1981. december 10-én mutatták be a mozikban a Fekete István regényéből készült, Dargay Attila rendezte egész estés rajzfilmet, a Vukot. Bár ez nem volt premier, mivel a Magyar Televízió az év áprilisában már 4 részben levetítette az alkotást, ennek ellenére 3 hét alatt csak Budapesten 140 ezren nézték meg.
Matolcsy György, a Pannnónia Animációs és Rajzfilm Stúdió vezetője egy 1979. júliusi interjúban már beszélt arról, hogy Dargay Attila a népszerű állatregény, Fekete István Vuk című könyve megfilmesítésén dolgozik, és szinte napra pontosan egy évvel már a rendezőt kérdezték a javában tartó munkáról. „Mintegy hat évvel ezelőtt elhatároztam, hogy ezután csak a gyermekeknek dolgozom — mondta a rendező. — A Vukot olvasva, kedvem támadt rá, hogy a regényt megfilmesítsem. Néhány változtatást elkerülhetetlennek tartottam: így például a könyv tragédiáját némiképp letompítottam. A regényben a róka szemén keresztül jelennek meg az emberek, s ezt a láttatási módot általánosabbá kívánom tenni a filmben.” Arról is beszélt Dargay más helyütt, hogy amikor először, a hetvenes években a kezébe került a könyv, az olvasás közben a betűk helyett a megelevenedett rajzfilmhősöket, jeleneteket látott.
„Ilyen alkalom csak egyszer adódik a rajzfilmes életében — ebben hiszek —, hogy semmilyen más filmes műfajban el nem képzelhető munkát kapjon. Vukot sem idomított igazi, sem bábrókával nem lehet eljátszatni.”
Kilencen rajzolták a filmet, mintegy ötvenezer rajz készült. 1980 júniusában már megvoltak az első résszel, és épp a harmadik rész hanganyagát rögzítették, mert a szövegre rajzolták meg a figurák szájmozgását. Megemlítette a közreműködők közül Csákányi László, Pogány Judit, Földi Teri és Szabó Gyula nevét, és elárulta azt is, hogy Wolf Péter komponálja a zenét.
1981 márciusában, körülbelül egy hónappal a tévés sugárzás előtt — figyelik a remek PR-munkát? — Pogány Judit a Pajtás újság úttörő olvasóit avatta be a szinkronizálás rejtelmeibe. Elmondta, hosszas kísérletezés után keresték meg őt az alkotók, és nagyon boldog volt, amikor meghallva, hogyan olvassa a szöveget, Dargay Attila szinte az asztalt csapkodta örömében, mert ő is pontosan olyannak képzelte el a kis róka hangját. „Már az is furcsa volt, ahogyan dolgoztunk — mesélte a színésznő. —
Ez egészen más, mint egy rendes mozifilm hangjának a szinkronizálása. Semmit nem láttam magam előtt, amihez igazítani tudtam volna a szöveget. Csak olvastam és olvastam.
Meg is kértem Dargay Attilát, hogy legalább végignézhessem a rajzokat, hiszen azok hangulata sokat segíthet. A csodálkozás, a lopakodás, a megriadás mind-mind más-más hanghordozást kívánt. Vük sokszor szemtelenül kiváncsi, de aztán helyenként lágyabb beszédstílussal formálja a mondatokat. Kitűnő partnerem volt a nagybácsit játszó Csákányi László, akinek rengeteg rajzfilmes tapasztalata van.”
A húsvétra időzített tévés sugárzás gyakorlatilag visszhangtalan maradt. Talán az is közrejátszhatott, hogy kevés színes televízió volt az országban, a színek pedig a mozivásznon érvényesülhettek igazán. A merchandising viszont beindult. A Pamutnyomóipari Vállalat a Pannónia Filmstúdiótól megvásárolta a figurát, és több tízezer gyermekágyneműt dobott piacra, sőt az Úttörő Áruházban külön kirakatot is berendeztek vele, a kifestőkönyv pedig 80 ezer példányban jelent meg. A Vuk főcímdalával az A, a Moncsicsivel a B oldalon kislemezt adtak ki, az előadók Wolf Kati, illetve Ullmann Mónika voltak. Érdekesség, hogy a rajzfilm főcímdalát Maros Gábor énekelte. A kislemezből platinalemez lett.
