Fekete Ernő úgy nyilatkozott a 24.hu-nak az SZFE-n történtek kapcsán, hogy „egy szellemi polgárháború” zajlik, és mint egyetemi óraadó ezt egyben a saját személye ellen irányuló támadásnak is érzi. „A háború öncélúsága egyre világosabban látszik” – vallja.
„Semmiféle, akár jogos, régi sérelem nem lehet indok valótlanságok állítására, alaptalan rágalmakra, és legfőképp nem lehet indok egy egyetem autonómiájának megszüntetésére” – nyilatkozta Fekete Ernő arra a kérdésre válaszolva, hogy honnan eredeztethető a nagy színházi szakmai megosztottság, amely most az SZFE kapcsán igazán felszínre került. „Azt hiszem, ez a téboly nem csak magyar-jelenség, az egész világ fordul ki magából, csak talán vannak szélcsendesebb helyek” – tette hozzá, valamint elmondta, nagyon frusztrálja és dühíti mindaz, ami történik.
„Volt alkalmam hozzászokni az elmúlt egy évben, hogy minden darabokra hullik körülöttem. Széttárt karokkal ámulok, és várom, mi jöhet még” – vallotta be Fekete Ernő, eképp összegezve érzéseit a Katona József Színházban lezajlott Gothár Péter-ügy, a járvány, az új színházi finanszírozási törvény és az SZFE modellváltása kapcsán. Szerinte utóbbi valóban egy háború, hiszen van támadó és védekező fél, mely „azért küzd, hogy megőrizze az értékeit és a függetlenségét”, megpróbálja „felvenni a harcot” sztrájkokkal, tiltakozásokkal. „Egyelőre én is beállok katonának, már amennyire tőlem telik” – mondta Fekete Ernő, és hozzátette: „rossz érzés lenne hallgatni, és fontos, hogy minél többen megszólaljanak, még ha ez sokak szerint hiábavaló is”.
Arra a kérdésre, hogy valós állítás-e a kuratórium részéről, hogy a változásra azért van szükség egyfelől, mert az SZFE-n egészen eddig ideológiai képzés folyt, Fekete Ernő úgy válaszolt: „félek, épp Vidnyánszkyék akarnak ideológiát behozni az egyetemre, aminek amúgy semmi keresnivalója ott.” „Mi mást is adnánk át, mint amit tanultunk, meg valamit a tapasztalatból, ami ránk ragadt az évek során” – folytatta az oktatási módszerekkel és a tanulás formáival kapcsolatban.
A Vidnyánszky Attila által előtérbe helyezett és gyakran, a nyilvánosság előtt ismételt új értékrendre hivatkozva Fekete Ernő azt mondta: „szerény, rövidke tanárságom alapján is kikérem magamnak azt a vádat, hogy itt ne oktatnánk a nemzeti kultúrát…Igaz, vittem be Shakespeare-t és Molière-t is, amit lehet, hogy szégyellnem kéne, de esküszöm, hogy a többi magyar volt.”
„Legyen ennek a háborúnak bármi a vége, én úgy sejtem, száz év múlva az új termek nem Vidnyánszky, hanem inkább Ascher, Zsámbéki és Székely nevét viselik majd, mert bármennyire tehetséges, a hatalom embere mindig is kevésbé maradt meg a nagy emlékezetben” – zárta a beszélgetést, melyet teljes terjedelmében ide kattintva olvashatnak el.
(Via 24.hu)
