A kulturális élet meghatározó nőalakjait mutatja be a Magyar Zene Háza és a londoni Victoria and Albert Múzeum hamarosan záró kiállítása. Ha a tárlaton látható relikviák, kellékek, képek és elsősorban ruhák felkeltették az érdeklődésed az ikonikus nők iránt – vagy ha szeretnél felkészülni a kiállítás meglátogatása előtt – ajánlunk néhány filmet, amelyekből jobban megismerheted őket.
A 19. századi operaénekesnőktől a századfordulós táncosokon át a hollywoodi sztárokig, majd a pop- és rockdívákig 150 évet felölelő tárlat egyszerre látványos és informatív. A tárlatvezetések pedig arra is rávilágítanak, milyen sokféleképpen olvashatóak ezeknek a nőknek a történetei más-más kontextusokban. Két alkalommal is végigjárhattam a tárlatot szakértő vezetéssel – mindkét esetben teljesen más fókusszal.
Először a Victoria and Albert kiállításának kurátora, Kate Bailey kalauzolása mellett, aki elsősorban gazdasági és társadalmi szempontból vizsgálta ezeknek a nőknek a karrierjét. A tárlat kezdetén található operaénekesnők számára a kiemelkedő tehetség, a hírnév volt a függetlenség záloga. A korabeli társadalmi korlátokon kívülre helyezte őket ez a státusz. Ez részben anyagi függetlenséget jelentett, részben pedig hatalmat saját sorsuk felett, azt, hogy a 19. században a nők számára szabott korlátozott önrendelkezés határait jelentősen kitágította számukra. Saját vagyont szereztek, szerződéseket kötöttek, szabadon mozogtak a világban: utaztak, társasági eseményeken vettek részt. Társadalmi státuszuk nem kötődött apjuk vagy férjük státuszához. Nemcsak szószerinti, de átvitt értelemben is hangot adtak a nőknek, felhívták a figyelmet az őket érintő kérdésekre.
Ezt a tendenciát később a színésznők folytatták, mint Sarah Bernhardt, majd a táncosok, például Isadora Duncan vagy Josephine Baker. Kiállásukkal, függetlenségükkel sokat tettek a női emancipációért. Művészetük mellett a társadalmi kérdésekben is úttörőnek bizonyultak. Általában lázadóak voltak, új nézőpontokat, látásmódot hoztak választott területükön, amit aztán életvitelükkel gyakran kiterjesztettek.
A technológia is lényeges szerepet játszott ezeknek a női szerepeknek az alakulásában. A rádió, majd a filmfelvevő, a néma- és a hangosfilmek megjelenése újabb és újabb sztárokat teremtett, mint a femme fatale vagy az IT-girl. A magánélet és a filmeken látottak közötti határok elmosódtak, a közönség követelte a sztárok életének részleteit, mindent tudni akart róluk. A tárlaton ezek az események, illetve a dívák életében a lenyomatuk egyaránt megfigyelhetőek. A kiállítás nagyjából felénél egy időszalagon a dívák szerepét kulturális kontextusba helyezve böngészhetjük.
Csepelyi Adrienn vezetése azt mutatta be, hogyan kommunikálnak a művészek évtizedek vagy évszázadok távlatából. Bár a kiindulási pont itt is a díva kifejezés volt, a tárlat másik hívószava, az ikon jutott eszembe annak kapcsán, hogyan olvashatóak az egyes előadóművészek gesztusai, kellékei vagy jelmezei, ha valaki ismeri a kontextust. Ahogyan az ikonok, a vallási jelképek esetében is meghatározott jelentéssel bírtak az ábrázoltak.
A képeken szereplő részleteknek jelentőssége volt, melyet a hívek ismertek és egyfajta kódként olvastak. Kellékeikről ismerték fel az adott szentet, angyalt vagy akár allegórikus alakot. Azok számára, akik otthonosan mozognak a kultúra meghatározott szegmenseiben ugyanígy olvasható bizonyos előadók ruhájának jelentése vagy épp a videóklipeken szereplő helyszínek, mozdulatok, de akár a frizurák stílusa is.
Ebbe kaptunk bepillantást Csepelyi Adrienn vezetésével, aki a modern előadók munkásságát helyezte kontextusba, bemutatva azt a hálózatot, ahogy a motívumok összekötik az egyes alakokat. Közös hivatkozási alapul szolgálhatnak például az olyan történelmi alakok, mint Kleopátra vagy Jeanne d’Arc, később pedig Audrey Hepburn vagy Marilyn Monroe. Ruháik és kellékeik mellett videók mutatják jelentősebb szerepeiket vagy fellépéseiket.