A Vuk alkotói
Fekete István regényéből írta: Dargay Attila, Imre István, Tarbay Ede; dramaturg: Bálint Ágnes; zenéjét szerezte: Wolf Péter; dalszöveg: Szenes Iván; operatőr: Henrik Irén; hangmérnök: Bársony Péter; hangasszisztens: Zsebényi Béla; vágó: Czipauer János, Hap Magda; háttér: N. Csathó Gizella; mozdulatterv: Bakai Piroska, Dékány Ferenc, Füzesi Zsuzsa, Radvány Zsuzsa; rajzolták: Bajnóczky Mária, Balogh János, Bangó Gabriella, Janotyik Frigyes, Fülöp Márta, Ézsöl János, Gyarmathy Ildikó, Kovács Magda, Körmöci Judit, Kulcsár Katalin, Losonczy Árpád, Molnár Eszter, Petényi Katalin, Sostarics Yvette, Varga Péterné, Vertetics Anikó, Zákányi Edit, Zsolnai Ágnes; színes technika: György Erzsébet; gyártásvezető: Bende Zsófi, produkciós vezető: Budai György, Imre István; rendező: Dargay Attila
Az év során több alkalommal szólt arról hosszabb-rövidebb hír, hogy karácsonyra a mozikba kerül a Vuk. A kedélyeket így csigázták tovább: „a nyolcvanas évek meseváró közönségének alighanem mindenütt nagyobb szüksége van az olyan kemény szavú, őszinte történetekre, mint Fekete Istváné; nagyobb szüksége van reájuk, mint az édes, búfelejtő mókázásokra.” Nem volt hiábavaló a hosszú kampány: a Vukot 1981 decemberében Budapesten száznegyvenezer gyerek és felnőtt látta.
Az egyik előbemutatón olyan tumultus támadt, hogy URH-s rendőrjárőr segítségére volt szükség.
Walt Disney hivatkozási pontnak számított a Vuk kapcsán is az újságíróknak: a hagyományos mozgatási mód mellett a figurák egyértelmű beazonosíthatósága kapcsán, amennyiben az állat rokon- vagy ellenszenves karakterét egyértelműen meg lehetett állapítani a rajzokról. Amit felróttak, az a túl sok bölcs intelem, amit gyereknek, felnőttnek meg kell hallgatni, a mese nem elég meseszerű, a cselekmény nem annyira akciódús, hogy abba bele lehetne feledkezni. A médium- és léptékváltás a rajzfilm előnyére vált, ezt nem mulasztották el megjegyezni, mint ahogy a színészeket is unisono dicsérték.
2008. április 17-en mutatták be a folytatást, Kis Vuk című 3D-s számítógépes animációs filmet, de ez finoman szólva sem aratott sikert. Az eredeti rajzfilmet digitális változatban újították fel, ez 2017. június 22-én került moziba.
A Vuk főbb szereplői
Mesélő — Bitskey Tibor, gyerek Vuk — Pogány Judit, felnőtt Vuk — Gyabronka József, Karak — Csákányi László, Íny — Földi Teri, Kag — Szabó Gyula, Csele — Kútvölgyi Erzsébet, Simabőrű — Koltai Róbert.
Mellettük egy-egy epizódfigurának olyan művészek adták hangjukat, némelyek több karaktert is alakítva, mint Szabó Sándor, Márton András, Haumann Péter, Maros Gábor, Benedek Miklós, Bodrogi Gyula, Czigány Judit, Szabó Ottó, Horváth Gyula, Zenthe Ferenc, Füzessy Ottó, Verebély Iván vagy Győri Ilona.
