Kevés jazz-zenész felvétele érte el az aranylemez státuszt, de Louis Armstrongnak ez többször is sikerült.
Az egyik a Hello Dolly volt, amelyet még a dalt tartalmazó musical bemutatója előtt demóként vetetett fel vele a menedzsere 1963-ban a zeneműkiadó számára. A következő évben a musical olyan sikert aratott a pódiumon, hogy a Hello Dollyt Armstrong megkérdezése nélkül kislemezen is kiadták. Armstrong épp turnén volt, amikor valahol megálltak a bandával, és egy bárban döbbenten hallotta saját hangját a jukeboxon, amint ezt a számot énekli. Egyáltalán nem emlékezett a felvételre.
A lemez megjelenése megakasztotta a Beatles elképesztő uralmát az amerikai listákon, első helyre került, és
a beatkorszakban az akkor 63 éves Armstrong lett a legidősebb listavezető énekes.
Elképzelhető, hogy sokan a What a Wonderful Worldöt vélik Armstrong legnagyobb kislemezsikerének, de tévednek. A lemezt 1968-ban adták ki, de az amerikai ABC lemezcég főnökének nem tetszett, épp ezért nem is költött a promóciójára, s így az Egyesült Államokban akkor kevesebb mint 1000 példány kelt el belőle. Angliában viszont listavezető lett a pop és a rock fénykorában. Ezt követően kezdték csak játszani Amerikában.
A What a Wonderful World címmel 1988-ban kiadott válogatásalbuma tizenhárom éven keresztül haladt a milliós siker felé, viszont a korábbi, Hello Dolly válogatásalbum még megjelenésének évében lett aranylemez, vagyis félmilliós példányszámban kelt el. Nem meglepő, hogy a két Armstrong-összeállítás az 50-es, 60-as évek közönségsikereiből válogatott. Nyoma sem volt rajtuk a húszas évek radikális és zseniális újítójának, aki annak idején legalább egy évtizeddel lendítette előre a műfajt.
