2022-ben Hontvári Gábor Németországban élő fiatal karmester is átvehette az MVM Zrt. által támogatott magyar zeneművészet kategória Junior Prima Díját. A würzburgi Mainfranken Theater helyettes zeneigazgatójával hivatástudatról, lehetőségekről és a színházi munkáról is beszélgettünk.
– Számos nemzetközi elismerés birtokosaként hogyan fogadtad a Junior Prima Díjat?
– A Junior Prima Díj számomra óriási megtiszteltetés, egy mérföldkő, hiszen ez az egyik legjelentősebb elismerés, amit ma egy 30 év alatti fiatal művész megkaphat Magyarországon. Eszmei értéke és anyagi vonzata mellett pedig egyfajta visszajelzés is a szakma részéről, ami azért nagy öröm, mert eddigi legjelentősebb sikereimet külföldön értem el. Nevem csak az elmúlt időszakban kezdett feltűnni a hazai zenei életben.
– Mikor döntötted el, hogy a karmesterség felé fordulsz?
– Zenész családba születtem, így a zenei pálya szinte magától értetődő volt. Hogy ebből az évek során hogyan formálódott karmesteri ambíció, nehéz pontosan megmondani, mindenesetre 8 éves koromban egy alkalommal kissé felkészületlenül mentem zongoraórára. Ezt felismerve Spiegel Marinka néni dicsérve intett, és azt mondta: „megint nem gyakoroltál eleget, viszont látszik, hogy erős elképzelésed van a darabról. Gondolkozz el a karmesteri pályán!” Ez a mondat később mindig ott motoszkált a fejemben, és befolyásolta is a későbbi döntéseimet.
– Mennyiben más, ha valaki eleve karmesternek készül, vagy ha már sikereket elért hangszeresként ragad pálcát?
– Ahány karmester, annyiféle működő modell létezik. Valaki versenyeken, valaki karmesteriskolákon és asszisztenciákon keresztül, valaki színházi struktúrában a korrepetítortól a kapellmeisteren át a vezetőkarmesterig tartó úton, és valaki a jelentős szólisztikus karrierből szerzett tapasztalatokra építve teljesedik ki a pódiumon. Ennek az lehet az oka, hogy a karmesterség rendkívül komplex hivatás, melyhez számos tényező együttállására van szükség, hogy az ember egyáltalán elláthassa a feladatát. Sok minden tanulható, fejleszthető, de van, ami adottság. A karmester emberekkel dolgozik, vagyis a szakmai és technikai felkészültség mellett elengedhetetlen, hogy legyen jó pszichológus, szociálisan érzékeny, rendelkezzen karizmával, kellő empátiával és vízióval, legyen jó vezető. Legyen pragmatikus, építkező, interpretátor, motivátor, legyen zenetudós, legyen zeneszerző, hangszerelő, kicsit énekes és zenekari művész is. Mindemellett pedig álljon a partvonalon, legyen pedagógus és sikeres üzletember. A lényeg, hogy képes legyen arra, hogy a zenekarból érkező impulzusokat az egység erejévé formálja és a darab üzenetének szolgálatába állítsa. Nincs olyan karmester, aki ezeknek a követelményeknek egyformán megfelel, hiszen mindenki más szakmai háttérrel és kvalitásokkal rendelkezik, éppen ezért az önreflexió a legfontosabb. A végeredmény egyik esetben sem predesztinált.
– A würzburgi Mainfranken Theater első karmestere és helyettes zeneigazgatója vagy. Hogyan találtak meg ezek a feladatok? Milyen kihívásokkal és perspektívákkal kecsegtethet egy ilyen pozíció?
– Klasszikus úton, több heten át tartó, három körös próbavezénylés után nyertem el a pozíciót. Egy ilyen helyzetben a kiemelkedő teljesítmény mellett a szerencsének is nagy szerepe van. 130 karmester adta be a jelentkezését, ebből pedig már eleve csak 40 jelöltet hívtak meg az első körre. Az én esetemben, ha mondhatjuk így, az igazi szerencse az volt, hogy az utolsó körben Puccini Bohémélet című operáját kellett próba nélkül, előadáson vezényelni, ami viszont éppen a kezemben volt, hiszen azt megelőzően Klagenfurtban két-három naponta vezényeltem.
