Az Újszövetség szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Kereszthalálával megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. A húsvét nem csupán vallási ünnep: egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, ezek elemei a természetet illető feltámadáshoz, a tavaszi újjászületéshez, a termékenységhez kapcsolódnak.
Míg a német vagy angol nyelvben a húsvét szó ez utóbbival, azaz egy tavaszistennő nevével függ össze – akihez a tojás termékenységi szimbólumát társítják -, a magyar megnevezés eredete a negyvennapos nagyböjti időszak lezárulására utal.
Érdekesség, hogy a tavaszváráshoz kapcsolható zsidó ünnep, a pészah jelentése kikerülés, elkerülés (a halál angyala elkerülte a zsidóknak bárány vérével megjelölt házait), Csíkménaságon pedig a húsvéti körmenetet kikerülésnek nevezik.
A húsvét mozgó ünnep, március 22. és április 25. közé esik. Az első niceai zsinat 325-ben határozta meg, hogy a keresztény húsvét időpontja a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap, de csak a 6. században alkották meg, és jóval később, 1581-ben rögzítette a katolikus egyház a módszert, ahogy a húsvét dátumát meghatározzák. Az időpontok a keleti és a nyugati kereszténységben ez továbbra is eltérőek, az ortodox egyházak dátumszámítása a XIII. Gergely pápa reformja előtti Julián-naptáron alapszik.
A húsvéthoz számtalan népszokás is kapcsolódik.
Húsvét vasárnapjához tartozik az ételszentelés. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, benne bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt. Szimbolikus jelentésük: a bárány Jézus áldozata, a bor Krisztus vére, a tojás egyrészt az újjászületés, másrészt pedig egészben főve a családi összetartozás. (A családtagoknak együtt kellett megenni a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és mindig hazataláljanak.)
Hétfőhöz kapcsolódik a locsolkodás és az azért cserébe adott hímes tojás. Az évszázadok során kölnivé alakult víz a megtisztulás, a megújulás jelképe, az öntözés egyszerűsített formája, tehát a bőséges termésre utal, ugyanakkor a Biblia alapján úgy is magyarázzák a szokást, hogy a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni a lelocsolással. A tojás a termékenység szimbóluma, ez szintén a bő termést jelképezi, ugyanakkor a tojások piros színe egyes magyarázatok szerint Krisztus vérére utal.
A húsvéti nyúlról is ejtsünk néhány szót. Vannak magyarázatok, amelyek szerint az állat szaporasága a jó termésre utal, ugyanakkor egyes források szerint csak a 16. századi Németországban vált a keresztény ünnepkör részévé – ráadásul egy félreértés miatt. Vannak területek, ahol húsvétkor gyöngytyúkot ajándékoztak egymásnak az emberek, annak tojásaival együtt. A gyöngytyúk németül Haselhuhn, rövidebben Hasel, a nyúl pedig Hase, így aztán egy betű miatt kaptak tojnak a nyuszik húsvétra tojást. Franciaországban és Belgiumban egyszerűbben megoldották a helyzetet, ott a húsvéti harangok pottyantják le a tojásokat.
A húsvéti menü is tradicionális. Tájékunkon füstölt sonkát, tojást, fonott kalácsot, egyes régiókban sárgatúrót, szárazkolbászt, valamint különféle édességeket tesznek az asztalra, Olaszországban ciaramicole, Németországban gyümölcsös sajttorta, Hollandiában Paasbrood kenyér, Svédországban heringgel és hagymával rakott burgonya, Görögországban bárány ilyenkor a kötelező menü.