Mit tegyen egy fiatal zenész, hogy a média figyelmét felkeltse? Milyen készségek, képességek elsajátítása segíthet a karrierje tudatos építésében? Hogyan segít ebben a mentorálás és a nagy nemzetközi szervezetek? Zsoldos Dáviddal, a Papageno ügyvezető igazgatójával, a Magyar Zenei Tanács és a Jeunesses Musicales Hungary elnökével, a FOCUS on You mentorprogram egyik mentorával beszélgettünk.
– A Papageno megalapítójaként a magyar zenei sajtó meghatározó szereplője vagy. A fiatal zenészek, akikkel dolgozunk, gyakran nehéznek találják, hogy projektjeikkel felkeltsék a média figyelmét? Milyen tanácsot adnál nekik?
– Talán furcsa lesz, amit mondok: ne nagyon törődjenek a médiával. Ez nem azt jelenti, hogy ne készítsenek sajtóanyagot, és ne legyenek ott a social media felületeken fotókkal és videókkal is, de azt igen, hogy ne vesztegessék az időt arra, hogy feleslegesen kopogtatnak olyan ajtókon, amiről ráadásul sokszor rosszul hiszik, hogy valódi elérést, láthatóságot adnak nekik. Ma Magyarországon elég kevés felület van, amin tényleg érdemes megjelenni kulturális projektekkel – azokon is kisebb részben az elérésük, inkább a presztízsük okán. Inkább csiszolják a lehető legütősebbre a produkciójukat, és szerezzenek annyi rajongót a saját felületeiken, amennyit csak tudnak – és utána tartsák is meg őket!
Ha egy produkció nagyon erős, akkor annak lesz visszhangja, láthatósága akkor is, ha nem küzdenek érte. Egy gyengébb produkciónak viszont az erőltetett médiafelhajtás inkább rosszat tesz, mint jót, mert a közönség kegyetlen és egy csalódás után ritkán ad második esélyt. Aki pedig azt gondolja, hogy attól lesz ismert, mert egy ismerőse révén behívták öt percre egy tévéműsorba, az inkább gondolja végig, hogy a célcsoportja néz-e még egyáltalán tévét? Elárulom, nekem már 4-5 éve nincs is bekötve, pedig én az X-generáció végéhez tartozom. Szóval koncentráljanak a saját tartalomra, és ha bíznak magukban, használják először a targetált médiafelületeket – például minket -, ez belátható pálya, talán féltucat online és rádiós felület, itt ráadásul az ajtók is könnyebben nyílnak.
– Két fontos magyar szakmai szervezetben, sőt ezek európai megfelelőjében is vezető tisztséget látsz el. Mit tesz a Magyar, illetve Európai Zenei Tanács és a Jeunesses Musicales a fiatal zenészek boldogulásáért?
– Az Európai Zenei Tanács egy ernyőszervezet, tehát a tagság zömmel a tagországok zenei tanácsaiból, valamint egy-egy zenei terület saját szervezeteiből (pl. EBU, zeneiskolák, szimfonikus zenekarok, stb.) áll. Ebből következik, hogy feladata elsősorban a zenei élet egészét érintő kérdésekben van, ott, ahol a társadalmi, politikai és gazdasági kihívások találkoznak a európai zenei szektorral: a covid-krízis utáni talpraállás, inkluzivitás, környezettudatossági szempontok stb. De részt vesz az EMC közvetlenül is projektekben is – ilyen például a Hangvető vezette MOST, vagy a tavaly lezárult, oktatási célú SHIFT. Ami pedig a fiataloknak leginkább szól, az a kiváló Fellowship Programme, amelyben tíz fiatal zenei menedzser kap meghívást egy éven át az összes EMC-eseményre. Idén most zárult a jelentkezés, de érdemes próbálkozni: a hazai szakemberek közül korábban Hornyák Balázs és Gyüdi Melitta is részt vett benne. A Magyar Zenei Tanács évek óta erősen forráshiányos állapotban van – fogalmazzunk úgy, hogy már kezdenek mutatkozni a feltámadás jelei, elindult a Magyar Zene Házában egy szakmai beszélgetés-sorozatunk és sikerült megújítani az alapszabályt a tagság bővítéséhez – de a munka zöme még előttünk van.
