A világhírű francia hárfaművész, Xavier de Maistre nem először lép a Pannon Filharmonikusok közönsége elé: tíz év után repertoárjának egyik kedvelt darabjával, Reinhold Glière Hárfaversenyével tér vissza a pécsi együtteshez június 8-án. A művész tizenhat éves korában nyerte meg első nemzetközi versenyét, amellyel elindult egyedülálló pályája. Ő volt az első hárfaművész, aki szólistaként szerepelt a Bécsi Filharmonikusok egyik koncertjén 2002-ben. Xavier de Maistre-t a kezdetekről, magyarországi élményeiről és a 2022/23-as évad kihívásairól is kérdeztük.
– Hogyan esett a választása a hárfára a hangszerek közül?
– Kilencéves koromban a szüleim beírattak a touloni konzervatóriumba, ahol a zeneelméletet a hárfatanár tanította. Nagyon megkedveltem őt, és mindenképp nála akartam tanulni, ezért választottam a hárfát. Hat évig voltam növendéke, utána Párizsban folytattam a tanulmányaimat, de a mai napig meghatározó személy az életemben.
– 2023 júniusában lép fel a Pannon Filharmonikusokkal. Járt már korábban is Magyarországon?
– Igen, tíz évvel ezelőtt játszottam együtt a Pannon Filharmonikusokkal Pécsett, de Budapesten is koncerteztem már többször, például a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében. Csupa jó emléket őrzök a magyarországi látogatásaimról. A magyar közönség mindig kedvesen fogad, nagyon műveltek és muzikálisak is az emberek. Koncert végén egy különleges, ritmusos tapssal fejezik ki a tetszésüket, amit nagyon jólesik átélni előadóként.
– A koncerten Reinhold Glière Hárfaversenyét adja elő, amely repertoárjának egyik kedvelt darabja. Mit kell tudni erről a műről?
– Ez a leghíresebb hárfaverseny a romantika korából, amelyben nem sok versenyművet írtak erre a hangszerre. Csajkovszkij és Brahms zenéjét juttathatja eszünkbe. Nagyon jól megírt darabról van szó, amely annak is köszönhető, hogy Glière egy hárfaművésznő, Ksenia Alexandrovna Erdely segítségével tökéletesítette kompozícióját. Úgy vélem, ezzel a művel mindent meg lehet mutatni a közönségnek, ami egy hárfán technikailag lehetséges. Az idei évadban megjelenik egy új lemezem is, amelyre szintén Glière-műveket vettem fel.
– Milyen emlékezetes koncerteket emelne ki eddigi pályafutásából?
– Rengeteg szép emlékem van, nagyon különleges projektekben vehettem már részt. Szeretek új, innovatív ötleteket kitalálni, a megvalósításhoz pedig mindig fantasztikus művészek állnak mellém. Tavaly nyáron például közös koncertjeim voltak egy csodálatos spanyol hölggyel, Lucero Tenával, aki kasztanyettán játszik. Előtte pedig Rolando Villazónnal találtunk ki egy estet Serenata Latina címmel, amelyen dél-amerikai népdalokat adtunk elő. Vagy említhetném az egyik kedvenc szopránommal, Diana Damrauval való közös turnét, amely során egy dalestet vittünk el többek között a Salzburgi Ünnepi Játékokra és a londoni Wigmore Hallba.
– Hogyan vészelte át a pandémiás időszakot? Milyen volt előadóművészként megélni a koncertek hiányát?
– A pandémia mindannyiunkat sokkoló, nagy trauma volt. Más kollégáimtól eltérően én nem készítettem online videókat, mert számomra a zenélés élő esemény, szükségem van a közönségre, a velük való kapcsolódásra. Az sem volt az igazi, amikor csak kis közönség előtt lehetett játszani. Hiányzott az az energia, amit a sok emberből álló nézőtér képes adni. Ezért nagyon örömteli számomra, hogy újra teljes létszámú közönség előtt léphetek fel.
