Életének 84. évében, koronavírus-fertőzés következtében elhunyt Jevgenyij Nyesztyerenko, napjaink egyik legnagyobb basszusa. A hírt az énekes családja erősítette meg az orosz TASZSZ hírügynökségnek.
Nyesztyerenko Moszkvában született 1938. január 8-án. Mérnöki diplomát szerzett 1961-ben, de aztán 1965-ben a leningrádi állami Rimszkij-Korszakov konzervatóriumot is elvégezte. 1970-ben Moszkvában megnyerte a nemzetközi Csajkovszkij-énekversenyt, amely elindította pályafutását. Egy év múlva már a moszkvai Nagyszínház vezető énekese volt, élete legboldogabb napjának 1972. június 22-ét tartotta, amikor a Bolsoj színpadán Glinka Ruszlán és Ludmilla című operájában debütált. 1971 és 2000 között volt a Bolsoj Színház szólistája.
Soha nem kímélte a hangját – pályafutása során több mint 3500 fellépése volt (karrierje csúcsán évente 250), 70 lemezfelvételt készített, 80 opera vezető szerepét énekelte, több mint húszat eredeti nyelven. Kamaraénekesként és oratóriumokban is fellépett, repertoárja mintegy ötszáz dalt, népdalt és románcot ölelt fel. A világ legjobb színpadain lépett fel, többek között a milánói Scalában, a New York-i Metropolitan Operában, a Bécsi Állami Operaházban és a londoni Covent Gardenben.
Élete első külföldi fellépése Magyarországon volt 1970-ben, és emlékezete szerint Olaszország után itt lépett föl a leggyakrabban. 1981-ben Ferencsik János vezényletével vette fel A kékszakállú herceg várát, 1985-ben első külföldiként ő énekelte Budapesten magyarul Bartók operáját.
Leghíresebb szerepei az orosz klasszikus operákhoz fűződnek (Glinka: Ruszlán és Ludmilla, Ivan Szuszanyin, Muszorgszkij: Borisz Godunov, Ivan Hovanszkij, Borogyin: Igor herceg), de kiemelkedőt nyújtott Mozart Varázsfuvolájának Sarastrójaként, valamint olyan operák főszereplőjeként is, mint Verditől az Attila, a Nabucco, a Don Carlos, Rossinitől A sevillai borbély vagy Gounod Faustja. Összes szerepe közül a kritika leginkább Borisz cár alakítását emelte ki, amelyért 1981-ben Olaszországban rangos kitüntetést kapott. Részese volt Sosztakovics és számos más orosz kortárs zeneszerző ősbemutatóinak, több operát kifejezetten az ő hangjára írtak.
Pályafutása során 12 nyelven énekelt, németül, franciául és angolul beszélt, tanítás közben négy nyelvet (orosz, német, francia, angol) használt, és amikor A kékszakállú herceg várát gyakorolta, magyarul is tanult. Utolsó éveiben Bécsben és Moszkvában élt.
A Jevgenyij Nyesztyerenko Bécsben hunyt el. A család a járványhelyzetre hivatkozva lemondott a nyilvános gyászszertartásról. A művészt végakaratának megfelelően Oroszországban fogják eltemetni.
(Via tass.ru)