A Jeunesses teljesen más: nem európai, hanem világszervezet, és kifejezetten a fiatalokra fókuszál. A projektekben mindenféle zenei műfaj jelen van, és az egyes tagszervezetek teljesen önállóak, azaz maguk döntik el, hogy mely projektekben vesznek részt – vagy épp csak a saját belső projektjeikre fókuszálnak -, épp ezért a tagság nagyon heterogén: a kínai JM egy teljesen más világ, mint mondjuk a macedón. Az egyik legnagyobb projekt az ETHNO, ami 40 országban működik az USA-tól a Solomon-szigetekig – és idén már Magyarországra is sikerült elhozni a Babel Sound-dal közösen. De van jazz-táborunk és -zenekarunk a csodás isztriai Groznjanban, World Youth Choir az IFCM-mel közösen, Imagine tehetségkutató fesztiválok Európa-szerte, Young Audiences Music program, a legjobb fiataloknak szóló projektek felfedezésére és támogatására, de Közép-Afrikában is van projektünk az UNESCO-val közösen. A tavaly őszi közgyűlésen már nem vállaltam az alelnökséget, de továbbra is én vagyok az elnökség európai ügyekért és a klasszikus zenei területért felelős tagja.
– A Papageno és az említett szervezetek múlt héten egy fontos nemzetközi konferenciát szerveztek Budapesten, Bach 2 Future címen, ahol az egyik kerekasztal-beszélgetés a fiatal zenészek zenei üzleti életben való eligazodásáról, az ehhez kapcsolódó képzésekről volt szó. Hogy látod, milyen tudás és készségek szükségesek ahhoz, hogy egy pályakezdő zenész magabiztosan nézzen szembe a kihívásokkal?
– Szögezzük le: recept nincs, és ahogy az élet oly sok területén, a szerencse (vagy balszerencse) itt is komoly szerepet játszhat. A legfontosabb tanács pedig még mindig az, hogy legyél a legjobb a legjobbak között a saját területeden, bármi is legyen az, flamenco gitár vagy klasszikus zongora – óriási a verseny, szenzációs előadókat ismerünk meg szinte hétről-hétre. Minden csak ezután következik.
A legnagyobb változás a 10-20 évvel korábbi állapotokhoz képest, hogy ma az előadó már nincs rászorulva a központi kommunikációs csatornákra és médiafelületekre ahhoz, hogy eljuttassa a produkcióját a közönségéhez. Ez egyfelől szabadságot jelent, de azt is, hogy óriási a médiazaj, és kultúrkorifeusok helyett az algoritmusok döntik el, hogy ki kapja a nézettséget, a láthatóságot. Ezzel együtt az előadóművészet számára óriási lehetőséget és szabadságot jelentenek az online felületek – gondoljuk el, hogy egy tényleg kimagasló produkció virális lehet akár a japán vagy a kanadai piacon is. Ma a zenei világ előtt két hatalmas, strukturális kihívás áll. Az egyik a monetizációs struktúrák kialakítása, mert bár a nagy kiadókon kívül senki sem sírja vissza a CD-korszak brutális költségeit és korlátozott hozzáférését, az sem fenntartható állapot, hogy a „zene ingyen van” és Spotify vagy a Youtube csak centeket tud csak fizetni az előadóknak. A másik pedig a képernyős élmény professzionalizálása – mert bár az élő előadás élményét sosem fogja pótolni semmilyen felvétel, azért még nagyon messze vagyunk attól az minőségtől és kidolgozottságtól, amit a például a foci vagy a Forma-1 világa teremtett.
– A FOCUS on You program idei évfolyamában mentorként működsz közre, mentoráltad Ács Dominika fuvolaművész. Mit találsz a legizgalmasabbnak ebben a feladatban?
– Mentorként dolgozni mindig kihívás és tükör is egyben: nem tudod az elején, hogy a másiknak mire lesz szüksége, és ezért azt sem, hogy tudsz-e neki érdemben segíteni. Rádásul most extrém sok feladat közepette kellett időt szakítani erre – és bevallom, nem sikerült annyit, mint szerettem volna. Az viszont sokat segített, hogy Domi nagyon gyors, céltudatos, és nemcsak képes csapatban játszani, de egyenesen keresi is az együttműködéseket – sok tehetséges ember pont azon a ponton bukik el, hogy magányos farkasként mindent egyedül akarnak csinálni. Nem csoda, hogy az ő triója lett a JMI nemrég Budapesten tartott enCORE Classical workshopjának az egyik díjazottja egy litván lány és egy amerikai páros mellett úgy, hogy a nemzetközi zsűrinek nem is volt magyar tagja.
Egyre inkább úgy látom, hogy a megszokott mentorálási módszereknél, a hosszú beszélgetéseknél jobban működik az, hogy egy-két ülésben tisztázzuk, hogy mi a cél, hol van szükség segítségre, információra, kapcsolatra – és utána akár telefonon vagy mailben lehet rapid, konkrét segítséget adni, anyagot átnézni stb. Az viszont nem változott, hogy a mentorálás a mentornak is hasznos: hiteles és pontos képet ad arról, milyen kihívásokkal küzd ma egy fiatal szakember vagy muzsikus, és ennél jobb visszacsatolást elképzelni sem lehet.
