A végéhez közeleg a fesztivál, de az egész nap zajló programok változatos sorának, a több helyszínnek és a műfaji határokat nem ismerő koncepciónak köszönhetően nem érezzük azt, hogy jól laktunk volna klasszikus zenével. Az pedig, hogy miként épül fel egy koncert, hogyan adagoljuk a zenedózisokat a közönségnek, különösen fontos szempont, és ebben Kaposvár mindig is élen járt. Nem volt ez másképp szerdán sem.
A tegnap esti koncertet a Kaposvárra visszatérő In Medias Brass rézfúvós kvintett kezdte. Victor Ewald ötösét halljuk. Ewald nem kizárólag zeneszerző volt, hanem mérnök és építész is, aki leginkább rézfúvósokra írta műveit. A szokatlan hangzás, az öt masszív, de mégis kellemes hang igazi meglepetés, jó nyitánya az estének.
Ahogy jeleztem is már, ezen a hangversenyen a Kreutzer-szonáta eredeti, Beethoven által írt alapművét hallhattuk Würtz Klára és Baráti Kristóf előadásában. A produkció tökéletes, visszatért az intim hangulat, a beethoveni feszes, de mégis romantikus hang.
Számomra ez az igazi Beethoven. A kitörni vágyó szenvedély, amelyet eleinte szabályoz a forma, de aztán robban, és jaj annak, aki az útjába akad.
Baráti és Würtz összeszokott páros, nagyon értik egymást, egy pillantás nélkül tudják, mi jár a másik fejében. Együttműködésük kialakulása nem mindennapos történet. Néhány éve Würtz Klára külföldi partnere lekéste a fellépést, és hirtelen az épp próbáló Barátit kérték meg, hogy ugorjon be a mintegy 10 perc múlva kezdődő előadásra. Ennek a találkozásnak örülhetünk azóta is, hiszen szerte a világon felléptek már közösen, és lemezre is vették Beethoven összes hegedű-zongora szonátáját.
Tegnap este Kristóf Rékának is sokkal nagyobb tere és lehetősége volt az érzelmek szinte teljes skálájának bemutatására Rachmaninov Hat románcában. A szinte kőbe zárt német romantika után itt nincs, ami visszatartja az indulatokat. Az énekesnő – Würtz Klárával együttműködve – érezhetően minden egyes darabot pontosan értelmezett, komolyan veszi a bennük rejlő emóciókat, mesterkéltségtől mentes, hiteles előadást nyújt.
A kissé lehűlt nyári levegőben már építik a színpadot, hamarosan kezdetét veszi Kollmann Gábor kvintettjének koncertje, amely Észak-Amerika zenéjét hivatott bemutatni. Az együttes Malek Andreával és Gájer Bálinttal egészül ki, a Kossuth tér meg is telik a lábukat a ritmusra rázó emberekkel.
Ez a zene képes szó szerint meg is mozgatni mindenkit, azt is, aki nem szereti vagy nem ismeri ezt a világot.
Egy jó koktél a kézbe, és máris indulhat az élő múltidézés, nem is akarjuk abbahagyni. I am just in the mood….. És miután hazaérünk, tegyünk fel egy feketén csillogó Tony Bennet- vagy Frank Sinatra-lemezt, képzeljük, hogy egy füstös bár pultjánál állunk, és merengve nézünk a múltba, ahol nem is voltunk sosem.