Szokták mondani, hogy az operaárok a karmester legjobb iskolája. Ezzel a kijelentéssel az itt töltött három teljes évad után nem tudok nem egyetérteni. A Kapellmeister a mesterség minden csínját-bínját, szakmai eszköztárat, a tapasztalatot és a rutint itt szerzi meg. Egy színházban nincs olyan nap, amikor ne történne valami váratlan, vagy ne tanulna az ember valami újat. Annyi összetevője van egy produkciónak, vagy egy egyszerű előadásnak, hogy a karmesternek a dolgok egy jelentős részére semmilyen hatása nincs. Az opera teljesen más dimenziókban mozog, mint a szimfonikus koncert, más kvalitásokra is van szükség mind a zenészek, mind a vezető részéről. A tapasztalat központi szerepet játszik, különösen olyan helyzetekben, amikor például próba nélkül kell átvenni előadásokat, vagy éppen egy több hónapos próbafolyamatot kell előkészíteni. Szerencsés vagyok, hogy helyettes zeneigazgatóként a művészeti oldal mellett közelről figyelhetem a színház belső működését, részt veszek a szervezésben, átláthatom a folyamatokat, illetve részben alakíthatom is a társulat és a zenekar fejlődését.
– Milyen repertoárt szeretnél a magadénak tudni, és ezt mennyire befolyásolják a színházi feladatok?
– A színházban széles és változatos repertoárral dolgozunk, ugyanakkor egy előre meghatározott évadtervet kell teljesíteni. Vendégkarmesterként van lehetőségem, hogy olyan darabokat vegyek elő, amik a leginkább foglalkoztatnak, emellett pedig kifejezetten szeretem azokat a műveket vezényelni, amik az adott helyen nem képezik az alaprepertoár részét. Magyarországon például az orosz, francia, skandináv, illetve angol-amerikai repertoár hozzávetőlegesen öt százaléka hallható rendszeresen a koncerttermekben, ami számomra érthetetlen. De még a magyar művekkel kapcsolatban is hiányérzetem támad, ha arra gondolok, hogy mennyire ápoljuk Dohnányi, vagy például Lajtha zenekari kompozícióinak örökségét, a kortárs szerzőinket nem is említve. Szerencsésnek mondhatom magam viszont abból a szempontból, hogy a kötöttség mellett a színházi világ lehetővé teszi, hogy tesközelből tapasztaljam meg a zenés színház legkülönfélébb ágait. Vezényeltem már német, olasz, francia, orosz, cseh operát, kortárs zenés színházat, régi zenét, musicalt, operettet, bel cantót, balettet és berlini kabarét is.
Ugyan mindben jól éreztem magam, és talán egyik műfajban sem vallottam szégyent, mégis idővel eldől majd, hogy mi az az irány, amiben képes lehetek maradandót alkotni. Ugyanez a megállapítás még inkább igaz a szimfonikus zenekari művekre. A tekintélyes repertoár, a stílusok közti biztos mozgás egy bizonyos szintig szükséges és nagy erény, azonban egy adott ponton már a végeredmény rovására is mehet. Lehetetlen ugyanis mindent egyszerre jól, elmélyülten csinálni. A szimfonikus repertoárral kapcsolatban személy szerint több szempontból különös érzésem van. Egyrészt sokszor azt vettem észre, hogy nem feltétlenül azokat a műveket, szerzőket, vagy stílusirányzatokat tudom átadni a legjobban, amit a leginkább szeretek, vagy ismerek. Másrészt a számomra új repertoár megismerésekor érzett örömnél erősebb a vágyam a már magamévá tett remekművek újrafelfedezésére.
