Két európai irodalmár szakmai szervezet kezdeményezésére, számos írószövetség támogatásával indult el a FreeAllWords.org (Szabadságot Minden Szónak) weboldal, melynek célja, hogy az irodalom eszközein keresztül ismertesse meg a széles közönséget a belarusz és az ukrán nép harcával. Sorozatunk ötödik fordítását, Arcjom Arasonak szövegét közöljük.
Arcjom Arasonak belarusz író, költő, igen aktív műfordító (angolból, németből, oroszból). A világ költészetét belarusz nyelven bemutatni próbáló monstre „Hangok a horizonton túlról” című, 900 oldalas almanach egyik fordítója a 198-ból.
A legrangosabb belarusz irodalmi és művészeti folyóiratokban publikált – amíg ezeket nem szüntették meg. Ismereteim szerint alábbi két kis írása csak a FreeAllWords projekt kereteiben jelent meg.
A hatos számú bérház a rozsdaövezetben. Egy második emeleti lakás. A nagyméretű nappali tele van pakolva banános kartondobozokkal. Maksz hoz még egyet, a kerek asztalra teszi, könyveket és albumokat rakodik ki belőle.
– Meghalt a szomszéd lakás tulajdonosa. A lánya nekem adta a könyvtárát. Három napig tartott, míg mindent áthoztam. Nézd át, hátha érdekel valami – mondja a barátom és már megy is ki a konyhába.
Kinyitom az egyik albumot – 1974-es szovjet bélyegek: rengeteg 2×2-es festményblokk, természetvédelmi, repüléstörténeti és az Októberi forradalomnak szentelt sorozatok teljes lapjai. Ugyanebben az évben adott ki a posta Vicebszk ezeréves évfordulójára bélyeget, de az albumban ez nincs meg. Szedett-vedett gyűjtemény – képeslapok és postai díjbefizetési jelek szovjet Mongóliából, Magyarországról, Bulgáriából, külön egy borítékban Ceaușescut ábrázoló két lej névértékű román bélyegek.
– Képzeld, még „A Föld törzsei, illusztrált kiadás” könyvet is ideadták! – hallatszik az örömteli hang a konyhából.
Kávéillat tölti be a szobát. Az album szürke borítója alatt egy pici cetlit találok, amire ez van írva: ”Észt papírgyártó egyesülés. 7,50 rubel”, valamint egy üres borítékot, Nyikolaj Jefimovicsnak címezve a Tallinn mellett lévő Klooga faluba. A postai bélyegzőn a dátum: 1979.01.25.
Egy perc múlva megjelenik Maksz, egy fém tálcát tesz asztalra, rajta kávéskanna, édesség, keksz és dió, kávét tölt a csészékbe, felveszi a zöld borítós könyvet és mesélni kezd:
– „A Föld törzsei” című, háromkötetes könyvét dr. Manuil Alekszejevics Han 1863-64-ben adta ki a saját nyomdájában. – Maksz kinyitja az antikvár könyvet. – A szomszédom tulajdonába csak a második kötet került. Képet kap belőle az ember Amerika és Afrika népeinek életéről és kultúrájáról. Néhány oldal és a hátlap hiányzik. Egy nő képe alá valaki fekete tintával odaírta lengyelül, hogy „staraja kurwa” (vén kurva)… De a legérdekesebb az, hogy ide, Markauscsinába, ez a könyv a párizsi Turgenyev könyvtárból került! A könyvtár a második világháborúban gyakorlatilag megsemmisült. 1940. októberében a könyveket, valamint a festményeket, mellszobrokat és arcképeket, amik az orosz könyvtár tulajdonában voltak, ismeretlen helyre vitték. De a háború után, a könyvtári bélyegzők alapján megállapították, hogy bizonyos könyvek a Belarusz Nemzeti Könyvtárba kerültek, illetve az Elnöki Könyvtárba. Az én példányomban a könyvtári bélyegzőn a cím „9 rue du Val de Grâce”, ez pedig azt jelenti, hogy a Turgenyev könyvtár birtokába 1917. és 1936. között került, mert 1937-ben a könyvtár átköltözött a Rue de la Bûcherie-be. Hova lett az 1. és a 3. kötet, nem lehet tudni. Mellesleg Han nyomdájában adták ki 1875-ben Szemjantouszki „A Vityebszki kormányzóság etnográfiai áttekintése” című könyvét…
Miközben kávézunk, Maksz mutatja az 1912-es Tolsztoj kiadás harmadik kötetét, rajta egy könyvkötő és Paleológus mester, valamint Ogyesszában a Gyeribaszovszkaján lévő „Trud” könyvesbolt matricáival, a címlapon Kuzmától egy beírás Hanna számára. Egyszer csak becsöngetnek.
