Balog Alexandra az idei évben megkapta az MVM Zrt. által támogatott Junior Prima Díjat zeneművészet kategóriában. A fiatal zongoraművész 2017-ben a grazi Bartók Béla Nemzetközi Zongoraverseny győztese volt, 2019-ben pedig kitüntetéssel vehette át diplomáját a londoni Royal Academy of Musicon. Alexandrát ázsiai turnéja közben értük el, és többek között a díjról, eddigi koncertélményeiről, illetve az általa alapított Altalena Fesztiválról is kérdeztük.
– Milyen műsorral léptél fel Manilában?
– Egy szólókoncertet adtam, amelyre főleg magyar műveket vittem – Kodályt, Bartókot és Lisztet –, de elhangzott Beethoven Op. 109-es E-dúr szonátája is, és egy rövidebb Schubert, valamint Chopin- művek is. Szerintem egyszerre volt közönségbarát ez a műsor, de Bartók és Kodály például újdonságnak számított itt.
– A világ több jelentős nagyvárosában koncerteztél már, többek között Londonban, Berlinben, Brüsszelben és New Yorkban. Van olyan koncert vagy helyszín, amit ki tudnál emelni közülük?
– A mostani manilai koncertemet mindenképp meg kell említenem. Ez egy olyan élmény volt számomra, amit nehéz bármihez is hasonlítani. Annyira kedvesek az emberek, hogy teljesen zavarban éreztem magam. Most adtam a legtöbb autogramot életemben, és számtalan koncert utáni közös fotó is készült. A koncert előtti beszédet a Fülöp-szigeteki himnusz előzte meg. Olyan megható volt az egész fogadtatás, hogy majdnem könnyek között mentem ki a színpadra.
Teljesen más érzés ennyire messze fellépni, mint Európában vagy otthon. Nekem az mindig nagyobb stresszforrást jelentett, mert én is és a környezetem is magasabb elvárást támasztott felém. Nem tudtam olyan felszabadult lenni, mint például Manilában. Ennek ellenére nagyon szép emlékként őrzöm a bemutatkozó koncertjeimet a Müpában és a Zeneakadémián, több londoni fellépést, valamint a moszkvai Csajkovszkij Konzervetórium-beli koncertemet.
– A Fülöp-szigeteki utad előtt vetted át Budapesten a Junior Prima Díjat. Hogyan fogadtad a hírt, és mit jelent számodra ez az elismerés?
– Csodálatos napom volt aznap, mert reggel előbb arról érkezett e-mail, hogy megkaptam az amerikai Fulbright-ösztöndíjra való jelölést, és így jövő szeptembertől a tervek szerint az USA-ban tanulhatok. Nem sokkal később pedig a Junior Prima Díjról értesültem, úgyhogy úsztam a boldogságban.
Nagyon kiemelkedő számomra ez a díj, nehéz szavakba önteni a jelentőségét. Egyrészt egy szakmai elismerés, ami tovább inspirál, és megerősít benne, hogy van értelme annak, amit csinálok. Másrészt egy olyan üzenetet is hordoz, hogy bekerültem egy fantasztikus zenészekkel teli körbe. Örülnék neki, ha lenne lehetőség közös projekteket létrehozni, de arra is gondoltam, hogy majd lehetne szervezni egy Junior Prima díjas vacsorát. Nagyon érdekel, hogy kinek miként folytatódik az útja.
– A kisfilmedben is elhangzott, hogy a közösségi létezés nagyon fontos számodra, és ez az Altalena Fesztiválnak is mozgatórugója, amit 2014-ben hoztál létre. Milyen egyéb motivációid voltak, és miben különbözik az Altalena a többi fesztiváltól?
– Nem gondoltam bele, hogy ebből mi lesz vagy mi lehet. Annyi történt, hogy felvettek egyetemre Londonba, és már előre elkezdtek hiányozni a zenész barátaim és a tanáraim. Éppen Bozsokon nyaraltam a legjobb barátommal, amikor eszembe jutott, hogy milyen jó lenne ezen az idilli helyen nyaranta összegyűlni és együtt zenélni. Megemlítettem többeknek az ötletet, és nagyon biztató visszajelzéseket kaptam, úgyhogy már nem tehettem meg, hogy ne csináljam végig! (nevet)
A fesztivál Bozsoki Zenei Tábor néven indult el, és egy többnapos mesterkurzust szerveztünk, amin körülbelül 40 diák vett részt. Nagyon családias volt a hangulat, amit a mai napig próbálunk megtartani. Pont ebben más az Altalena, hogy nem egy intézményhez kapcsolódó vagy bizniszorientált rendezvény, hanem egy tiszta szívből született ötlet. Azáltal, hogy az egész szervezőcsapat fiatal és sok köztünk a zenész is, egy nagyon kellemes közösségi élmény szokott lenni. Igyekszünk olyan körülményeket létrehozni, ahol mindenki jól érzi magát, de közben a diákok fejlődése az elsődleges. Fantasztikus tanárok jönnek évről évre Európa legrangosabb egyetemeiről, valamint a koncertjeinken igyekszünk a fiatal generációnak nagy teret adni: a fiatal fellépőkből létre is hoztunk egy zenei közösséget. A nevünk Altalena Young Artists.
