Ritkán lehetünk tanúi annak, hogy egy szimfonikus hangverseny valamennyi alkotóeleme: a zenekar és annak története, a karmester személyisége, a megszólaló mű üzenete mind ugyanazt a gondolatot sugallja, ugyanazt jelenti. Ezt a különleges tapasztalatot élhetik át mindazok, akik eljönnek a Müpába az Izraeli Filharmonikusok szeptember 8-i koncertjére.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
Zenekarokat általában jókedvükben hoznak létre muzsikusok és az őket támogató polgárok. Így volt ez a modern városokban mindig: szimfonikus együttesek megalakulása rendszerint a béke és szabadság, a fejlődés és gyarapodás jele volt mindenütt. Előfordulnak persze ritka kivételek: a Philharmonia Hungarica egy levert forradalom emigránsaiból alakult, hogy kenyeret adjon olyan földönfutóvá vált muzsikusoknak, akik kénytelenek voltak elhagyni hazájukat. Két évtizeddel korábban hasonló okból jött létre az Izraeli Filharmonikusok testülete. Izrael állam még nem is létezett, amikor 1936-ban, Tel Avivban Palesztin Zenekar néven szimfonikus együttest hozott létre a világhírű hegedűművész, Bronisław Huberman azon muzsikusok számára, akiket európai zenekarokból küldtek el zsidó származásuk miatt.
A zenekar bemutatkozó koncertjét 1936. december 26-án Arturo Toscanini vezényelte. Izrael Állam megalakulásakor, 1948-ban az együttes felvette az Izraeli Filharmonikusok nevet.
Manapság az európai és amerikai nagyvárosok híres szimfonikus együtteseiben sok az idegen országból érkezett muzsikus – ez az együttes már akkor csupa jövevényből állt, amikor még világszerte a maiaknál homogénebb tagságú együttesek muzsikáltak.
A zenekar történetének két legfontosabb karmestere közül az egyik Leonard Bernstein, akit hosszú és bensőséges kapcsolat fűzött az Izraeli Filharmonikusokhoz. Az amerikai dirigens 1947-ben vezényelte először az együttest, és haláláig hű maradt hozzá, 1988-tól a tiszteletbeli karmester cím birtokosaként.
Követője, Zubin Mehta már 1969-ben „zenei tanácsadó” volt, s 1977 óta áll zeneigazgatóként az együttes élén. Szolgálati ideje az egyik leghosszabb, amelyről a modern zenekarok és karmesterek történetében tudunk. Ez a szolgálati idő fél évszázad után éppen most ér véget: Zubin Mehta egy hónappal a budapesti koncertet követően, 2019 októberében köszön le a zenekar éléről, vezetői minőségében tehát ez az utolsó turnéja az Izraeliekkel.
Kapcsolata a zenekarral éppolyan bensőséges és személyes, mint amilyen Bernsteiné volt. Mehta személye ugyanazt jelképezi, amit maga a zenekar és annak megalapítása: a befogadás, elfogadás gesztusát, hiszen a Mumbaiban született, indiai karmester a nyugati muzsikustársadalom ama kisszámú prominenseinek egyike, akik egy, a miénktől gyökeresen eltérő kultúrából érkezve sajátították el az európai-amerikai hagyományt, s váltak e hagyomány egyik legkiemelkedőbb képviselőjévé.
Mehta tehát – és a zenekarral való kapcsolata – éppúgy szimbólum, ahogyan az Izraeli Filharmonikusok testülete is az.
Végezetül jelkép a mű is, amelyet a karmester vezényletével a zenekar megszólaltat. Gustav Mahler egy személyben volt közép-európai és osztrák. Zenéje a benne felbukkanó számtalan klezmermotívummal markáns lenyomata zsidóságának, ugyanakkor Mahler életműve sok-sok keresztény gondolatot és szimbólumot is tartalmaz, ugyanannak a befogadásnak és elfogadásnak a jegyében, amelyről a zenekar és a karmester kapcsán szóltunk. Ezt a szemléletet fejezi ki a III. szimfónia is, hiszen túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ebben a hatalmas apparátusú és terjedelmű alkotásában – a zeneirodalom leghosszabb szimfóniájában – Mahler az egész világmindenséget magához öleli. A kozmikus méretű nyitótétel (Pán ébredése, a nyár bevonulása) után a hattételes mű egymást követő tételei eredetileg (a programot a zeneszerző végül nem hozta nyilvánosságra) olyan címeket viseltek, mint Amit a mező virágai mondanak nekem; Amit az erdő állatai mondanak nekem; Amit az ember mond nekem; Amit az angyalok mondanak nekem és végül Amit a szeretet mond nekem.
Az izraeli zenekarhoz és az indiai karmesterhez az előadás során két magyar kórus – a Magyar Rádió Énekkara és Gyermekkórusa (karigazgató Pad Zoltán és Dinyés Soma) –, valamint japán mezzoszoprán szólista csatlakozik. Mihoko Fujimura nemzetközi sikereket arat Wagner- és Mahler-énekesnőként. A Bayreuthi Ünnepi Játékokon 2002-ben debütált A nibelung gyűrűje-tetralógia Frickájaként, de fellépett ugyanott Waltraute, Erda, Brangäne (Trisztán és Izolda) és Kundry (Parsifal) szerepében is. Szívesen látja a világ számos operaháza a Bécsi és Müncheni Staatsopertől a londoni Covent Gardenen és a milánói Scalán át a New York-i Metropolitanig. Wagner-szerepei mellett Carmen, Mélisande (Pelléas és Mélisande), Amneris (Aida), Eboli (Don Carlos), Fenena (Nabucco), Azucena (A trubadúr), Idamante (Idomeneo) és Octavian (A rózsalovag) szerepében is nemzetközi sikereket arat. Karmester-partnerei között Christian Thielemanntól Bernard Haitinkig, Mariss Jansonstól Riccardo Chaillyig korunk legtöbb jelentős dirigensét megtaláljuk.