Egy nap, tíz koncert, kiváló szólisták – március 1-jén délelőtt 11-től este 10-ig kizárólag Mozart zenéje tölti meg a Zeneakadémia koncerttermeit.
A Concerto Budapest egész napos koncertfolyama hatalmas vállalkozás és örömünnep, amelyen a Concerto Budapest mellett játszik a Keller Quartet, a Concerto Armonico, fellép több mint 30 ismert és elismert szólista, valamint számos ismert, vagy kifejezetten erre az alkalomra alakuló, kivételes élményt kínáló kamarazenei formáció.
A legtöbb zenehallgatót biztosan megérintette már az a sejtés, hogy minél több zenével, stílussal, komponistával ismerkedik meg, annál evidensebbé válik számára Mozart zsenijének egyedülálló volta, muzsikájának kivételes magasrendűsége, szellemének isteni természete. Mozartért persze könnyű lelkesedni, de az igazi lelkesültségre meg kell érni – az előadóknak éppúgy, mint a közönségnek. Ehhez a folyamathoz igyekszik hozzájárulni immár három éve a Concerto Budapest Mozart-napja.
A tíz koncert műfaji kínálata szinte maradéktalan, a zongoradaraboktól a kamarazenén és a versenyműveken át egészen az operákig és a szimfóniákig terjed. A Mozart-zene olyan odaadó szólistái és karmesterei váltják egymást a színpadon, mint Baráth Emőke és Ránki Dezső, Keller András és Takács-Nagy Gábor, Spányi Miklós és Szűcs Máté.
Spányi Miklós csembalóművész és világhírű régizenei együttese, a Concerto Armonico fél 2-kor az F-dúr szimfóniával és a B-dúr zongoraversennyel, Klenyán Csaba klarinétművész 4 órakor az A-dúr klarinétversennyel és a C-dúr (Linzi) szimfóniával, a világszerte ünnepelt operaénekes, Baráth Emőke szoprán pedig fél 7-kor hangverseny áriákkal és operarészletekkel várja a közönséget.
„Azok számára, akik szeretik a zenét és mélyen át is élik, egy újabb dimenzió, a világnak egy másik tartománya nyílik meg. Számomra a zene, leginkább Mozarté, a színek élménye mellett a legnagyobb öröm” – írta egy levelében Hermann Hesse. Ebben az örömben lehet része azoknak, akik az első tavaszi napot a Zeneakadémián, Mozarttal fogják eltölteni.
Albert Einstein, a 20. század legnagyobb hatású fizikusa szerint pedig a mozarti zenének természeténél fogva mindig is léteznie kellett, az univerzum részét képezi és csak arra a mesterre várt, aki fel is fedezi. Ugyanígy gondolt a fizikai világ törvényeire is, a kozmosz harmonikus elvére, melyet csak meg kellett találni. Senkit se lepjen meg tehát az, ha a Mozart-napon, zenehallgatás közben rájön valamire. És még jól is érzi magát tőle…
