Karácsonyittas éhteltségérzésben áldott Szomorút danol kevéssé túlgondolt eredetiségben kelet-olasz lány bandájával – hangosjazzel takargatni próbált tökunalmas elgondolásként.
Szomorú vasárnap
Van egy mániám: ha valami nagyon megtetszik, akkor abból sok kell. Így esett meg velem, hogy észrevétlenül rengeteg feldolgozásban gyűlt össze a gépemen a Szomorú vasárnap című Seress Rezső-dal. Nagyjából három-három és fél órányi melankólia – gondoltam én; a végén majd még valami baj lesz. Nem lett. Sőt!
Jobb sorsra hivatott hónapidős kover romantizálja ma tekintett keleteurópát, stájeri néplélekkel fuzionál spanyolított dallamokkal.
Korszellemnyi vodkaöblítéssel szamovárdekorációban oldott Szomorú a juss ma, műkitartott dalképlet értelmét vesztette furcsasága.
Ma előadónk összese hasonló, egysikerű ugyanolyanság kiskocsmák csodája. Rob Coffinshaker Szomorú vasárnap verziója az eheti részben.
Mi kell sok ahhoz, hogy minden legyen? Többszörös tudható, hogy nem az akármi, hanem a valami az, ami jelentős.
Legőszintébb Szomorúk egyike hangzik zalaegerszegi söntésből ma. Többre vágyás minden dallintott hangban, hiányzó lélek a teljes kíséretlen végigéneklésben.
Tökéletességében unalmas festményt nézni élményül hallgatva mai Szomorút Abby Mycek torkából.
Nem történve semmi extra erős a hatás ma. Feltolt hangerővel is halk simula fa és fém emberen átfolyatott közöse, zenész tudása és lelke húrrantott pengetése.
Egész érdekessége Szomorúnak török torok adott sajátos spiritusza. Közelről szól magyarokhoz sok egymásmellettiségben tanult másmilyenség,…
Nem az izgalom netovábbja, ha jazzben szólal Szomorú meg, nem a fantasztik nóvum, mikor füstös-fojtott…
