Mészáros Zsolt Máté Magyarország egyik legfoglalkoztatottabb orgonaművésze. A koncertek mellett orgonaátiratokat készít, illetve kutatómunkát is végez. A fiatal művésszel az MVM Zrt. által támogatott Junior Prima díj kapcsán beszélgettünk, melyet zeneművészet kategóriában nyert el.
– Mit jelent Junior Prima díjasnak lenni és mit vársz tőle?
– Nagy megtiszteltetés számomra, hogy idén én is a díjazottak között lehetek, hiszen egy fiatal művész számára ez a legnagyobb elismerés Magyarországon. Fontos visszajelzés, hiszen azt jelenti, hogy a szakma legmagasabb szintjein is elismerik a teljesítményemet, tudásomat. Mivel a Junior Prima díj nemcsak szakmai berkeken belül ismert, lehetőséget biztosít arra, hogy a nevemet és művészeti tevékenységemet szélesebb körben is megismerje a közönség, és ezáltal az orgonát és az orgonazenét is népszerűsíthetem, amely az egyik legfontosabb célkitűzésem.
– Tanulmányaid során számos mesterkurzuson vettél részt. Melyik hatott rád leginkább közülük?
– 2017-ben részt vettem egy dél-franciaországi mesterkurzuson, amit Michel Bouvard, a párizsi Conservatoire tanszékvezetője tartott. Nagy élmény volt számomra, hiszen amellett, hogy számos fontos interpretációs problémával foglalkoztunk, különböző XVIII-XIX. századi történelmi hangszeren is játszhattam. Azóta egészen más szemmel tekintek a francia orgonarepertoárra.
– Gyakran tűzöd műsorra kortárs magyar szerzők műveit, sőt kifejezetten számodra írt darabokat is bemutattál már. Hogyan került közel hozzád a kortárs zene?
– Zeneakadémiai tanulmányaim során számos zeneszerzővel megismerkedtem, hiszen a tanáraim és a legjobb barátaim között is voltak komponisták. Ezekben az években nagyon nyitott voltam az újdonságokra, így az ő munkásságuk iránt is érdeklődtem. Lehetőségem volt részt venni Szathmáry Zsigmond mesterkurzusán, melyen Ligeti György műveivel foglalkoztunk, akit ő személyesen is ismert. A kortárs magyar repertoárból először Virágh András Gábor műveit adtam elő, aki transzponálást és partitúrajátékot tanított nekem a Zeneakadémián, majd Molnár Viktor írt számomra műveket. 2017-ben indítottam egy koncertsorozatot Hagyomány és innováció a magyar orgonazenében címmel, azóta számos hazai zeneszerző figyelt fel a magyar zene iránti elhivatottságomra és komponált művet számomra.
Ha egy művész szoros kapcsolatban áll a kortárs zenével, amely a jelen kor szellemiségét tükrözi, annak problémáira reflektál, akkor a régi korok zenéire is másképp tekint.
– Kiket emelnél ki a kortárs magyar zeneszerzők közül?
– Számos kortárs zeneszerző műveit játszom szívesen, akik közül most hármat szeretnék kiemelni: Fekete Gyulát, Molnár Viktort és Virágh András Gábort. Fekete Gyula nekem ajánlotta a 134. zsoltár című orgonadarabját, amelyet a 2019-es CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon mutattam be. Molnár Viktor a diplomahangversenyemre írt orgona-basszusgitár kettősversenyt. Virágh András Gábor 2017-ben a felkérésemre komponálta Impromptu című orgonaművét, amelyben a Szent László-emlékévhez kapcsolódva az Üdvözlégy, kegyes Szent László király kezdetű ének dallamát dolgozta fel.
– Kik voltak a mestereid, példaképeid?
– Első tanárom Andrássyné Mátyus Gabriella volt, akinél 15 éves koromban kezdtem el orgonálni. A Zeneakadémián Fassang László, Pálúr János és Ruppert István növendéke voltam, akiknek szintén sokat köszönhetek.
