A Bartók Tavasz részeként megrendezett Budapest Ritmo azzal kecsegtet, hogy globális merítést ad a fúziós zenéből, miközben a zene nemzetköziségéért nem kell messzire menni, hiszen ez a velünk élő roma közösségek évszázados gyakorlata. A filmprogramban női roma énekesek: Věra Bílá, Ida Kelarova és a WOMEX-díjas Lakatos Mónika alakjai rajzolódnak ki, fellép a makedón trombita zseni Džambo Aguševi, hazai oldalról a Romano Drom jubileumi koncertje képviseli a roma zeneiséget.
Kovács Antallal, az idén 25. évét ünneplő Romano Drom vezetőjével beszélgettünk a hagyomány jelenéről, a fúzió természetességéről és hogy hogyan változott az együttes recepciója itthon és külföldön. A cseh Terne Čhave-val közösen adott koncertjük április 13-án, szombaton lesz az Akvárium Klubban.
– A Budapest Ritmo egy világzenei fesztivál, ami egy újsütetű fogalom egy olyan jelenségre, ami a cigány kultúrában évszázadok óta zajlik.
– Igen, nekünk ez természetes, a Romano Dromban is az egyik alapelv a fúzió, törekszem arra, hogy a jelen kor hangszerelésben szólaljanak meg az akár több évszázados dallamok. A most készülő, jubileumi albumunkon is szerepelnek például dalok Bari Károly gyűjtéséből, de fontos, hogy a zenébe a mai hatások is beszűrődjenek, hiszen az előző generációk, az őseink is hozzátették a maguk valóságát. Az oláh cigány zene a hetvenes években került először színpadra, azóta tart egy folyamatos fejlődés, hiszen előtte jellemzően otthoni közegben szólalt meg. Autodidakta módon kezdtünk hangszereken játszani.
– A színpadi zenélés hogyan alakítja a hagyományt?
– Nekem ez elsősorban azt jelenti, hogy a lehető legmagasabb minőségben szólaljon meg a hagyományunk, hiszen ezzel tiszteljük meg a cigányságunkat. Nem adatközlők vagyunk, hozzátesszük a gondolatainkat a zenéhez, amit természetesen rendszerezni is kell. Ez aztán az otthoni zenélésre is visszahat. Onnantól fogva, hogy mi a cigányságunkat napi szinten megéljük, az oláh cigány szokásokat tartjuk, nem kell félteni a zene autentikusságát. Azt gondolom, így tudnak továbbélni a hagyományos dallamok a maguk természetességében.
– A Terne Čhave hangzása eltér a tiétektől, sokkal rockosabb. Hogyan alakul velük az együttműködés, mennyire alkalmazkodtok egymáshoz, mi a közös nyelv?
– A koncert előtti napon tartunk egy hosszú közös próbát, de már tudjuk, ki mit fog játszani. Oláh cigányul fogunk kommunikálni, és ha kell, angolul, de bízom benne, hogy megértjük majd egymást. Hangszerelésében közel áll egymáshoz a két zenekar, kulturálisan kicsit más gyökerekből táplálkozik, de pont annyira, ami izgalmassá teszi a koncertet. Közösen egymás dalai mellett azokat a dalokat is fogjuk játszani, amelyek mindannyiunkéi, a nemzetközi cigányság dalait.
– A Romano Dromnak a kezdetektől fogva volt külföldi közönsége, hogyan változott a zenétek fogadtatása itthon és külföldön?
– Mondhatjuk, hogy a Romano Drom inkább külföldön élte az életét, hiszen a 25 éves pályánk alatt 700 koncertből legalább 500 külföldön volt. Mostanában a gazdasági helyzet miatt kicsit visszaesett az érdeklődés, de alapvetően megmaradt, és ez a zenénket is formálta: rengeteg külföldi zenekarral léptünk fel és sokszor éltünk is hetekig együtt. A magyar közönséggel kapcsolatban azt tapasztalom, hogy a fiatalok mindig is nyitottak voltak ránk, ugyanakkor kezd kialakulni egy réteg, amelynek olyan elvárásai vannak a roma zenével kapcsolatban, amelyeknek a Romano Drom nem felel meg. Külföldön egy világzenét játszó zenekar vagyunk, nincsenek előzetes elvárásaik.
– Tánc lesz?
– Nem terveztük, de remélem lesz. A színpadon mi vagyunk magunk számára a közönség, az már eleve egy közeg. A legfontosabb, hogy éljük a zenét, azt gondolom egy nagyon jó hangulatú koncertnek nézünk elébe.
A Budapest Ritmon a Romano Drom és Terne Čhave koncertje április 13-án az Akvárium Klubban, Džambo Aguševi makedón rezesbandája aznap délután az Erzsébet téren lesz hallható. A Ritmo filmprogramjában olyan kivételes női énekesek munkássága rajzolódik ki, mint Věra Bílá, Ida Kelarova, és a WOMEX-díjas Lakatos Mónika.
