Nem elég jól játszani, jónak is kell látszani: ha megkérdezünk egy klasszikus hangszerművészt, hogy mi jelenti a legnagyobb nehézséget egy karrier kezdetén, biztosan a fellépések gyakoriságát és respektjét említi. Még inkább így van ez az utóbbi években, amikor a lemezfelvételek súlya csökkent, de a koncertlátogatók éhsége az újdonságra nem.
Az utazó szólisták élete magányos élet, várostól városig, hoteltől hotelig tart, s ha nem érkezik el időben az áttörés, a legtehetségesebbek is könnyen kiéghetnek. A klasszikus zenére rendkívül fogékony Kelet-Ázsia is lehet célpont, jó ugródeszka az amerikai kontinens is – ám azok számára, akik a legnagyobbak közé törekednek, nem marad más, mint Európa nagy koncerttermeit bevenni. A válogatós bécsi, berlini, párizsi, londoni közönség kegyeit keresni azonban sokkal nehezebb kenyér, de nagyobb dicsőség is: sok utazással sokat kell koncertezni.
Az európai koncerttermek „szuperligája”, az ECHO (European Concert Hall Organisation) laza konföderációja azért jött létre 1991-ben, hogy a repertoár frissítése és az intézményszervezői praktikák megosztása mellett fiatal tehetségek befutását is segítse. A Müpa egy klubhoz tartozik a londoni Barbican Centre-rel, a bécsi Musikvereinnal és az amszterdami Concertgebouw-val (az ECHO jelenleg 22 tagot számlál), fogadhat és küldhet is pályájuk elején álló művészeket.
A Rising Stars majdnem két évtizedes történetében olyan muzsikusokat is találunk, akik mára szupersztárok lettek: jó egy évtizede már, hogy Patricia Kopatchinskaja, Khatia Buniatishvili és Igor Levit részt vett a programban, később Benjamin Appl, Nora Fischer és Diana Tishchenko járta végig az ECHO-tagok színpadait – csupa ismerős név a Müpa közönsége számára is.
A magyarok közül Banda Ádámból (2012/13), Balázs Jánosból (2013/14) és Pálfalvi Tamásból (2017/18) vált „feltörekvő csillag”. S itt muszáj eldicsekedni azzal, hogy az elmúlt évadban hosszú évek után ismét bekerült a Müpa jelöltje is a programba: Pusker Júlia hegedűművész, aki 17 koncert- teremben, többek között a Luxemburgi Filharmónia, a hamburgi Elbphilharmonie és a bécsi Konzerthaus közönsége előtt mutatkozott be.
Azon művészek számára, akik részt vehetnek a Rising Stars programban, az ECHO ennél is többet nyújt: tanácsadók és szakemberek segítenek nekik rátalálni az önazonos színpadi karakterre és a közönséggel való megfelelő kommunikációs formákra, de minden feltörekvő lehetőséget kap arra is, hogy együtt dolgozzon egy kortárs zeneszerzővel egy új kompozíción.
A klasszikus zene nemcsak stílust, műfajt jelent, hanem erős intézményrendszert és a zeneművek elfogadott kánonját is: akár a járt utat is felkínálja azoknak a muzsikusoknak, akik Mozart vagy Csajkovszkij jól ismert versenyműveit vagy Haydn kamarazenéjét kívánják játszani. De úgy tűnik, a 21. században ennél többre van szükség.
Erről tanúskodik Sean Shibe, aki a spanyol mellett elektromos gitáron is játszik, és mélyreható felfedezéseket tesz az avantgárd zene repertoárjában is, vagy a páratlan energiájú Signum Szaxofonkvartett, amely ugyanazzal a megállíthatatlan lendülettel játszik Bachot, Philip Glasst vagy akár Chick Corea-darabok átdolgozásait. Egy fiatal szólistának elsősorban az a feladata, hogy három-ötszáz év gyakran uniformizáltnak, érinthetetlennek tűnő – zenéjében megtalálja azt az önmagát, amely a közönség rajongásával is találkozni fog.
November 8. és 10. között a Fesztivál Színházban ismét találkozhatunk Európa „feltörekvő csillagaival”, akik azt a fajta újdonságot képviselik, amit a Müpa Budapest befogadó közönsége már megszokott. Ismerkedjen meg a Rising Stars fellépőivel a Müpa Magazin zenei válogatásában a Spotify-on.
