Hubert és Jan van Eyck Évája a genti szárnyasoltáron nem a középkori valamint reneszánsz európai festészettörténeti hagyományban megszokott almát, hanem egy rücskös citrusfélét tart a kezében.
Mire szolgálhat a képen látható fogantyúval ellátott dinnyeformájú üvegtárgy? Gondolhatnánk, hogy gyümölcstartó, elvégre ma már az almának és banánnak is gyártanak passzentos műanyag tokot, hogy ne sérüljenek.
A 11,5 × 14 centiméteres tárgy Németországban készült a XIX. században és a híres bankár, Baruch Rappaport ajándékozta a jeruzsálemi Izrael Múzeumnak. Szokatlan formája és mérete arra enged következtetni, hogy citrusalmát tartottak benne.
A Nemes-Nagy Ágnes verseibe is beillő szókapcsolat a citrusfélék családjába tartozó gyümölcsöt, az etrogot takarja, amely a vasárnap este beköszöntött szukkot egyik fontos kelléke. A hagyomány szerint a Biblia is említi, „dísz-fának gyümölcse” néven (3Mózes, 23:40).
A rücskös citromra emlékeztető termést imádkozás közben a férfiak a bal kezükbe teszik, jobbjukban az ünnepi csokrot, a lulávot tartják. Az illatos etrog a többi három növényhez (pálmalevél, mirtuszág, fűzfagally) hasonlóan jelképes erővel bír.
Korai képi ábrázolásai Maon, Beth Alpha, Hamat Tiberias zsinagógáinak mozaikjain, római síremlékeken, illetve Bar Kohba ezüst érméin is láthatóak.
Az etrog Olaszországban is megterem, azonban nem a megfelelő fajta, ezért a milánói közösségek egy része Izraelből és Marokkóból hozatja be minden évben. Érdekes, hogy Hubert és Jan van Eyck Évája a genti szárnyasoltáron is egy hasonló citrusfélét („Ádám almáját”) tart a kezében és nem a középkori valamint reneszánsz európai festészettörténeti hagyományban megszokott almát.[1]
Az üvegre simuló levelek és a gömbölyded forma hasonlóan a középkori fej, láb vagy kereszt alakú ereklyetartókhoz, utalnak a benne elhelyezett mivoltára. A tartó egyfelől védi tartalmát, másfelől drága anyagával és kimunkáltságával kiemeli annak fontosságát, jelzi annak nem mindennapiságát.
A korszak etrog-tartói többnyire fémből, kartonból vagy fából készültek és doboz vagy tojás alakúak voltak, jóllehet akadtak madárformájúak is.
A különösen szép cédrát citromért szukkot előtt a hívők vagyonokat képesek adni, ennek abszurditásáról is szól például az Uspizin című filmdráma, amelyben Móse, a nehéz körülmények között élő férfi, 1000 shekelt (kb. 76.000 forintot) fizet ki egy darabért – a felesége rémületére. Az asszony pánikrohama annál is inkább érthető, mert az etrog a sátoros ünnep után értékét veszti, ára töredékére esik, mert rituális célokra többé nem lesz alkalmas.
„Eszrog nákh szükesz” – annyit ér, mint szukkot után az etrog, tartja a jiddis mondás, amely magyar megfelelője az „eső után köpönyeg”. Szagolgatni azonban még lehet a gyümölcsöt egy darabig, sőt akár lekvárt, likőrt és parfümöt is készíthetünk belőle.
- [1] James Snyder: Jan van Eyck and Adam’s Apple in The Art Bulletin Vol. 58, No. 4 (Dec., 1976), p. 513.
