Újabb hét végére érkeztünk, és ezzel egy igazán andalító muzsikához. Nem véletlen, hogy az úgynevezett impresszionista zeneszerzők uralták ezt a hetet, hiszen festőtársaikhoz hasonlóan ők is a természet állandó változását próbálták egy pillanatban megragadni. A mai posztban egy bárkában ringatózva andalgunk a csendes óceánon (sic!).
Maurice Ravelről köztudott, hogy szimfonikus darabjainak jó része eredetileg zongoradarabnak született, később hangszerelte át nagyzenekarra. Nem volt ez másképp a Miroirs (Tükröződések) sorozat esetében sem, melynek egyik legismertebb darabja az Une barque sur l’océan (Bárka az óceánon). Az 1904 és 1905 között született öttételes sorozat két darabját, köztük a bárkát maga Ravel hangszerelte át nagyzenekarra. Mi azonban az eredeti zongoradarabot hallgatjuk meg, pontosan azért, hogy Ravel zsenijével megismerkedjünk. Az az érdekes ugyanis, hogy szinte mindegy, hogy egy szál zongora, vagy nagyobb együttes, a tenger hullámzását, a hajó ringását és úgy egyáltalán, az impressziót tökéletesen visszaadja.
https://www.youtube.com/watch?v=GnREQJnAuCU
