy drámai balettban vagy egy könnyed darabban létre kell hoznom és érthetővé kell tennem a karakteremet a nézők számára. Méghozzá beszéd nélkül, hiszen balett-táncosként csak a testemet és az arcomat használhatom” – mondja Balázsi Gergő Ármin, a Magyar Nemzeti Balett principálja, akit ebben az évadban többek között A makrancos Kata Petruchiójaként és a Don Quijote Basiljaként láthatott az Operaház közönsége.
„Ez egy csodálatos hivatás” – mondja a 2022/2023-as évad Étoile-ja. Már gyerekként sokat járt balettelőadásokra – bátyja is a Magyar Táncművészeti Főiskolán tanult –, de a műfaj akkor még nem nyűgözte le. „A 6-7 éves fiúk általában focizni szeretnek vagy a játszótéren lógni a barátaikkal. Én is így voltam ezzel, nem én találtam ki, hogy balettozni fogok. De nem is tiltakoztam ellene – megtetszett, milyen komoly ugrásokat és emeléseket végeznek a férfi táncosok” – emlékszik vissza.
Azt mondja, később szeretett bele igazán a balettba. „Akkor már indultam versenyeken, jöttek a sikerek, lehetőséget kaptam arra, hogy külföldön tanuljak, kurzusokra járjak. Egy idő után pedig elkezdtem olyan szerepeket táncolni, amelyeknek történetük van. Egy másik ember bőrébe bújhatok, ami nagyon izgalmas feladat” – emlékszik vissza növendékéveire.
Anyegin, Spartacus és Don Quijote
„A balettnövendékek jellemzően a technikai elemekre figyelnek – ebbe a hibába én is beleestem. De pár év alatt minden táncművész rájön arra, hogy a balett sokkal több, mint technikai elemek halmozása. Ez nem egy pontozható-mérhető sportág, hanem művészet, amely sokkal inkább a szerep kidolgozásáról, esztétikájáról, látványvilágáról szól” – mondja Leblanc Gergely, a Magyar Nemzeti Balett principálja, aki az elmúlt hónapokban a Mayerling, A makrancos Kata és A hattyúk tava előadásain is színpadra lépett.
A többek között Harangozó Gyula-díjjal és a Magyar Arany Érdemkereszttel elismert táncművész úgy gondolja, rengeteg a tévhit a balett körül – sokan gondolják azt (tévesen), hogy a balett nőies műfaj, amelyben a férfi táncosok is spicc-cipőt viselnek. „Mivel a fiúkat valóban nehezebb megnyerni a balettnek, kevesebb férfi van a szakmában, mint nő. Ami azt jelenti, hogy van ugyan verseny, de közel sem akkora, mint a női balett-táncosok között” – mondja Leblanc Gergely.
Pedig szerepekben nincs hiány, a férfi táncosok egy sor legendás karaktert formálhatnak meg a színpadon. „Anyegin nagyon megfogott, a stílusával tökéletesen tudtam azonosulni” – említ egy példát Leblanc Gergely. Balázsi Gergő Ármin számára a Mayerling Rudolfja volt az egyik szerepálom – úgy fogalmaz, katartikus élmény volt már maga a felkészülés is –, de Anyegint vagy Spartacust is szívesen eltáncolná. „Don Quijote Bazilja nagy szerepálom sok férfi balett-táncos számára, mert egy macsót kell eltáncolni, a darab tele van trükkökkel, spanyol zenével. Aki pedig úgy gondolja, hogy a balett nőies műfaj, annak el kellene jönnie a Spartacus egyik előadására. Abban semmilyen nőiesség nincs” – mondja.
Kitartást is „tanulnak” a balettnövendékek
Leblanc Gergely és Balázsi Gergő Ármin az idén debütáló Hungarian Ballet Grand Prix szakmai zsűrijének tagjai, június végén Veszprémben véleményezik majd a nemzetközi versenyen induló balettnövendékek teljesítményét. Mindketten úgy gondolják, a versenyzés fontos motorja a növendékek fejlődésének.
„Miközben egy növendék felkészül egy versenyre, elképesztően sokat tud fejlődni. Én az első szólószerepemet például egy versenyen táncoltam el, az volt az első igazi találkozásom a színpaddal. Nagyon fontos a növendékek számára, hogy kiállhatnak a színpadra, ez egy sor olyan kihívás elé állítja őket, amilyenekkel a balett-teremben nem találkoznak” – magyarázza Leblanc Gergely. Hozzáteszi: a versenyeken olyan gyakorlati tudást tudnak szerezni a fiatal táncosok, amilyet máshol nem.
Balázsi Gergő Ármin is egyetért vele. „Egy nemzetközi versenyen vagy kurzuson egészen új balettmesterekkel lehet találkozni, teljesen új instrukciókat kaphatnak a növendékek, ezek mind hozzájárulnak egy fiatal táncos fejlődéséhez. Versenyekre szükség van, mert nagyon stresszes kimenni a színpadra, és eltáncolni egy szerepet. Erre valóban fel kell készülniük a növendékeknek” – mondja.
A Magyar Nemzeti Balett két principálja úgy gondolja, a balett sokkal többet ad a növendékeknek a tánclépések ismereténél. „A balettnak köszönhetően megtanulják értékelni és tisztelni a munkát, elfogadják, hogy mindenért meg kell dolgozni. Ezt a növendékévek alatt szívják magukba, de az egész életükre hatással van” – fogalmaz Leblanc Gergely. Balázsi Gergő Ármin is úgy véli, a balett sokak számára hihetetlen kitartást ad. „Én is megtanultam, hogy az utolsó utáni pillanatban sem szabad semmit feladni. Szorgalom és kitartás kell, ezek nélkül semmi nem működik – ez a balettra hatványozottan igaz” – mondja.
