Kölcsey Ferenc 1823-ban írta meg hazafias költészetének legnagyobb remekművét Hymnus, a’ Magyar nép Zivataros századaiból címmel. A vers megzenésítésére a Nemzeti Színház 1844-ben írt ki nyílt pályázatot. Az egyöntetű döntést az egykori bírálóbizottság – amelynek tagja volt többek között Vörösmarty Mihály is – 1844. június 15-én hozta meg; ezt a napot tekintjük nemzeti fohászunk születésének.
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én annak emlékére,
hogy az Országos Széchényi Könyvtárban található kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc
1823-ban ezen a napon fejezte be a költeményt.
A keretes szerkezetű, romantikus jegyeket magán viselő költemény megzenésítésére kiírt pályázaton Erkel Ferenc, a színház karmestere győzedelmeskedett. Az Itt az írás, forgassátok/Érett ésszel, józanon jeligéjű pályázati anyag sikerének kulcsa az volt, hogy szépen ötvözte a himnuszi magasztosságot és a dallamegyszerűséget, és integrálta a magyar és az európai zenei hagyományokat. A Himnuszt hivatalosan az 1989-es Alkotmány iktatta be a nemzeti jelképek sorába. A 2012. január 1-jén életbe lépett Alaptörvény alapvetésének I. cikke kimondja: „Magyarország himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével”.
Azoknak, akik szeretnének elmerülni a témában, Himnusz-történetek blogunkat ajánljuk, amelyben a pályázatról és a beérkezett pályaművekről, köztük egy egészen érdekes megzenésítésről, a 7-es számú, ismeretlen szerzőjű darabról is részletesen olvashatnak.
