Többször is írtunk már itt a Senki többet? blogban a Christie’s novemberi New York-i aukciójáról, amelyen a Microsoft egykori társalapítója, Paul Allen egészen kivételes képzőművészeti remekműveket felvonultató gyűjteményének darabjai kerülnek majd kalapács alá. Most egy újabb különleges tételt mutatunk be a másfélszáz darabos kínálatból, amely a fotográfia iránt érdeklődő gyűjtőknek lehet igazi csemege.
Édouard Jean Steichen (1879–1973) Luxemburgban született, és másfél éves volt, amikor a szülei vele együtt kivándoroltak Amerikába. Az ott felnőtt fiú 1900-ban lett amerikai állampolgár, amikor is már Edward J. Steichen néven írta alá a honosítását igazoló papírokat.
Fiatal korától kezdve vonzotta a fényképészet, amiben idővel annyira sikeres lett, hogy a két világháború közötti években ő volt a világ legkeresettebb és egyben a legjobban fizetett divatfotósa. A II. világháború alatt az Egyesült Államok haditengerészete légifényképészeti egységének vezetőjévé nevezték ki; itteni munkája közben 1944-ben The Fighting Lady címmel – számos légifelvétel felhasználásával – dokumentumfilmet is rendezett egy amerikai repülőgép-hordozó fedélzetén élő katonák mindennapjairól egy csendes-óceáni bevetésen. (A film az 1945-ös Oscar-gálán a legjobb dokumentumfilm kategóriájában el is nyerte az aranyozott szobrocskát.) A háború után visszatért a civil életbe: 1947 és 1961 között a New York-i Museum of Modern Art fotográfiai gyűjteményének a vezetőjeként dolgozott.
Steichen egyike volt azoknak, akik már egésze korán kísérletezni kezdtek a színes fényképezés adta művészi lehetőségekkel. Az általa 1904-ben, a világ egyik első színes fényképeként készített, The Pond-Moonlight (Tavi holdfény) című, 41×48 centiméteres fotográfia például 2006. februárjában a Sotheby’s egyik New York-i árverésén a mindaddig egy fotóért kifizetett legmagasabb áron, 2.928.000 dollárért (akkori árfolyamon 615.844.000 forint) cserélt gazdát.
Ennek a felvételnek összesen három eredeti vintázs-nagyítása ismert, ám a korabeli kezdetleges kézműves-technika miatt ezek mindegyike színeiben és tónusában kissé eltér egymástól. A három példány közül egy a Musum of Modern Art, egy másik pedig a szintén New York-i Museum of Metropolitan Art gyűjteményében van, sőt egy időre – egy magángyűjtemény megvásárlása nyomán – a harmadik is az utóbbi intézménybe került, ám ők ezt a példányt 2006-ban árverésre bocsátották, így az ma ismét egy magángyűjteményben van.
Edward Steichen a Tavi holdfény készülésének évében, tehát 1904-ben egy másik színes felvételt is készített, méghozzá ugyancsak éjszaka, de ezúttal New Yorkban, Manhattan közepén, a Fifth Avenue, vagyis az Ötödik sugárút és a Broadway sarkán két évvel korábban átadott, a két utca hegyesszögű találkozása miatt jellegzetesen háromszög-alakú, akkori formájában húsz emeletes épületről, amelyet a népnyelv már akkor is, és azóta is mindmáig Flatiron Buildingnek, azaz Vasaló-háznak nevez. (Később az épületre még két további szintet húztak, így nyerte el mai formáját és végleges 86,9 méteres magasságát.)
Érdekes, hogy ennek a felvételnek is éppen három nagyítása ismert, amelyek a fenti okok miatt ugyancsak nem teljesen egyformák. A háromból kettő a Metropolitan Museum gyűjteményében található, míg a harmadik a fotós családjában maradt egészen az 1990-es évekig, amikor is azt tőlük Paul Allen műgyűjtő, a Microsoft cég társalapítója vásárolta meg. És ez a példány kerül most Allen műgyűjteményének más darabjai között novemberben a Christie’s New York-i árverésére, ahol is a ház szakértői az előzetes becsérték szerint legalább 2–3 millió dollárt remélnek kapni érte. Vagyis szerencsés esetben a „Vasaló-ház” akár meg is döntheti a „Holdfény” jelenlegi szerzői rekordját.
2006 óta azonban a fotográfiák piacán igencsak jelentős áremelkedések történtek, vagyis a jelenlegi legdrágább fotó helye a dobogó legfelső fokán aligha van veszélyben: Ez a címet ugyanis ma – mint erről annak idején itt a Senki többet? blogban mi is beszámoltunk – 2022 májusa óta Man Ray Le Violon d’Ingres (Ingres hegedűje) című, 1924-ben Kiki de Montparnasse meztelen hátáról készített, és tussal „kiegészített” felvétele tartja, amelyért a Christie’s New York-i árverésén – 5–7 millió dolláros becsérték után – 12.412.500 dollárt (4,580 milliárd forint) fizetett ki a licitek nyertese.
