A Pannon Filharmonikusok meghívására május 5-én Richard Strauss dalciklusával mutatkozik be Magyarországon a nemzetközi operaélet elismert szopránja, Eri Nakamura. A japán énekesnő akkor hívta fel magára a figyelmet, amikor Anna Nyetrebko helyett kellett beugrania. Azóta Európa, Ázsia, Észak- és Dél-Amerika legnagyobb operaházaiban aratott sikereket.
– Van valamilyen kapcsolódása Magyarországhoz?
– Most fogok először fellépni önöknél, ezért nagyon izgatottan várom a koncertet a Pannon Filharmonikusokkal. Nemrég egy fantasztikus magyar baritonnal, Nagy Gyulával dolgoztam együtt a Pillangókisasszonyban a Londoni Királyi Operaházban. A tanulmányaim alatt pedig Rost Andreával láttam egy csodálatos operaelőadást Japánban.
– Hogyan kapta a meghívást a Pannon Filharmonikusokkal közös koncertre?
– Violetta szerepét énekeltem a Tokiói Új Nemzeti Színházban Andrij Jurkevics vezényletével, aki az utolsó előadás után megkérdezte, hogy elvállalnám-e Richard Strauss dalciklusát. Mint kiderült, azért gondolt rám, mert megtudta, hogy Németországban élek. Rögtön igent mondtam, és nem sokkal később meg is érkezett a hivatalos felkérés.
– Másképp kell felkészülni a daléneklésre, mint egy operaszerepre?
– Szinte majdnem ugyanúgy készülök mindkét műfajú fellépésre: olvasom a szöveget és tanulom a zenét. Az a fő különbség, hogy egy operában egész idő alatt egy karakterben marad az előadó, míg a dalok esetében állandóan új történeteket, teljesen különböző világokat kell létrehozni néhány oldalnyi zenében. A dalok fegyelmet igényelnek, ezért is szeretem őket.
– A Richard Strauss-dalokról mi a véleménye?
– Ha lenne saját dalestem, biztosan választanék néhány művet tőle is. Strauss operai jellegű dalokat írt, amelyek nagyon illenek az én érzelmes zenei attitűdömhöz. A harmóniai váltások néha bonyolultnak tűnnek, de engem mindig megérintenek. Ha hallod vagy érted, hogy hová vezetnek, az olyan, mint a varázslat.
A koncerten a Clemens Brentano verseire írt dalokat fogom énekelni, amelyek minden szopránnak kihívást jelentenek, így nekem is. Ebben a dalciklusban szinte a teljes szoprán eszköztárat használni kell. Lírai éneklésre, fényes és friss hangra van szükség, ugyanakkor a drámai megközelítésre is hangsúlyt kell fektetni, különösen zenekari kíséret mellett.
– Milyen találkozásai voltak eddig a szerző operáival?
– Több Strauss-operában is énekeltem már. A Bajor Állami Operaházban olyan szerepeket bíztak rám, mint Najade az Ariadné Naxoszban című operában, a sólyom Az árnyék nélküli asszonyban vagy a negyedik/ötödik szolgálólány az Elektrában.
– Milyen kiemelkedő eseményeket említene, amelyek a karrierje során érték?
– 2009-ben Anna Nyetrebko helyett ugrottam be a Londoni Királyi Operaház egyik előadásába: a női címszerepet énekeltem Bellini Rómeó és Júliájában. Néhány hónappal később pedig két fődíjat nyertem a cardiffi Singer of the World című versenyen. Éppen Richard Strauss egyik dalát, a Cäcilie-t választottam a döntőre, ami ritkán szólal meg versenyen, hiszen az énekesek általában csak operaáriákkal készülnek. (A produkció a BBC honlapján elérhető – a szerk.) Ez a két esemény teljesen megváltoztatta az életemet és a pályámat. Leszerződtetett a Bajor Állami Operaház, ahol hat évadon keresztül, 2010 és 2016 között voltam társulati tag.
