Az Operaház első éveinek egyik legkorábbi és legjelentősebb bemutatója volt az Otello premierje. Giuseppe Verdi ugyan sohasem járt Magyarországon, mégis egy élő, kortárs szerző operája, alig tíz hónappal a világpremier után nagy eseménynek számított. A mai szemmel is álomszép olasz tervek alapján készült díszleteket Spannraft Ágoston és Hirsch Gyula tervezte, Desdemona szerepére az európai hírű szopránt, Gemma Bellincionit hívták meg, Otellót a színház vezető hőstenorja, Julius Perotti, Jagot Odry Lehel énekelte. A siker egyértelmű volt, az 1887. december 8-i bemutató után a késői zenedráma mégsem került annyiszor színre, mint a legnépszerűbb Verdi opusok. Ennek egyértelmű oka volt, hogy itthon – éppúgy, mint külhonban – igen ritkán adódott olyan tenorista, aki győzte volna a mór hadvezér szólamát. Az első években vendégművészek és az Operaházhoz szerződtetett idegen ajkú művészek énekelték Otellót, míg Desdemonát Maleczkyné, Italia Vasquez és Medek Anna, Jágót Beck Vilmos, Takáts Mihály és Várady Sándor énekelte 1912-ig.
Hét évnyi pihenő után, a Tanácsköztársaság ideje alatt, 1919. június 8-án Zádor Dezső igazgató rendezésében mindössze két előadás erejéig újították fel a zenedrámát, Egisto Tango vezényletével. Ekkor mutatkozott be a címszerepbe a korszak legnagyobb magyar tenoristája, Környei Béla. Partnerei Környei Béla. Partnerei Rózsa S. Lajos (Jago), Sándor Erzsi (Desdemona) voltak. Legközelebb 1926 júniusában került színre az Otelló, melyet ismét egy vendég, Peter Unkel énekelt, az előadást Fleischer Antal vezényelte, Radó Aladár az ősbemutatóra készült műfordítását Kardos István dolgozta át, Jago Farkas Sándor, majd Szende Ferenc, Desdemona Medek Anna, majd Tihanyi Vilma volt. Környei korai halála után a színház ismét nem tudott kiállítani magyar címszereplőt egészen a következő felújításig, melyet 1932 novemberében tartottak. A karmesteri pultnál ismét egy olasz, ezúttal Sergio Failoni állt, a szép, letisztult díszleteket Oláh Gusztáv tervezte, az előadást Rékai András rendezte. Halmos János Otellója mellett Svéd Sándor énekelte Jagot, a fiatal Báthy Anna Desdemonát. A majd két évtizeden keresztül futó produkció főszerepeibe beállt Laczó István (a harmadik magyar Otello 1946-től énekelte a mórt) Nagy Margit, Walter Rózsi, Warga Lívia, Palló Imre és Losonczy György, vezényelte Otto Klemperer és Lukács Miklós, olyan vendégek léptek fel benne, mint Aureliano Pertile, Set Svanholm, Torsten Ralf és Gyenge Anna.
Jelenet az 1932-es előadásból
1954-ban kettős szereposztásban újították fel Verdi utolsó tragikus operáját, Blum Tamás és Mészöly Dezső fordításában. Az előadást Nádasdy Kálmán rendezte, a díszleteket Oláh Gusztáv, a jelmezeket Márk Tivadar tervezte, a karmester Lukács Miklós, Otello Joviczky József és Laczó István, Jago Radnay György és Losonczy György, Desdemona Mátyás Mária és Takács Paula volt. Később vezényelt Komor Vilmos, Blum Tamás, énekelt Király Sándor, Palócz László, Papp Júlia és Orosz Júlia.
Az 1954-es előadás nyitóképe
Oláh némileg megváltoztatott díszleteivel a produkció Mikó András rendezésében 1960-tól az Erkel Színházban ment. Ekkor Simándy József, Faragó András és Osváth Júlia (pár nappal később Vámos Ágnes) énekelte a főszereplő triászt Kórodi András vezényletével. Ferencsik János és Kerekes János, Vadas-Kiss László, Moldován Stefánia és Sólyom-Nagy Sándor állt be az előadásba, mely olyan művészeket is vendégül látott, mint Lamberto Gardelli, Nikola Nikolov, Mario de Monaco, Tito Gobbi, Margaret Tynes, Marcella Pobbe és Raina Kabaivanska.
Mikó András hármas szereposztásban rendezte újra az Otellót 1972 novemberében, Forray Gábor látványvilágával. A három karmester Erdélyi Miklós, Nagy Ferenc és Lendvay György volt, a címszerepben Simándy József, Szőnyi Ferenc és Csányi János, Jagoként Melis György, Sólyom-Nagy Sándor és Berczelly István, Desdemonaként pedig Déry Gabriella, Sudlik Mária és Sass Sylvia mutatkozott be ekkor. A produkciót négyszer frissítették fel, 1979-ben (Ferencsik János, Simándy József, Melis György, Pitti Katalin), 1983-ban (Kórodi András, Ilosfalvy Róbert és Karizs Béla, Sólyom-Nagy Sándor és Gáti István, Tokody Ilona és Temesi Mária), 1987-ben (Nagy Ferenc, Ilosfalvy Róbert, Gáti István, Csavlek Etelka), és 1988-ban (Cser Miklós, Horváth-Paál László m.v., Németh József, Dénes Zsuzsanna). A vendégművészek sorát Giuseppe Patané, Kónya Sándor, Carlo Cossutta, Pedro Lavirgen, Kostas Paskalis, Evelyn Lear és Maria Chiara folytatta.
Bárány-Paál László, B. Nagy János és Tokody Ilona 1994-ben
Vámos László eredetileg a Szegedi Szabadtéri Színpadra készült rendezése 1994. november 12 óta volt látható az Operaházban. Az olasz nyelvű előadást Budapest legnépszerűbb olasz karmestere, az idős Lamberto Gardelli tanított be. A díszleteket Csikós Attila, a jelmezeket Vágó Nelly tervezte. A főszereplők B. Nagy János és Bándi János, Miller Lajos és Tóth János, Tokody Ilona és Lukács Gyöngyi voltak. Az elmúlt két évtizedben Róka István, Andrej Lanczov és Wendler Attila mutatkozott be Otellóként, Fokanov Anatolij, Perencz Béla, Egri Sándor és Kelemen Zoltán Jagoként, Pitti Katalin, Szilfai Márta, Sümegi Eszter, Ardó Mária, Cserna Ildikó, Lukács Éva, Bátori Éva, Fodor Gabriella, Rost Andrea, Létay Kiss Gabriella és Pasztircsák Polina Desdemonaként. Az előadásokat Nagy Ferenc, Oberfrank Géza, Dénes István, Kocsár Balázs, Lukács Ervin és Kovács János is vezényelte, vendégszerepelt benne Rico Saccani, Pier Giorgio Morandi, Lando Bartolini, Sherill Milnes, Renato Bruson és Lado Atanelli. Az utolsó 475. Otello előadás 2015. február 21-én volt.
fotó: Operaház Emléktár
