Szomorú vasárnap

Van egy mániám: ha valami nagyon megtetszik, akkor abból sok kell. Így esett meg velem, hogy észrevétlenül rengeteg feldolgozásban gyűlt össze a gépemen a Szomorú vasárnap című Seress Rezső-dal. Nagyjából három-három és fél órányi melankólia – gondoltam én; a végén majd még valami baj lesz. Nem lett. Sőt!

Tökéletes lélekpartridrog a ma hangzó, mindenből kiürült emberbe is életet újrál jó hangosan hallgatva. A lagymulattal lendített feldó megfelelő dinamikával játszik bizsergetést, jófájdalmat keltve devalválja a meglévőt, löketet ad akármi cselekedet- vagy élethelyzetbe.

Hőskori originál szól korosztályos argentinul. Száznegyven éve született tangómester nevezett Roberto Firpo danolja Seress-dalt, adva gyökeret kíséretével mindenidők Szomorújának.

Karácsonyittas éhteltségérzésben áldott Szomorút danol kevéssé túlgondolt eredetiségben kelet-olasz lány bandájával – hangosjazzel takargatni próbált tökunalmas elgondolásként.

Legőszintébb Szomorúk egyike hangzik zalaegerszegi söntésből ma. Többre vágyás minden dallintott hangban, hiányzó lélek a teljes kíséretlen végigéneklésben.