Bussetóban, az Oratorio della Santissima Trinita templomban esküdött egymásnak örök hűséget Giuseppe Verdi és Margherita Barrezzi.
Busseto, az alig 7000 lakosú kisváros a csodálatos, sokarcú Itália legjellegtelenebb fertályán, a Pó-síkságon fekszik, Párma közelében. Bár dicsekedhet néhány történelmi épülettel (talán nincs is olyan olasz település, amelyik nem), mint város sem igazán jellegzetes.
Minden bizonnyal ő is, a környéke is kimaradna a turisták útvonalából. Ám van egy név, ami nagyon sokakat ide vonz az egész világból. Ez a név Verdi, aki egy közeli kicsike faluban, Le Roncoléban született.
Bussetóba apja már gyerekként elhozta, hogy büszkélkedjen vele a kisváros legtehetősebb polgárának, a zenekedvelő Antonio Barezzi kereskedőnek. Barezzi, azaz „Antonio úr” révén aztán Verdit szinte élete végéig szoros szálak fűzték Bussetóhoz – bár ezek nem mindig voltak örömteliek…
Jártunk már itt a bloggal, éppen Antonio Barezzi ma múzeumként látogatható házában. Ott több mindent elmeséltem Verdi és Barezzi kapcsolatáról s arról, miként történt, hogy Verdi 23 éves korában feleségül vette Barezzi szép szőke lányát, Margheritát. Gyerekkori jó pajtásságukból szép szerelem lett, s bár húszas évei elején már bőven látszott, hogy Verdi mennyire tehetséges, mégsem volt egyértelmű, hogy ez legyőzheti a fiatalok között lévő társadalmi és anyagi különbséget. Ha nem a toleráns Barezzi Verdi választottjának apja, nem valószínű, hogy sor kerülhetett volna az esküvőre…
Ez az esküvő pedig a Barezzi-háztól alig néhány lépésnyire történt. A Szentháromságnak szentelt kicsiny templom éppen a ház mögött áll, a San Bartolomeo-templom közvetlen szomszédságában (vele átjáró is összeköti). Ha a turista Bussetóban jár, ezt se hagyja ki!
Hivatalos neve Oratorio della Santissima Trinita. Középkori eredetű egyhajós épület. Mai berendezése és díszítése rokokó, bár maradt néhány műtárgya az 1500-as évekből is. A főoltáron Vincenzo Capri festménye látható 1579-ből, mely a Szentháromságot ábrázolja Szent Apollóniával és Luciával.
Ebben a templomban, ahol korábban Verdi többször is vezényelte a Bussetói Filharmonikusokat, zajlott le az esküvői szertartás 1836. május 4-én. A dátumot Margherita választotta, aznap volt a huszonkettedik születésnapja, Vőlegénye is alig fél évvel volt idősebb.
A szertartás után a nászmenet pár lépés után már asztalhoz is ülhetett a Barezzi-ház ebédlőjében. Mint a róla szóló posztban írtam, a nevezetes ebédlőasztal máig látható a Barezzi múzeum egy másik helyiségében.
Margheritáról nagyon kevés az emlék.
Fennmaradt róla viszont egy kifejezetten reprezentatív olajportré. Augusto Mussini műve 1836-ban készült, valószínűleg éppen az esküvő kapcsán, mert nem valószínű, hogy a fiatalasszony a mindennapokban is ilyen bonyolult frizurát viselt… A festmény ma Milánóban, a Scala múzeumában látható.
Még jobban beleélhetjük magunkat az eseményekbe egy filmrészlet segítségével. Bizonyosan sokan látták az olaszok 1982-ben bemutatott nagyszabású életrajzi filmsorozatát, amely a legautentikusabban igyekezett megjeleníteni Verdi nem mindennapi életét. Ezt a szándékot az eredeti helyszínek is segítették. Jól megnéztem a filmbeli esküvői jelenetet és összevetettem bussetói fényképeimmel. Valóban ott, a Szentháromság-templomban forgatták!
A film következő képsorain is Busseto központját látjuk: az a vöröses épület jobb oldalon, a pártázatos középkori „Rocca” előtt, pontosan a Barezzi-ház. Érdemes akár a teljes filmsorozatot újra nézni, szerencsére bármikor megtehetjük kedvenc videomegosztó portálunkról.
A két fiatal házassága sajnos csak négy évig tartott. Két gyermekük született, miközben Verdi érvényesülésének érdekében Milánóba költöztek. Az ifjú férj állandó anyagi gondokkal küszködve tette meg első lépéseit az operaszerzői pályán, Margherita önzetlen támogatásával, aki még az ékszereit is eladta… Éppen kezdtek egyenesbe jönni: Verdi első operáját, az Obertót végre műsorára tűzte a Scala, ám két kicsiny gyermeküket – mindkettőt körülbelül másfél évesen – egymás után betegség ragadta el; Virginiát még 1838 nyarán Bussetóban, Iciliót 1839 novemberében Milánóban. 1840 júniusában Margherita is elhunyt agyvelőgyulladásban. Verdi a legteljesebb kétségbeesésben egyedül maradt.
A zeneszerzőt hosszú depressziójából majd a Nabucco komponálása és frenetikus sikere ragadja ki, magánélete pedig Giuseppina Strepponi oldalán nyer új értelmet.
De éppen a vele való kapcsolat miatt Busseto elfordul nagy fiától… Ennek is van egy (sőt két!) ma is látható helyszíne, majd oda is ellátogatunk. A blogger olyan szerencsés, hogy 2016 nyarán járhatott ezeken a kultikus Verdi-emlékhelyeken. Kissé gyarló képeimet is akkor készítettem. Sokkal jobbakat is találhatunk, ha legfelül megnyitjuk a Google-térképet, nézegessük meg ott is a világ minden tájáról odalátogatók fényképeit!
