Richard Wagner először 1863. júliusában járt Pesten, hogy két hangversenyt vezényeljen saját műveinek részleteiből. Az akkoriban merőben újszerűnek számító zene valódi felesedezésnek bizonyult a kis számú ám annál lelkesebb közönség részéről. Íme három részlet a korabeli sajtóból.
„Csütörtök, jul. 23. Wagner Richárd hangversenye 2 szakaszban. A „jövő zenéjének” nagy mestere ritka műélvezetben részelteté zenekedvelő közönségünket. Az eloldott darabok egész sorozata mind az ő műveiből volt összeállítva, s e részletek azon óhajtást keltették bennünk, vajha nagyszerű darabjaival, melyekkel színpadunkon még eddig nem találkoznák, egészben is megismerkedni alkalmunk lehetne.”
Vasárnapi Újság, 1863. augusztus 2.
„Az est fénypontja azonban a Walkürök voltak. Ez oly hangfestmény, melyhez foghatót mi legalább még sohasem hallottunk. Csak Berlioz Rákóczijánál éreztünk hasonlót! Kaulbach Hunok csatája megzenésülve, ez a Walkürök lovaglása. Eleinte csak apró szellemcsoport rebben ide-oda, a hegedűhangok czikázva, kaczagva kísérteties jajgatással kergetik egymást, majd tompa zaj hallatszik messziről, közelebb jő, halljuk a fegyverek csörgését, száguldó mének dobogását, vad, harczi rivalgását. Óriási alakok merednek a felhőkbe, óriási kardokkal ütnek egymásra, s nem tudnak meghalni. A pajzsok csattognak, a láthatár elborul, s a hősök vívnak. Lezörrennek méneikről, s százéves tölgyfákkal gyalog harczolnak tovább. Oh, Istenek, s nem tudnak elesni, de vérzenek, s üvöltésükkel megrendítik a szívet, a világot. Leírhatatlan zene, melynek egetrázó viharában Wagner nyugodtan áll s kispálczájával hol jobbra, hol balra int. Zenészeink hős katonái voltak e nagyszerű hangvezérnek.”
Színházi Látcső, 1863., 49. szám
„Ily hatású zene volt az előadott darabok közt a többek közt: „Elza beszélgetése a sellőkkel”; Zsigmond szerelmi dala; „a szent Graal” s főleg „Trisztán és Isolde” előjátéka, mely utolsó különösen, enenben mindent felülmúl, mit az eszményesítés felmutatni képes a zeneművészet területén.
Azonban a hol kell s a situatio úgy kívánja, hogy a zene, ének, a legerősebben markirozott rythmikai képleteket tűntesse fel: ott egy zeneköltő se rendelkezett még oly hatalmas eszközökkel, minőkkel épen Wagner R. – Példa erre „Lohengrin” dalművében a „menyegzői zene” – továbbá „a mesterdalnokok céhgyülekezete”, „a Walkürök lovaglása”, „a pöröly dal” stb., melyek velőt megrázó s lelket felzaklató hatalmas rythmusaikkal, minden mást törpére silányítnak enenben…”
Ábrányi Kornél, Zenészeti Lapok, 1963. 45. szám