Különösen hálás vagyok a Ránki házaspárnak, akik 2018 óta minden évben eljöttek hozzánk. Nekik köszönhető leginkább, hogy egy-egy elveszett pillanatomban sem hagytam abba az Altalena szervezését.
– Visszakanyarodva a te tanulmányaidhoz, a konzi után először Londonban, majd Grazban végezted az egyetemet. Mennyiben hozott más szemléletet a külföldi lét?
– Nagyon jó tanáraim voltak itthon is: első tanárom, Füzi Nóra – akinek berlini zenekarával jövő nyáron fogok játszani – megtanított a zene szeretetére, majd Gál Gabriella a Járdányi Pál Zeneiskolában segített felkészülni a felvételikre, és megtalálta nekem a Bartók Konziban Belák Erzsébetet, akivel csodaszép négy évet tölthettem, majd Fejérvári Zoltánnál folytattam a zongorázást, aki a londoni felvételikre készített fel. Zeneszerzést is tanultam Fekete-Győr Istvánnál, valamint nagyon intenzív és magas színvonalú kamaraoktatásban volt részem, amiért örökké hálás leszek Petőfi Erikának és Hargitai Imrének.
De valóban elengedhetetlen az a tapasztalat is, amit külföldön gyűjtöttem. Londonban a saját tanáromnál és az egész légkörben is azt figyeltem meg, hogy nagyobb a bizalmuk a diák felé. Kevésbé vannak meg azok az elemek a tanulási folyamatban, hogy „mit hogyan kell játszani”. Inkább terelik a diákokat, hogy megtalálják, kialakítsák a saját zenei stílusukat. Rajtam ez nagyon sokat lazított. Grazban is hasonló élményeim voltak, bár ott a hangulat egyszerre más is volt, mert az egy igazi kisváros, így gyorsabban kialakulhatnak közelebbi kapcsolatok, sok a közösségi esemény.
Meg kell említenem azt is, hogy szerintem a nemzetköziségnek köszönhetem, hogy ennyi helyre eljutottam játszani. Londonban olyan kapcsolatok, barátságok indultak el, amik a mai napig erősek, és egyik meghívás hozza a másikat.
– Tavaly megkaptad a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíját is. Milyen témával foglalkozol?
– Egy koncert- és ismeretterjesztő sorozaton dolgozom, amelyben olyan zeneszerzők műveit válogatom ki, akiknél előfordulnak magyar témájú részek, vagy akár az egész darab magyar motívumra épül. Főleg Brahmsról, Schubertről, Haydnról és Beethovenről van szó, de mindig beleteszek magyar műveket is.
Ezt a projektet Magyarországra terveztem és úgy is adtam be, de azóta külföldre is kivittem már. Mindenkinek elnyerte a tetszését, mert nagyon autentikusnak érzik, hogy magyarként magyar témájú zenét játszom. Számos zongorista előadja például a Beethoven-szonátákat, de nem feltétlenül fedezik fel benne az ilyen vonatkozású részeket. Nekem ez egy misszió, hogy minél többen megismerjék őket, ezért iskolákba is elmegyek zenés előadásokat tartani.
– Milyen terveid vannak hosszú távon?
– Szeretném egyre magasabb szintre emelni a koncertezést, amihez szükség van a belső egyensúlyom fenntartására, és megtalálni a helyes arányt a koncertezés és az elmélyült gyakorlás között. Nagy kihívás ez számomra, mert amikor az ember úton van, reptérről reptérre utazik, nem mindig jut elég idő igazán mélyen foglalkozni a darabokkal – új dolgokat tanulni pedig igen nehéz egy ilyen intenzív periódusban.
A kívülről is látható célom az, hogy minél jelentősebb helyszíneken és minél kiválóbb partnerekkel léphessek fel a jövőben. Szívesen játszanék szólistaként több zenekari koncerten, de nagyon élvezem a szólóesteket és a kamarafellépéseket is, amikből szerencsére sok van.
A legfőbb vágyam az, hogy egy olyan „birodalomba” juthassak el magamban a zongorázás terén, ami nekem felszabadulást, egyfajta megnyugvást hoz. Ehhez rengeteg munkára van szükség, de ez a leginspirálóbb számomra az egész zenészlétben.
További információ: mvmjuniorprima.hu
Támogatott tartalom.
