Új közönséget és új repertoárt akar építeni a londoni Rambert Dance Company New Yorkból érkező francia művészeti vezetője.
Benoit-Swan Pouffer a Cedar Lake Contemporary Ballet társulatától érkezik, attól az együttestől, amelyet ő maga építhetett fel, és amelyet egyetlen bőkezű támogató tartott fenn. Pouffer igazgatása alatt ismertette meg az amerikai közönség többek között Crystal Pite, Hofesh Shechter és Sidi Larbi Cherkaoui munkáit. A Cedar Lake-nek 2003 és 2015 közötti fennállása alatt komoly hatása volt a tengerentúli táncéletre.
Kelet és nyugat világa találkozik Sidi Larbi Cherkaoui belga koreográfus munkáiban, aki 2018-ban megkapta az Európai Színházi Díj Színházi realitás díját, és ennek kapcsán mutattuk be őt.
Pouffer ambiciózus tervekkel érkezik Londonba. Meghatározó koreográfusokkal szeretne dolgozni a 92 éve fennálló Rambertnél, ennek első lépéseként Shechter és Wayne McGregor már létező darabjait veszi repertoárra. „Azokat a táncosokat szeretem, akik egyéniségek, akik el akarnak mesélni egy történetet. Nem akarom, hogy egyformák legyenek. Sztárnak fogom őket tekinteni. Terhelni akarom őket, feszegetni a határaikat, kielégíteni őket” – fogalmazott a társulatépítés kapcsán.
Az is fontos neki, hogy a Rambert 2014-ben átadott, építészeti díjat nyert épülete kinyíljon és valódi táncközponttá váljon, amelynek létezéséről a környéken lakók is tudnak – jelenleg ugyanis azt tapasztalja, hogy még az ottlakók sincsenek tisztában azzal, ki lakik a szomszédban. Emellett Pouffer szeretné növelni az országon belüli vendégjátékok számát is.
Benoit-Swan Pouffer nem ortodox módon közelít a baletthez vagy a kortárs tánchoz. Koreografált a párizsi Lidónak, dolgozott egy táncos tehetségkutató realityben, és a Sorsügynökség című film táncjeleneteit is ő jegyzi.
A társulat, a „nagyok” és a pálya elején álló fiatalok csapata, a Rambert2 sokféleségére nem lehetett eddig sem panasz, Pouffer azonban szeretné, ha a közönség összetétele is megváltozna: „Missziómnak tekintem, hogy mindenféle hátterű néző járjon a Rambert előadásaira. Amikor Alvin Ailey társulatában táncoltam, Ailey mindig azt mondta,
a tánc az emberekből jön, nekünk pedig vissza kell azt hozzájuk vinni. Nekem ennyiről szól a tánc.
Nem idegeníthetünk el senkit, nem lehetünk elitisták. Sokan mondogatják, hogy hülyének érzik magukat, ha táncot néznek, mert nem értik. Szerintem viszont bármit gondolunk, az helyes. Jó vagy rossz, nincs előírás.”
(Via The Guardian)