Vannak olyan előadóművészek, akiknek a játékát nagyon inspirálónak tartom, azonban jelenleg meghatározó zenei példaképem nincsen. Évek óta tudatosan arra törekszem, hogy kívül maradjak a különböző előadó-művészeti trendeken. Magát a zeneművet értelmezem és az alapján alakítom ki a saját interpretációmat. Úgy gondolom, ezen keresztül vezet el az út ahhoz, hogy egy művész megtalálja a saját, egyéni hangját.
– 2020-ban elnyerted a Magyar Művészeti Akadémia hároméves ösztöndíját. Mesélnél erről bővebben?
– A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasaként Liszt Ferenc összes harmónium- és orgonaművének új összkiadásán dolgozom, melyet egy hangversenysorozat keretében fogok bemutatni, elsősorban korabeli hangszereken.
A kutatás során Liszt eredeti kéziratait, a tanítványai által készített másolatokat és az első kiadásokat vizsgálom. Az új kiadásban lesznek majd olyan művek is, illetve bizonyos kompozíciók korai változatai, melyek eddig nem jelentek meg nyomtatásban. Bízom benne, hogy ennek köszönhetően Liszt ritkán játszott orgonaművei is népszerűbbé válnak majd.
– A Zeneakadémián elkezdted a doktori iskolát is. Ott milyen témával foglalkozol?
– Az MMA-ösztöndíj elnyerése után úgy döntöttem, Liszt Ferenc és a harmónium címmel írom meg a disszertációmat. Ez a téma napjainkig feldolgozásra várt, pedig a harmónium fontos szerepet töltött be Liszt életművében.
Számos művet komponált e hangszerre, orgonaműveinek jelentős része harmóniumon is előadható.
A harmónium a XIX. század közepétől kezdve egészen a II. világháborúig népszerű hangszer volt, az orgonaművészek egy része rendszeresen adott rajta koncerteket, sőt voltak harmóniumvirtuózok is. A XX. század második felében feledésbe merült, annak ellenére, hogy olyan sokféle hangszínt képes megszólaltatni, mint egy szimfonikus zenekar, és nagyon virtuóz játékra is alkalmas. Munkámmal magára a hangszerre és az ahhoz kapcsolódó repertoárra is szeretném felhívni a figyelmet.
– Hogyan telt számodra a tavasztól kezdődő pandémiás időszak?
– Nagyon rosszul érintett a hangversenyeim lemondása, azonban így lehetőségem nyílt új orgonaátiratokat készíteni, felkészülni a doktori felvételire és a nyári–őszi hangversenyekre. Megszerveztem egy orgonafesztivált is, ami sajnos elmaradt. Nyáron a legfontosabb koncerteket sikerült pótolni és az őszi szezon is ígéretesen indult: többek között részt vehettem beugróként a Temesvári Nemzetközi Orgonafesztiválon, melyre mindössze két nappal a hangverseny előtt kértek fel. A november közepe óta tartó újabb leállásnak köszönhetően több időm van a Liszt-kutatásra. Naponta öt-hat órát dolgozom az új kottakiadáson.
– Milyen fontos fellépéseid lesznek jövőre?
– Az egyik egy új koncertsorozat, aminek a címe Liszt Ferenc nyomában Magyarországon. Ennek keretében olyan templomi orgonákon szólaltatom majd meg a mester műveit, melyeken Liszt biztosan játszott vagy ismerte az orgona építőjét, annak hangszereit. Nagyon várom az Orosz Zenei Fesztivált is, melynek keretében Muszorgszkij Egy kiállítás képei című művéből készült orgonaátiratomat fogom majd bemutatni.
Remélem, hogy hamarosan lehet majd újra külföldre utazni, és be tudjuk pótolni az idén elmaradt philadelphiai hangversenyemet, amelynek keretében a tengerentúlon is bemutatkozhatok majd. Ezek mellett két fontos évfordulóról is szeretnék megemlékezni egy hangversenysorozat keretében: Liszt Ferenc születésének 210., illetve az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulójáról.
* Az MVM Zrt. által támogatott tartalom.