Ezek kapcsán többek közt olyan kérdések merülhetnek fel, hogy milyen társadalmi változásokat indítottak el – akár öntudatlanul is? Mit is jelentett ezeknek a nőknek a státusza az adott korban? Valójában problémásak és hisztérikák voltak-e az annak bélyegzett előadók, vagy megpróbáltak fellépni egy méltatlan gyakorlat ellen, esetleg pusztán a férfi társaikéval egyenlő bánásmódot akartak kiharcolni? Maga Monroe sem volt képes elérni, hogy ő dönthessen a szerepeiről, Betti Davis egyenesen perre vitte a dolgot és bíróság elé citálta a Warner Brotherst, hogy ne kelljen a stúdióval kötött szerződése keretében bármit elvállalnia.
A női test és a társadalmi normák kérdését, illetve azt, hogy mennyire van joga bárkinek beleszólnia abba, hogy mit viselsz és hogy nézel ki olyan előadók példája feszegeti, mint Cher, Dolly Parton vagy Björk és Janelle Monáe. Az elsősorban plasztikai műtétei miatt gyakran gúnyolt Parton számos – valódi változást generáló – jótékonysági kezdeményezést indított el. Neki köszönhetően 1995 óta a Tennessee-beli Sevier megye minden gyereke születésétől 5 éves koráig minden hónapban kap egy könyvet, hogy megszeressék az olvasást. A program mára Ausztráliában, Írországban és Angliában és Kanadában is működik.
A kiállítás ebből a nézőpontból végigkövetve segít megérteni társadalmi folyamatokat és mögé látni a csillogó jelmezeknek vagy egy videóklip táncmozdulatainak és helyszíneinek, ami akár antirasszista jelentést is hordozhatnak, mint Beyonce videó.
Filmajánló
Elizabeth Taylor (1932–2011)
A színésznő gyakorlatilag 10-től 70 éves korától kamera előtt állt. A közönség a magánéletét épp olyan lelkesen követte a lapokban, ahogy a filmjeit a moziban. Az ő esetében magánélete és a karrierje rendszeresen össze is fonódott. 2024-ben mutatták be az életéről szóló dokumentumfilmet. Az Elizabeth Taylor: The Lost Tapes a színésznő és Richard Meryman 40 órányi beszélgetését dolgozza fel. Az újságíró hagyatékából előkerült hanganyagon Taylor maga mesél élete fontosabb állomásairól.
Az 1964-ben készült felvételekről szükségszerűen lemaradtak a színésznő életének későbbi történesei, a pályakezdés, útkeresés, szerelmek és a csúcsig tartó út azonban még épp belefért. A film az HBO Max műsorán tekinthető meg. (A legendás szerelem másik oldala a Netflixen az In from the cold? A portrait of Richard Burton (1988) című dokumentumfilmben tárul fel.) Szerelmükről Lindsay Lohan főszereplésével forgattak felejthető játékfilmet 2012-ben Liz Taylor és Richard Burton: Az évszázad házassága címmel.
A színésznő szépségének ragyogását talán az 1963-as Kleopátra című szuperprodukcióban a legátütőbb. Ahogy a dokumentumfilmből kiderül, ez a film több szempontból meghatározó volt számára. Ennek a jelmezei láthatóak is a kiállításban, így összehasonlítható a valóság és a film hatása. Taylor tehetségét a Macska a forró bádogtetőn (1958) és a Nem félünk a farkastól (1966) domborítja ki. Ezeken sajnos nehéz elcsípni a streamszolgáltatóknál és a tévében is. A csatornákon szörfözve az Agatha Christie regényéből forgatott A kristálytükör meghasad című krimire van a legnagyobb esély, aminek a sztárparádé és az örömjáték az erényei.
Bette Davis (1908–1989)
Valamilyen csodálatos egybeesés folytán a kiállításra Bette Davisnek az a jelmeze utazott ide, amelyet az egyik kedvenc filmem kedvenc jelenetében visel. A Mindent Éváról/Beszéljünk Éváról (All About Eve) sztárja, Margo úgy érzi öregszik. Hiába a csodás szerepek, támogató barátok, rajongó férfi, hódoló nézők, ő tudja, hogy hamarosan vége a karrierjének. Ekkor toppan be öltözőjébe a szürke kisegér, Eve/Éva, aki féltétel nélkül csodálja, minden terhet levesz a válláról eszményi segítségnek bizonyulva.
