Az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál programjaként, január 16-án este 19:30-tól Dinyés Dániel Parti Nagy Lajos szövegeire írt művének ősbemutatóját közvetítjük a BMC-ből az UMZE Kamaraegyüttes előadásában. Az ingyenes élő közvetítést a Papageno, a BMC és az UMZE Facebook-oldalán is lehet majd követni.
Schönberg Pierrot lunaire című darabja egy új fejezetet nyitott a zene történetében. Mondanivalójában ugyan összegezte a századforduló művész toposzának minden közhelyét, ám zenei megvalósításában teljesen új utakat tört a jövőnek. És itt nem csak a „sprechgesang” előadói technika zenébe integrálására gondolunk, hanem a zenei kifejező eszköztár végletekig szélesítésére.
A mára klasszikussá vált Holdbűvölte Pierrot szövegét akár Parti Nagy Lajos is költhette volna – és most, az UMZE Kamaraegyüttes felkérésére költi is, legalábbis a „folytatásét”. Dinyés Dániel népszerű operabeavató sorozatának különkiadásaként ezúttal a Pierrot lunaire-ről mesél majd, és zeneszerzőként hozzáteszi ehhez saját Pierrot–variációk című művét is, melyet Parti Nagy Lajos szövegeire írt.
A darabot 1912-ben mutatták be, és ha az 1910-es évek elején íródott híres darabokat tesszük a Pierrot mellé, akkor még inkább kiugrik egyéni íze és semmi máshoz nem hasonlítható expresszivitása. Ekkor születtek Debussy zongora prelüdjei, Ravel Daphnis és Chloé-ja, Richard Strauss Rózsalovagját ekkor mutatták be, Puccini a Triptichonon kezdett el épp dolgozni, Lehár pedig csak pár éve mutatta be A víg özvegy című operettjét. A modern kor zenéje két szerzőnél kezdett már megmutatkozni: Stravinsky ekkor mutatta be Petruskáját és már dolgozott a Tavaszi áldozat balettjén, Bartók pedig megírta már a Kékszakállú herceg várát – ugyan 6 évet még várnia kellett a bemutatóig.
A Pierrot három ciklusból áll, mindegyik ciklus hét dalt tartalmaz Otto Erich Hartleben verseire, melyek már átköltések, eredetileg ezeket a szövegeket a belga Albert Giraud írta franciául. Itt kapcsolódunk az UMZE január 16-i új bemutatójához, hiszen Dinyés Dániel a BMC közvetítésében elhangzó Pierrot–variációk című műve Hartleben verseinek mai, Parti Nagy Lajos által írt fordításait tartalmazza, melyről ő maga így mesél:
„Kedvem nagyon is volt ehhez munkához, már csak stílusgyakorlatként is. Megtisztelő volt a felkérés. A legfőbb problémámnak azt éreztem, hogy mit keresek én, pont én ebben a projektben, illetve
kicsoda és „mit mond” ma, illetve a mának ez a Pierrot,
miért is kell ezt nekem újraírni. Keresgéltem tehát a kedvem mögöttesét. Eközben folyton a 2017-es Létbüfé című kötetem felé indultam el, minden, amin Pierrot-ügyben gondolkodtam, kényszeresen ide vezetett vissza. S egyszercsak rájöttem, úgy is mondhatnám, épp a szemem ki nem bökte, hogy a figurát tulajdonképpen megírtam előre, csak adaptálni kell ahhoz a formához, érzethez, ami a Giraud-, illetve a Hartleben-szövegek nyomán az eredeti Schönberg-darabban testet, hangot ölt. Így az előzetes problémám megoldódott: bármit is csinálok, az én Pierrot-m megfelelője a Létbüfé hőse/médiuma/beszélője, Dumpf Endre.
A schönbergi melodráma-tér nálam a Létbüfé kórházkertje, s bizonyos Hold Ödönné a múzsa, az én Pierrot-mnak ő a Colombinája. Groteszkség, szépségvágy, és irónia, minden, ami ott van ennek a holdbolondnak az epekiádáiban, ott van Dumpf Endrében is. Ott van –mutatis mutandis – a köpet, a kötőtű, a véres mise, a test mosdása-mosdatása, a dandység, a honvágy, az őrület, és leginkább az elmúlás holdfénye – egy csomó elszenesedett, nem parázsló, de újra és újra felcsillanó romantika-toposz.
S akkor már csak meg kellett írnom a textust. Át-, szét- és újraírnom, hogy pontos legyek. Vagyis parafrazeálnom a létező giraud-i, hartlebeni és dumpfendrei, saját motívumokból ezeket a verseket. Mondanám, hogy a „történetet”, de története ennek a ciklusnak sincs, miként az eredetinek sem, menete van, ez viszont, ahogy Schönbergen anno, most Dinyésen múlik.”
Program:
Arnold Schönberg: Pierrot Lunaire (1912)
Dinyés Dániel: Pierrot hongroise – Parti Nagy Lajos szövegére (2020) ősbemutató
Előadók:
UMZE Kamaraegyüttes
Kolonits Klára – szoprán
Molnár Anna – mezzoszoprán
Erdős Attila – bariton
