Az amszterdami Royal Concertgebouw Orchestra októberben mutatja be Eötvös Péter orgonára, Hammond-orgonára és zenekarra írt új művét a hamburgi Elbphilharmonie falai között; a Multiversum pár nappal később a Müpában is felcsendül. Ez alkalomból kérdeztük a szerzőt a darab gondolati hátteréről, mozgató impulzusairól.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg
– Mit jelent a cím?
– Az utóbbi évtizedek felfedezései a kozmoszban arra a következtetésre juttatták a fizikusokat, hogy a mi „univerzumunkon” kívül más univerzumoknak is létezniük kell, így már „multiverzumról” beszélhetünk.
– Milyen hagyományba illeszkedik a mű?
– Részben a saját „hagyományomra” utalhatok: 1961-ben, Gagarin első űrrepülése alkalmából komponáltam Kozmosz című zongoradarabomat, 1993-ban pedig első nagyzenekari művemet, a Pszichokozmoszt. A Multiversum tehát a harmadik olyan alkotásom, amely a kozmosz témájához kapcsolódik.
Eötvös Péter és a Royal Concertgebouw Orchestra Amsterdam
2017. október 14. 19.30 – Müpa
További információ és jegyvásárlás itt
– Zeneszerzőként mi érintette meg Önt a témában, hogy időről időre visszatér hozzá?
– Az 1960-as évek elején hallottam Marx György előadását az ősrobbanásról, Kozmosz című zongoradarabomban még ennek illusztrációi hallhatók. A tér tágulása és görbülése, spirálködök, üstökösök – ezek mind könnyen kifejezhetők rövid melódiákkal. Multiversum című művemben pedig a zenei szerkesztés és hangzás olyan fogalmakat kezel, mint a gravitáció, a tér és idő összefüggése, a tér inflációja, a párhuzamos világok.
Komponálási technikám fejlődésével rájöttem, hogy ugyanazt a metódust használom, mint a kozmosszal foglalkozó fizikusok: a kreatív gondolkodás alapja, hogy valami újat kigondolunk, feltételezünk, és ezt bizonyítanunk kell. Számomra minden új mű feltételezés, amely az első elhangzáskor nyer bizonyítást – vagy kiderül róla, hogy tévút.
Az eddig százötven előadást megért Három nővér című operámról például elmondható, hogy az ezzel kapcsolatos „feltételezésem” bebizonyosodott.
– Több évtizede kizárólag felkérésre dolgozik. Milyen alkalomból született a Multiversum?
– Gondolatban több éve készülök erre a nagyszabású műre, amely két orgona és nagyzenekar sokoldalúságával próbálja a multiverzum fogalmát három tételben érzékeltetni. Eredetileg a hamburgi Elbphilharmonie kért fel arra, hogy komponáljak új orgonájuk számára harminc-harmincöt perces művet, ehhez csatlakozott az amszterdami Royal Concertgebouw Orchestra – jelenleg azonban már kilenc megrendelője van a darabnak, amelyet sorban bemutatunk Hamburgban, Kölnben, Brüsszelben, Budapesten, Amszterdamban, Párizsban, Genfben, Londonban és Szöulban.
– Hogyan tükrözi a Multiversum a hamburgi hangversenyterem sajátosságait?
– A mű különlegessége, hogy egyszerre két orgona hangja veszi körül a közönséget:
elölről a nagy orgona, hátulról a Hammond-orgona, a pódiumon jobbra a fafúvók, balra a vonósok helyezkednek el, a rézfúvók és ütők pedig a színpad teljes szélességében. Ez legalább olyan jó hangzás, mint a mozikban a Dolby Surround. Fassang László mellett a másik orgonista a fiatal lett művész, Iveta Apkalna lesz, ő az Elbphilharmonie szólistája, aki az ottani hangszer építésében, tervezésében is aktívan részt vett. A Multiversum orgonahangzását vele együtt dolgoztam ki.
– A koncert érdekessége, hogy két zenekar is fellép. Hogyan kapcsolódik a Zuglói Filharmónia együttese a műsorba?
– A Concertgebouw Orchestra rokonszenves akciója, hogy vendégszereplései alkalmával egy-egy helyi ifjúsági zenekarral együtt lép fel. A koncerten elhangzó Liszt-műben minden zenekari pultban egy holland és egy fiatal magyar zenész fog játszani, ez hatalmas élmény és fontos tapasztalat az ifjúsági zenekar számára.
– Az Ön tevékenységében is fontos szerep jut a fiatalok szakmai támogatásának: néhány éve nyílt meg a Budapest Music Centerben az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány. Komponál, dirigál, mentorál – hogyan tud ennyi területen aktív lenni?
– Csak otthon, az íróasztalomnál tudok komponálni, évente körülbelül százötven napot tudok erre a tevékenységre fordítani – a többi időt a vezénylés és a tanítás teszi ki. Fiatalkoromban két mentorom volt, akik segítőkészen, egészen halálukig támogatták a munkámat: Karlheinz Stockhausen és Pierre Boulez. Az ő példájuk alapján fontosnak érzem, hogy megtaláljam azokat a fiatal tehetségeket, akiknek át tudom adni a tapasztalataimat. A komponálás, a dirigálás, a tanítás más és más helyszíneken történik, de lényegében egy és ugyanaz a tevékenység.
Új Magyar Zenei Fórum – ismét
A Budapest Music Center és a Müpa 2009 óta minden második évben megrendezi az Új Magyar Zenei Fórumot, amelyre fiatal zeneszerzők alkotásait várják. A hivatalos kiírás szerint „a verseny létrehozóinak és a díjak felajánlóinak elsődleges célja, hogy ösztönözzék és támogassák új magyar zenedarabok megalkotását. Kívánatos emellett, hogy tartós együttműködés jöjjön létre a fiatal szerzők, illetve a kamaraegyüttesek és nagyzenekarok között az új zene népszerűsítésében.”
A nagyzenekari és kamarazenei kategória pályaműveit már eddig is olyan jeles hazai zeneszerzők zsűrizték, mint Eötvös Péter, Gémesi Géza, Jeney Zoltán, Sári József, Serei Zsolt, Soproni József, Tihanyi László, Vajda Gergely, Vidovszky László. Minden alkalommal más-más klasszikus zeneszerző életművéhez kellett kapcsolódnia az új kompozíciónak: az eddigi versenyek Liszt, Ligeti, Bartók zenéjét–személyét állították a fiatal alkotók érdeklődésének fókuszába, idén Kodály Zoltánhoz köthető pályaműveket várnak a szervezők.
A 2017-ben ötödik alkalommal, a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon megrendezendő megmérettetés kamara kategóriájának döntőbe jutott művei október 9-én a BMC-ben, a nagyzenekari művek október 10-én a Müpában hangzanak el. A díjakat a nagyzenekari versenydarabok elhangzását követően adják át a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.
További információ és jegyvásárlás itt