Margo gyanúsnak érzi a feltétlen odaadást, a környezete azonban csak újabb szeszélynek gondolja ezt. Amíg a dolgok drasztikus fordulatot nem vesznek. A film egy percet sem öregedett. Olyasmiket mond női létről és karrierről, amik ma épp olyan helytállóak, mint 74 éve. Elgondolkodtató helyzet…. (A Belvárosi színházban Hernádi Judit és Kovács Patrícia játszotta a színpadi változatot.)
Sajnos erre a darabra is vadászni kell az internet bugyraiban. Akinek viszont sikerül a magyar szinkronos verziót felkutatnia, Földi Teri és Pápai Erika hangjával élvezheti az ármánykodásokat némi Kránitz Lajossal és Szokolay Ottóval meghintve. Szintén csodás a magyar hangja az 1978-as Halál a Níluson Christie-adaptációnak, ahova egy vendégszerepre Davis is beugrott.
Davis másik legendás alakítását egy ugyancsak ikonikus ellenségeskedés fűszerezi. Kíváncsiak vagyunk, Joan Crawford és Davis mit szólnának a tárolókban egymás mellé helyezett jelmezeik láttán. A két színésznő vitája évtizedeken keresztül hömpölygött szerepek és szerelmek, valamint sértések körül, hogy aztán egy filmtörténeti mérföldkő szülessen az egyetlen közös munkájuk nyomán. A Mi történt Baby Jane-nel? nemcsak a színésznőket, a nézőket is meg fogja viselni. Egy testvérpár tagjai, akik külön-külön befutottak Hollywoodban időskorukra kénytelenek egymásra támaszkodva élni, minden keserűségüket és csalódottságukat egymáson kitöltve.
A Viszály/Feud című amerikai sorozat 2017-ben megjelent első évada meg is örökítette a két színésznő harcát. Itt Susan Sarandon játszotta Davist, Jessica Lange pedig Crawfordot. Ez a Disney + műsorán található meg.
Marilyn Monroe (1926–1962)
Az ikonikus színésznők listájának örökös első helyezettje a Van, aki forrón szereti–ben viselt ruhájával került be a kiállításra. Az 1959-es vígjátékot nem is kell alkalom, hogy újranézzük. (Marilyn egyébként a Mindent Éváról-ban is felbukkan egy nyúlfarknyi szerepben.) Az utóbbi években szinte elárasztottak minket a Monroe-ról szóló dokumentum- és játékfilmes alkotások.
A The Mystery of Marilyn Monroe: The Unheard Tapes 2022-es Netflix dokumentumfilm a sztár barátainak visszaemlékezései és archív felvételek segítségével idézik fel a színésznő alakját. Ugyanebben az évben mutatták be a jobb értékeléseket elnyerő Reframed: Marilyn Monroe című dokut is. Ebben egy modern értelmezését találjuk a színésznő életének és alakjának. Nem kortársak, hanem mai színésznők, a szakmában dolgozó kollégák és kutatók értelmezik a kultuszát.
A zsúfolt 2022-es évbe egy játékfilm is belefért. A számos vitát kirobbantó Szöszi Joyce Carol Oates azonos című regényéből született. Az Ana de Armas főszereplésével forgatott film kimerítően foglalkozik Marilyn Monroe életének sötét oldalával. Ez a film szintén a Netflixen látható.
Maria Callas (1923–1977)
A Dívák kiállítás egy külön szobát szentel Maria Callasnak, ahol az első és az utolsó fellépése jelmezeit állították ki. Az operaénekesnőről szóló, Angelina Jolie főszereplésével készült film nemrég mutatkozott be a Velencei Filmfesztiválon, ahogy arról mi is beszámoltunk. A részben Budapesten forgatott Maria című film bemutatójára valószínűleg 2025 elejéig várnunk kell. A valós eseményeken alapuló, de fiktív történet középpontjában az 1970-es évekbeli párizsi utolsó napok állnak, amikor „elvesztette a hangját és próbálta újra visszaszerezni.” Callas utolsó, magányosan töltött időszakába enged bepillantást amelynek 1977-es halála vetett véget.
A Maria Callas-sztori című dokumentumfilm 2019-ben mutatkozott be a magyar mozikban. A portréfilmben az énekesnő archív felvételeiből válogattak és ebből rajzolták meg az alakját. Néha még elcsíphető egy eladás a mozikban. A filmről itt írtunk bővebben.
