A Modern Jazz Quartet 1952-ben, Dizzy Gillespie bigbandjének feloszlása után alakult meg, tagjai Milt Jackson (vibrafon), John Lewis (zongora), Percy Heath (bőgő) és Kenny Clarke (dobok) voltak. A zenészek eleinte kísérleti műhelyként kezelték az együttest, szinte alig léptek fel, főleg zenei elképzeléseiket próbálták ki.
A jazz évszázada című kötet e-book formátumban megvásárolható a következő webáruházakban:
Ha meghívást kaptak, általában egyetemi klubokban vállaltak szereplést. Némileg ellentmond a szokásos promóciós gyakorlatnak, de az MJQ a kevés fellépés ellenére is hamar népszerű lett. Olyannyira, hogy szerződést kötött velük a korszak egyik legnevesebb New York-i jazzklubja, a Birdland. Már a bemutatkozó koncertjükre megtelt a mulató, és onnantól a zenekar népszerűsége meredeken ívelt felfelé. Hamarosan Európába is eljutottak, és 120 nap alatt nyolcvannyolc (!) koncertet adtak.
Arrigo Polillo, a Musica Jazz című világhírű lap főszerkesztője írta róluk: „Azt hiszem, nincs még egy olyan jazz-zenekar, amely annyira ámulatba ejtette volna az olaszokat, mint a Modern Jazz Quartet. Véleményem szerint amit ez a zenekar csinál, az már a csúcsa a jazzben elérhető magasságoknak. Immár mi is meggyőződhettünk róla, nem véletlen, hogy a sok zenekar közül ők szerepeltek elsőként a németországi Donaueschingenben rendezett fesztiválon, továbbá külön dicséret illeti a firenzei Maggio Musicale igazgatóját, amiért volt bátorsága a hagyományokat megtörve a Modern Jazz Quartetet felléptetni a komolyzene szentélyében. Amennyiben valóban van klasszikus magasság a jazzben, akkor a Modern Jazz Quartet már elérte azt.”
A Quartet játszott bluest és játszott Bachot, a bluest barokkosan, a barokk zenét bluesosan. Zenéjük a kezdetektől fogva balladisztikus, friss, ugyanakkor romantikus volt. Mindezt gazdagította Milt Jackson virtuóz vibrafonjátéka, Lewis elegáns, visszafogott zongorázása, Percy Heath pontos, dallamos bőgőzése és Clarke, majd az ő helyére kerülő Connie Kay finom, fátyolszerű dobolása.
John Lewis talán legnépszerűbb szerzeménye a zseniális francia gitáros, Django Reinhardt emlékére született 1954-ben Django címmel. A kompozíció valóságos gyászzene. Az egész darab tiszteletteljes szomorúságot áraszt. A Django a zenekar egyik legfontosabb és talán a leggyakrabban előadott darabja.
A Modern Jazz Quartet alkotott egy kis szvitet, amely leginkább a commedia dell’artéhoz vagy a minstrelelőadásokhoz hasonló, többek között azért is, mert a kompozíciókban igen sok a rögtönzés. A Fontessa egy kis remekmű.