A Junior Príma Díj üveglapjára a saját kérésemre Brahms Haydn-variációinak kezdőoldala került, amely választás szimbolikus a részemről. A darab egyszerre képviseli a maradandó értékekhez való visszanyúlást és az értékteremtést. Ez az első zenemű, amit vezényeltem, amit a legtöbbször tanultam meg újra és újra, és fedeztem fel benne minden alkalommal egy másik réteget. Biztos vagyok benne, hogy 25 év múlva is ezt fogom érezni. Gyönyörű szakma a miénk, hiszen a kottakép rögzített, de a remekművek mögötti tartalom folyamatos mozgásban van.
– Olyan pályakezdő művész vagy, aki már sok helyen letette a névjegyét. Mi a következő évek feladata a számodra?
– Azt mondják, hogy ötven éves kora után lehet valakit jó karmesternek nevezni, addig pedig még sok időm van. De a viccet félretéve, látom, hogy mi az, amiben feltétlenül fejlődnöm kell ahhoz, hogy előre léphessek. Működtetve mind a kötött színházi-, mind a szabadúszó vendégkarmesteri életemet egyre inkább úgy érzem, hogy lassan időszerű lenne vállalnom egy együttes vezetésének a felelősségét. Hiszem, hogy igazán mély művészi eredményt, változásokat csak hosszú távú, tudatos munkával lehet elérni. Persze nem lehetetlen elérni a katarzist egy mindössze két-három napos próbafolyamat után sem egy ismeretlen zenekarral, de ehhez a csillagok együttállására is szükség van. Vezető karmesterként nagy előny, hogy az ember jól ismeri a vele játszó zenészeket, és pozíciójából adódóan nagy hatással lehet a zenekari kultúra, a hangzás és a közösség fejlődésére, hosszú távon szabhat irányt a társulatnak, és megteremthet egy sajátos művészi légkört.
Fontosnak missziónak tekintem a zeneművek, a zenekarok és a közönség közötti szakadék áthidalását is. A tudatos játékra, illetve a tudatos zenehallgatásra való nevelést mindennél előbbre tartom, ezért az új ötletek, eddig nem tapasztalt koncertformák és programösszetételek is foglalkoztatnak.
– Mik a közeljövő feladatai? Mikor találkozhatunk veled Magyarországon?
– A díjátadó előtti héten éppen a Győri Filharmonikusokkal dolgoztam, akik különös helyet foglalnak el a szívemben, hiszen én is Győrben születtem. A közös munka mindig örömteli és felemelő érzés, egyfajta hazatérés. Sajnos a jelenlegi gazdasági helyzetben több, a tavaszi időszakra tervezett budapesti koncertemet is törölték, így Magyarországon legközelebb június elején Pécsett láthat a közönség. Nagyon várom már a találkozást a Pannon Filharmonikusokkal.
Az előttem álló időszakban több szép feladat vár rám Würzburgban, szimfonikus koncertekkel, illetve több operaprodukcióval, köztük egy kortárs ősbemutatóval. Legközelebb Mozart Titus kegyelme című operáját mutatjuk be, amire pár napon belül kezdődnek is a próbák. Áprilisban visszatérek Elbphilharmonie-ba is, ahol ismét a Hamburger Cameratát vezénylem.
– Ilyen szoros beosztás mellett hogyan tudsz kikapcsolódni, feltöltődni?
– Sokáig komoly problémát okozott, hogy a próbák között, koncertek és előadások után ki tudjak kapcsolni. Rendszeresen előfordult, hogy még órákig, napokig az adott darabokban élek és a megoldandó problémákon gondolkodom, olykor az alvás rovására. Ez a helyzet a kislányom születésével változott csak meg. Átalakultak a prioritások, sokkal egészségesebben kezelek sok szituációt a hivatásomban, és a családommal töltött idő úgy kapcsol ki, mint semmi más ezelőtt. Mostanában szeretek sakkozni is, nem is megy olyan rosszul, de Ránki Fülöppel szemben egyelőre még mindig alulmaradok.
További információ ide kattintva.
Támogatott tartalom