Dolly Parton (1966–)
A countryénekesnő hangja és jellegzetes alakja mellett fantasztikus humoráról is híres. Nézzenek meg vele bármilyen interjút. Nem csak saját magát szemléli kritikusan és önironikusan, de nem fél helyre tenni az interjúztatót, ha épp arra van szükség – mindezt nagyon kedvesen és tűpontosan. Arról, hogy milyen sokat jelentenek a dalai és mennyit tett a nők helyzetéért a Dumplin’ – Így kerek az élet című 2018-as vígjáték nyújt bepillantást. A címszereplő lány és barátnője szinte kizárólag Dolly slágereivel kommunikálják az életük eseményeit és érzelmeiket – és meglepő módon mindenhez van megfelelő. Emellett pedig a kamaszt ezek a dalok kötik össze nemrég elhunyt nagynénjével, akinek sorsával hasonlónak látja a sajátját.
Parton életéről többen közt 2019-ben forgattak dokumentumfilmet. A Dolly Parton: Here I Am című brit alkotásban kollégái, barátai és maga az énekesnő is mesél az életéről és a karrierjéről. Hogyan próbált énekesként, dalszövegíróként boldogulni, hogyan csinált viccet magából, hogy ne más tegye és hogy reagál, amikor más énekesek sikerre viszik a dalait? A filmet a Netflix forgalmazza, azonban jelenleg nem elérhető a platformon. Érdemes visszanézni esetleg később.
Játékfilmekben színészként is dolgozott többek közt a Kilenctől ötig című vígjátékban, ahol Jane Fonda és Lily Tomlin voltak a partnerei. A munkaidő hosszára utaló című film egy irodában dolgozik, ahol Fonda karaktere a válása után elhelyezkedi és első napját tölti. Tomlin az iroda vezetője és tényleges feje, a babérokat azonban a mihaszna és hatalmaskodó igazgató aratja le. Parton a főnök titkárnője, akit a férfi szexuálisan zaklat, miközben az irodában azt terjeszti, hogy viszonyuk van, így a nőt kirekesztik a többiek.
Hármójuk valószínűtlen összefogása egy kényszerhelyzet révén nemcsak elégtételt szolgáltat nekik, de a válalatot is megreformálja. A film címének és Parton egyik slágerének egybeesése nem véletlen, ő írta a főcímdalt. Ráadásul minden forgatási napra költött hozzá néhány új versszakot Fonda és Tomlin szórakoztatására. A film a Disney + -on érhető el. Ajánlott mindenkinek, aki azt gondolja, hogy mennyit haladtunk előre a női jogok kapcsán az 1980-as bemutató óta!
Szintén emlékezetes szerepe az Acélmagnóliák fodrásza. Az 1989-es filmben megint csak remek társaságban forgott a vásznon: Shirley MacLaine, Sally Field, Olympia Dukakis, Daryl Hannah és Julia Roberts jártak hozzá szépülni és pletykálni. A film
Barbra Streisand (1942–)
Azt talán szinte mindenki tudja, hogy az énekesnő színészként is jelentős filmográfiával rendelkezik. Arról azonban talán kevesebben hallottak, hogy a kamera mindkét oldalán kipróbálta már magát, vagyis a filmjei egy részét ő maga is rendezte. A Funny Girl és a Hello, Dolly! még a Broadwayn szerzett musicales tapasztalatait mozgatták meg, azonban hamarosan prózai szerepekben is feltűnt. Judy Garland után és Lady Gaga előtt 1976-ban ő is elkészítette a Csillag születik egy verzióját. A Yentl, A hullámok hercege és a Tükröm, tükröm… esetében pedig már produceri és rendezői kredit is állt a neve mellett.
A Tükröm, tükröm… (1996) főhőse, Rose Morgan irodalmat tanít a Columbia egyetemen. Vicces, érdekes, intelligens és imádja a sportokat. Ennek ellenére nincs férfi az életében, mert anyjával (Lauran Bacall) és húgával (Mimi Rogers) ellentétben nem csinál nagy hűhót a külsejéből, bő, fekete ruhákban jár. Épp ezt keresi egy hirdetésben az egyetem matematika professzora, aki a szerelmet olyasminek tekinti, ami csak összezavarja a dolgokat, így olyan élettársat keres, akibe garantáltan nem szeret bele. A húg titkoban válaszol a hirdetésre Rose nevében, a páros pedig meglepően jól működik, bár a nőnek fogalma sincs a körülményekről. A Netflixen megtalálható filmben szintén a külső és az önreprezentáció fogalma kerül középpontba.
