„Valódi és értékes művészet – legalábbis egyelőre – csak nemzeti művészetként képzelhető el.” Ezzel a megállapítással kezdődik az a beadvány, amelyet a kor legnemzetközibb szervezete, a Népszövetség irodalommal és művészetekkel foglalkozó állandó bizottsága számára fogalmazott meg Bartók Béla – a korszak egyre fenyegetőbb légkörére reagálva – állam és művészet kapcsolatáról. 1931-től vett részt a korábbi belga művelődésügyi miniszter, Jules Destrée elnöklésével megrendezett üléseken, melyeken többek között Karel Čapek, Henri Focillon, Thomas Mann és Paul Valéry is jelen volt.
- hirdetés -
Bartókot egyedüli magyar résztvevőként a zenei ügyek képviseletére hívták meg, s ő szakkérdésekről, a zeneszerzői és népzenei hangfelvételek fontosságáról, a zenei kéziratok hasonmás kiadásainak szükségességéről fogalmazta meg javaslatait, ugyanakkor a művészet és tudomány szabadsága érdekében többször is szót emelt. De hogyan is került az európai koncertpódiumokon és apró eldugott magyarországi falvakban otthonos, nagyobb társaságban közismerten kevésszavú zeneszerző, zongoraművész, népzenegyűjtő a népszövetségi bizottság üléseire?
Mint koncertező zongoraművésznek korán kezdődött nemzetközi karrierje. Zeneszerzői pályája – bár hazai kiadóinál megjelent újszerű kompozícióira külföldön is fölfigyeltek – döntően az I. világháború után vált nemzetközivé. 1920-ban már Berlinben rendeznek kisebb fesztivált műveiből, majd 1922-ben, amikor a frankfurti opera Magyarországon kívül először játssza A kékszakállú herceg várát és A fából faragott királyfit, ő maga angliai és párizsi koncertturnéról érkezik a bemutatóra.
A Budapesten 1923-ban megrendezett ünnepi koncertre írt Táncszvitet a két évvel későbbi prágai premier indítja el nemzetközi útján. 1927–28 fordulóján jár először az Egyesült Államokban, 1929-ben pedig a Szovjetunióban szerepel. Az 1930-as években rendszeres fellépő a BBC-ben, s Hollandiába is mind gyakrabban utazik.
44 hegedűduóját a német pedagógus, Erich Doflein ösztönzésére komponálja. 1936 és 1939 között három mesterműve, köztük a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára készül a svájci mecénás és karmester, Paul Sacher felkérésére. Amerikai önkéntes száműzetése idején Serge Koussevitzky megrendelésére a Zenekari concerto komponálásával (1943) töri meg hallgatását, s hamarosan Yehudi Menuhinnak is megírja a Hegedű-szólószonátát (1944). Külföldi kiadói, 1918-tól a bécsi Universal Edition, majd Ausztria német megszállását követően 1939-től az angol Boosey & Hawkes gondoskodik művei terjesztéséről.
Walter Gropius, Bartók Béla és Paul Klee Dessauban
(1927) | – forrás: Hungart 2021
Habár a népzenegyűjtést az I. világháború végéig nagyobbrészt hazájában, a Monarchia magyarországi felén élő különböző népek (magyar mellett szlovákok, románok, szerbek, ukránok) közt végzi, nemzetiségi gyűjtései érdekében kapcsolatokat keres a helyi szlovák és román értelmiséggel, s gyűjtéseinek kiadása céljából a bukaresti Román Akadémiához, illetve a Matica slovenská szlovák kulturális egyesülethez fordul. Tervezett távolabbi utakból a Biskra környéki arab gyűjtés valósul meg 1913-ban. Az ismeretlen nyelveket, románt, szlovákot, arabot éppoly szorgalommal tanulja, mint gyermekkora óta a nyugat-európaiakat – Goethét németül, Dickenst angolul, Flaubert-t franciául, Goldonit olaszul olvasva és szótározva. A két háború között megjelenő tudományos munkái közül máramarosi román gyűjtése rangos német könyvsorozatban, a magyar népdalról írott monográfiájának angol fordítása az Oxford University Pressnél jelenik meg. Számtalan külföldi népzenekutatóval áll levelezésben.
A cikk eredetileg a Bartók Tavasz Művészeti Hetek nyomtatott magazinjában jelent meg.
Szívesen kapcsolódik be a Nagy Háború utáni nemzetközi együttműködésekbe. Egy darabig még a magyar zeneéletről is tudósít francia, olasz, német, amerikai szaklapoknak. Párizsba kompozíciót küld Debussy emlékére, s ott van a salzburgi kamarazenei fesztivál alapításakor éppúgy, mint a Nemzetközi Új Zenei Társaság létrejöttekor. Ő lesz a legfontosabb kortárs zenei lexikon, a Dictionary of Modern Music magyar munkatársa. Meghívják a jelentősebb nemzetközi népzenetudományi tanácskozásokra: Prágába 1928-ban, a kairói arab zenei kongresszusra 1932-ben. 1936-ban török meghívásra érkezik Ankarába, hogy a népzenegyűjtés megszervezéséhez tanácsokat adjon – és maga is kötetre való török népzenét gyűjtsön.
Már 40. születésnapját fontos nemzetközi zenei szaklapok ünneplik:
a bécsi Musikblätter des Anbruch Bartók-különszámmal, a párizsi La Revue musicale Kodály Zoltán terjedelmes tanulmányával. Két román kitüntetése (1924-ben és 1932-ben), különösen pedig az 1931-ben, 50. születésnapjára megkapott francia becsületrend is egyértelműen jelzi nemzetközi tekintélyét, akárcsak díszdoktorátusa, mellyel 1940-ben a New York-i Columbia Egyetem tünteti ki, ahol rábízzák Milman Parry délszláv gyűjtésének zenei feldolgozását.
Bartók Székely Zoltán hegedűművésszel Nijmegenben
(1925) | – fotó: Igminia Székely
Bartók zenéjében éppúgy, mint tudományos munkájában a nemzetköziség mindvégig szorosan összekapcsolódott a nemzeti értékek elmélyült tanulmányozásával, föltárásával és képviseletével, a nemzeti fogalma pedig meghatározó eszmeiesztétikai szerepet játszott a korszak gondolkodásában. Bartók, amikor a népszövetségi bizottság ülésén a művészet szabadságáért kívánt szót emelni, ezért választhatta kiindulópontnak a tételt, miszerint „legalábbis egyelőre”: „Valódi és értékes művészet […] csak nemzeti művészetként képzelhető el.”
A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek részletes programjáról a Bartók Tavasz weboldalon található további információ.