– A rendőrség – mondja nyugodt mosollyal a barátom. – Tegnap is itt jártak. Megelőző beszélgetést akarnak velem folytatni. De nem nyitom ki nekik az ajtót… Számomra a könyvek és a bélyeggyűjtemények – dokumentumok. Letűnt birodalmak dokumentumai, kutatás tárgyai, az ő számukra pedig – cellulózrostok másodlagos feldolgozási termékei, amelyekből tonnányi propagandaújságot, jegyzőkönyvet, feljegyzést és hatósági igazolványt lehet legyártani. Egy bizonyos idő elteltével a történelem a mostani világ dokumentumainak jó részét archiválja, de a többségükből színes talajtakarót készít majd a szabadság ültetvényébe a fiatal juharfák alá.
***
Postai bélyegzők – magyar fordítás
Miután Vicebszk és Mahiljou körzete visszakerült a Belarusz Szovjet Szocialista Köztársasághoz, 1924-ben a postai bélyegzőkön megjelent a belarusz nyelv. Fennmaradt egy teljes használt postabélyeg sorozat, amit 1930-ban az Első Lovashadseregnek szenteltek, a tízkopejkás névértékű darabján „MINSZ-MENSZK, 1930.8.21” a bélyegzőlenyomat – sűrű fekete festékkel, az ötkopejkáson pedig kerek bélyegzővel „1930.5.(?), POLACAK”. A második világháború után Polack, az akkori megyeszékhely, új, vékonyvonalas, kétnyelvű bélyegzőt kezdett használni. Fennmaradt egy 1943-as, kétrubeles, Vitus Bering halálának kétszázadik évfordulójára kiadott bélyeg, éles, dombornyomott „Polock-Polack, 1945.5.22(?)” bélyegzőlenyomattal. A háború idején Belarusz területén nem állt le a posta, de sosem került elém 1941.06.22. és 1944. közötti küldemény.
1944-ből konkrétan tudok egy postai levelezőlapról, amit Częstochowából küldtek 1944.05.02-én Talacsin állomás fűrészmalom-üzemébe, valamint egy másik levelezőlapról, amit Oranienburgból küldtek a Pasztavi járásban lévő Vjarcinszkija faluba, ez utóbbin a keletnémet város postahivatali bélyegzőjén kívül, pontosan középen van még egy kerek, ibolyaszínű feliratbélyegző, középpontjában az „Aa.” szöveggel.
Mindmáig rejtély övezi a 35652/34. számú Tábori postán feladott Május Elsejei üdvözlőlap történetét. Bal alsó sarkában a Szovjetunió címere és az alábbi szöveg: „A katonai cenzúra által átvizsgálva. 27805”. Ez a 10×15 centiméteres kartonpapír eljutott a címzettjéhez, Valjancina Ragouszkajához Vicebszkbe, a Nyugati vasút áruforgalmi irodájába. Jobb felső sarkában fekete festékkel van egy bélyegzőlenyomat, rajta körben a felirat „Tábori posta”, a dátum olvashatatlan. Egy másik, ötágú csillagos pecséten, a levelezőlap bal alsó negyedében a dátum 1944(?).5.2. Az év kérdéses, mert 1944. május másodikán Vicebszk német megszállás alatt volt. Valószínűleg a második négyes számjegy egy gyenge minőségben nyomott hatos, milyen kár, hogy a feladó nem keltezte az üdvözletét.
2020-ban Belaruszban ismét megnőtt a posta jelentősége, a politikai foglyok üdvözlő leveleket és lapokat, támogató szavakat várnak. Nincs jelentősége, hogy keltezik-e ezeket a leveleket a feladóik, mert a postai bélyegzők megbízhatóan jelölik a történelem kalendáriumában a napokat.
