Bernstein harmadik musicalje, a Candide, ez a különleges, 18. századi irodalmi alapanyagra építő darab az 1956. december 1-ji ősbemutatón a Broadway Martin Beckről elnevezett színházában megbukott, bár nem akárhogyan: az évad legérdekesebb bukásának nevezték. Két hónap alatt mindössze 73 előadást ért meg.
Az irodalmi alapanyag Voltaire Candide vagy az optimizmus című, 1759-ben kiadott regénye, ami egyszerre kalandregény és filozófiai mű, gúnyirat Leibniz optimizmusa ellene, ami szerint minden a legjobban van ezen a legeslegjobb világon. A történet elején derűs, naiv Candide azonban a viszontagságos utazások közben lassan és fájdalmasan kiábrándul Pangloss mester leibnizi tanításaiból, és miután elérjük a boldog véget, inkább abbahagyja a sehova nem vivő bölcselkedést, beletörődik abba, hogy van, amin nem lehet segíteni, a világ nem megy előrébb, és a boldogságot, a nyugalmat a munkában megtalálva visszavonul, hogy művelje kertjét.
Érezte a szövegíró, a 18. századi katolikus inkvizíció és az 1950-es évekbeli Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság között erős hasonlóságot felfedező, és ezt a musicalbe is beépítő Lillian Hellman, hogy baj van, de hogy ezért, vagy ennek ellenére, mindenesetre visszaemlékezései szerint minden, gyakran egymásnak ellentmondó tanácsot megfogadott a librettó tekintetében. A dalszövegeket hárman írták, John Latouche – aki röviddel a premier előtt, mindössze 38 évesen hunyt el -, Richard Wilbur és Dorothy Parker, az előadás rendezője a legendás Tyrone Guthrie volt. A színpadi siker nem jött össze, a lemezfelvétel azonban kultstátuszt ért el.
1958-ban a londoni West Enden már megváltozott szövegkönyvből dolgoztak, de az alapos átdolgozásra 1973-ig kellett várni, akkor ismét egy New York-i színház, a Chelsea Theater Center of Brooklyn tűzte műsorra. Hugh Wheeler és Stephen Sondheim közreműködött a librettó átdolgozásában, illetve az új dalszövegekben, a produkciót pedig Harold Prince, a Broadway egyik legsikeresebb rendezője jegyezte. New York színházi negyede sem tudott ellenállni a régi-új műnek, a Broadway Theater vette repertoárra, és 740 alkalommal játszották.
A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon október 13-án a Müpában ezt az átdolgozott verziót láthatja-hallhatja a közönség. A CAFe Budapest programjairól itt olvashat bővebben
Bernstein darabja nehezen kategorizálható, a színlapokra írtak már vígoperát, operettet és musicalt is, abban viszont mindenki megyegyezik: a zene egyértelmű csemege, hiszen 18. századi, sőt korábbi zenei megoldásokat használ, de ahogyan Candide-ot követjük Európában Westphaliától Lisszabonon át Párizsig, s tovább Dél-Amerikába, majd vissza, haza – hogy kimondódjék a szállóigévé vált mondat, mely szerint műveljük kertjeinket -, jellegzetes helyi muzsikákat fedezünk fel, és persze mindent átsző a jazz. A valóság, a mese és a szürreális-fantasztikus elemek keveredése, a folyamatos ritmusváltás miatt a 21. században elképesztően korszerűnek, sőt kortársnak érezzük Voltaire-t és Bernsteint is: kiszámíthatatlan a cselekmény, csupa játékosság, önreflexió, utalás erre, kikacsintás arra.
A darab legnagyobb slágerei a Nyitány
és a Glitter and Be Gay
https://youtu.be/TDIRLi-661E
Az előadáshoz a Broadway Theatert szinte átépítették: a nézők középen, fapadokon ültek, a játék körülöttük kisebb színpadokon zajlott, és még mogyorót is kaptak enni az egy felvonásban játszott darab alatt. Böhm Györgytől láttunk már nem konvencionális megoldásokat, de ilyenre nem készül a Müpában – igaz, ha megnézzük a színlapot, láthatjuk, az est karmestere, az UMZE Együttest dirigáló Hámori Máté az Oroszlán szerepére is ki van írva -, de a rendezői elképzelés szerint a játék a színpadon helyet foglaló zenészek között kialakított „szigeteken” zajlik, a környezetet pedig a Pécsi Balett táncosai jelenítik meg.
A Candide-ot játszották operaházak, musicalszínházak, sőt prózai teátrumok is. A CAFe Budapest alkalmával hallható alkalmi társulat tagjai sokfelől érkeznek – bár Böhm Györggyel már szinte mindannyian dolgoztak -, ami minden bizonnyal termékeny energiákat szabadít fel:
Szemenyei János (Candide) klasszikus és kortárs musicaltől rockoperán és operetten át Schubert-dalokig színes zenei repertoárral bír, de maga is szerez zenét, az operakedvelőknek Wiedemann Bernadettet (Félfenekű hölgy), Kálnay Zsófiát (Paquette), Kálmán Pétert (Pangloss), a több szerepet is éneklő Geiger Lajost vagy Tarjányi Tamást nem kell bemutatni, a Kunigunda szerepét éneklő Antonia Dunjko nevét a 2018-as Simándy Énekversenyen ismerhette meg a magyar zenei közvélemény.
Mivel a darabot ritkán tűzik műsorra itthon – legutóbb 2017-ben Miskolcon, a Bartók Plusz Operafesztiválon láthatta a közönség, előtte Kaposváron, illetve az Ódry Színpadon, a Bernstein-rajongók mellett a zenés színházi csemegékre nyitott olvasóinknak is azt ajánljuk, ne hagyják ki az előadást.
