Különös kettősség jellemzi a Lammermmori Lucia pesti előadás-történetét. Részben Donizetti operája – amit 34 év híján az Operaház állandóan műsoron tartott – mindössze négy rendezést ért meg, s ezáltal minden tekintetben repertoár darabnak tekintendő, részben nagyon nehéz úgy tekinteni rá, mint poros repertoár darabra, hiszen a címszerepet szinte minden előadáson olyan kivételes művésznők énekeltek, akiknek fellépése a parádés szólamban általában ünneppé avatta az estéket.
A Nemzeti Színház tizenkettedik Donizetti bemutatója volt a Lammermoori Lucia (1846. augusztus 4-én), melyet még három követett. A mű elképesztően sok, összesen 169 előadást ért meg az Astoriánál álló teátrumban. Az Operaházba már az első évad végén, 1885. július 25-én színre került, a főszerepeket Láng Fülöp, Bély Hermin m.v., Julius Perotti, Ney Dávid énekelték ekkor. A közkedvelt mű 1900-ig műsoron maradt, később Maleczky Vilmos, Bignio Lajos és Takáts Mihály lépett fel Enricóként, Bianca Bianchi, Maleczkyné Ellinger Jozefa, Marcella Sembrich m.v. (1887) Luciaként, Frantisek Broulik, Hajós Zsigmond, Henri Prevost, Francesco Signorini, Nino Piccaluga és Werner Alberti Edgardóként. 1904-ben Sz. Bárdossy Ilona mutatkozik be a címszerepben, az előadást Benkő Henrik vezényli ekkor, 1906-ban Yvonne de Treville vendégszerepelt Luciaként, 1909-ben állt be Sándor Erzsi, aki Giovanni Lunardi partnereként mindössze háromszor énekelhette el a szerepet, a produkció utolsó előadásában 1910-ben Selma Kurz a világhírű osztrák koloratúrszoprán vendégszerepelt. Ez volt a produkció 46. előadása, miközben a Várszínházban is eljátszotta hatszor a társulat.
A bel canto operák ideje a századfordulón lejárt. A következő évtizedekben A sevillai borbélyon kívül csak a Tell Vilmos és a Norma került olykor-olykor színre. Harmincnégy évnek kellett eltelnie, hogy Tóth Aladár 1948. április 30-án ismét műsorra tűzze a Lammermoori Luciát. Az előadást Rékai András rendezte, a díszleteket Fülöp Zoltán, a jelmezeket Márk Tivadar kezdte, a karmester Fricsay Ferenc volt, aki nem sokkal később elindult világhódító útjára. A három főszerepben Palló Imre, Gyurkovics Mária és Járay József mutatkozott be. A produkció 1969-ig maradt műsoron, 206 előadást ért meg. Az operát vezényelte: Kórodi András, Somogyi László, Kerekes János, Fráter Gedeon, Pless László és Lukács Ervin. Enricót Érdy Pál, Klug Ferenc, Jámbor László, Galsay Ervin, Svéd Sándor, Reményi Sándor és Turpinszky Béla, Luciát Páka Jolán, Gencsy Sári, Erdész Zsuzsa, Erika Köth m.v., Ágai Karola (1961-ben), Virginia Zeani m.v., Renata Scotto m.v. (1966), Bela Rudenko (1966), Margherita Rinaldi (1967), Mady Mesplé (1968) és Anna Moffo (1969), Edgardót Carelli Gábor m.v., Fehér Pál, Tito Schipa m.v., Liontas Konstantin, Gera István, Engel József, Mátray Ferenc, Kelen Tibor, Giacomo Aragall m.v. (1964), Kónya Sándor m.v. (1964), Réti József (1966-tól) és Eduardo Gimenez m.v. (1968) énekelték.
Felesleges lett volna akárcsak egyetlen évadon át nélkülözni Donizetti remekművét, hiszen két egyenrangú szereposztás állt a színház rendelkezésére. A Lammermmori Luciát Kenessei Ferenc új rendezésében 1970 júniusában Erdélyi Miklós és Dőry Dénes vezényletével újították fel, Jámbor László és Palócz László, Ágai Karola és Lehóczky Éva, Réti József és Korondy György neve állt a szereposztás élén, szeptemberben egy harmadik csapat mutatkozott be, Sólyom-Nagy Sándorhoz és Bartha Alfonzhoz a megbetegedett Erdész Zsuzsa csak később tudott csatlakozni. 1974-ben, majd 1981-ben három-három pályakezdő debütált: Ötvös Csaba, Forgács Júlia és Róka István, majd Nagy Ferenc vezényletével: Kovás Pál, Decsi Ágnes és Berkes János. A főszerepekbe néhány hazai és számos külföldi művész mutatkozott be: Varga Pál, Giuseppe Patané (1979), Kovács János, Rico Saccani (1987), Medveczky Ádám és Sándor János (karmesterek), Dan Jordachescu (Enrico), Renata Scotto, Luciana Serra (1981, 1982), Szűcs Márta és Kertesi Ingrid (1988-tól) (Lucia), Ilosfalvy Róbert, Láposi Dániel, Kónya Sándor, Giuseppe Giacomini (1976), Giacomo Aragall, Korcsmáros Péter, José Carreras (1977, 1979), Anatolij Szolovjanyenko (1977), Kelen Péter, Nicolai Gedda (1980), Gulyás Dénes, Daróczy Tamás és Peter Dvorsky (1985). Az előadást 1990-ig 141-szer játszották az Erkel Színházban.
Legutóbb 1995 tavaszán szintén az Erkel Színházban hármas szereposztásban frissítették fel az operát, ezúttal először olaszul. A Valló Péter rendezte premiereket Nagy Ferenc vezénylete, a főszerepeket Kovács Pál és Fokanov Anatolij, Szűcs Márta, Kertesi Ingrid és Miklósa Erika, Kelen Péter, Daróczy Tamás és Csák József énekelték. A továbbiakban vezényelte a produkciót Bartal László és Török Géza, Enricót Ötvös Csaba és Kálmándi Mihály, Lúciát Bazsinka Zsuzsanna, Rost Andrea, Pánti Anna, Lucia Aliberti (2000), Lubica Vargicova (2000) és Asako Tamura (2003), Edgardót Róka István, Berkes János és Ramon Vargas (2003) keltette életre. Az opera utolsó, 456-ik előadása 2003. november 12-én volt.
