Csökken a klasszikus zene közönsége, egyre kisebb az a felület, amelyen elérhetik a régi és új hallgatókat – ezekkel a megállapításokkal tisztában vagyunk. De mit ültethetünk át egy angol kórus vezetőjének tapasztalataiból a magyar gyakorlatba?
Toby Spence brit tenor évek óta tagja egy húsztagú panelnek, amelyben zeneszerzők, zenészek, újságírók, filozófusok, közgazdászok, matematikusok és művészeti menedzserek, művészeti intézmények vezetői találhatók. Találkozóik rendszeres forgatókönyve a következő: felmerül egy kérdés vagy egy ötlet, amelyet a zenei területen kívülről érkezett tag vet fel, a zenei terület képviselői pedig azzal söprik le az asztalról, hogy ez nem olyan egyszerű, vagy hogy ezt már próbálták.
Spence a The Guardiannak írt véleménycikke szerint nem muszáj a válaszokat mindig a zenén belülről megadni. Vannak olyan zenerajongók, akik ismerik ezt a speciális területet, a művészeket, értik a művészetet, és ezzel az empátiával, háttértudással, mégis kívülről érkezve új perspektívát adhatnának egy-egy probléma megoldásához.
A tenor szerint több elkötelezett koncertlátogató lenne, ha ismerné a zenét, amit hall, ha lenne megfelelő információja róla, ha például zenetörténészi bevezetővel kezdődne a hangverseny, ami jóval izgalmasabb, mint a nyomtatott koncertprogramot végigböngészni. Szerinte az is meggyőző, ha egy sokak által más területről ismert zenerajongó osztaná meg élményeit, szenvedélyét.
Toby Spence egy éve lett az 1876-ban alapított Bach Kórus vezetőségének tagja. 250-en énekelnek a nagy hagyományú amatőr kórusban, amelynek több tagja mutatott nyitottságot az operaénekes javaslatára: arra, hogy együtt dolgozzák ki a következő koncerthez kapcsolódó extra programot, kísérőanyagokat. A kísérlet azt bizonyította, hogy elhivatott, a területet ismerő amatőrök segítségével a zenét közelebb lehet vinni a közönséghez, többeket lehet elérni.
Egyelőre egyetlen projekt van a csapat mögött, de a koncert után szeretnék hallani a közönség véleményét is.
(Via The Guardian)
