Jártunk már Bussetóban, a Párma közelében található kisvárosban, amely világhírnevét az egyik szomszéd faluban született és itt tanult, felnőtt életét itt megkezdő Giuseppe Verdinek köszönheti.
- hirdetés -

Verdi korai éveit megismerhettük a bloggal a Barezzi-házba látogatva. A legutóbbi posztban pedig esküvőjének voltunk tanúi a hozzá közeli kis templomban. Ott már elmeséltem, milyen tragikus véget ért házassága pártfogója, a tehetős bussetói kereskedő lányával.
Kicsi gyermekei és Margherita halála utáni feneketlen fájdalmából az alkotás lendítette ki. Egy sikertelen vígopera után a milánói Scala színpadán 1842-ben színre került Nabucco egycsapásra megváltoztatott mindent, Verdi híres lett, s anyagi gondjai is megszűntek. A szíve is kezdett ébredezni: a Nabucco ősbemutatójának Abigaille-jével, Giuseppina Strepponi énekesnővel találtak egymásra, bár nem gyorsan; kellett néhány év, hogy kapcsolatuk elmélyüljön. Ez 1847-re történt meg, bár egy ideig házasság még nem kötötte össze őket. 1849-ben – nyíltan felvállalva kapcsolatukat – Bussetóba költöztek, ahol Verdi, a korábban nélkülöző és könyöradományokból élő egykori kisfiú nagy pénzért megvette a kisváros fő utcájának legszebb palotáját.
Ma ide látogatunk el, ez a Palazzo Orlandi, korábbi nevén Palazzo Dordoni–Cavalli.
Arisztokrata tulajdonosa, Annibale Dordoni az 1800-as évek elején klasszicista stílusban építtette a helybeli Giuseppe Cavalli mesterrel. Belső kialakításának köszönhetően a legmodernebb épület volt akkor Bussetóban. Hatalmas szalonjának freskóit is Cavalli mester festette. Néhány évvel később meg is vásárolta fia, Antonio Cavalli.
Következő tulajdonosa lett Verdi, aki 1845. október 6-án kötötte meg a szerződést, nagy összeget fizetve érte. Az épületben eleinte Verdi szülei laktak, Verdi és Giuseppina 1849-ben költözött ide.
Kettejüknek Bussetóban letelepedni Verdi katasztrofális döntésének bizonyult, hiszen elhunyt felesége e város prominens családjából származott, ráadásul a Barezziek családi rezidenciáját alig 100 méter választja el ettől a palotától. Egész Busseto zokon vette Giuseppina jelenlétét, annál is inkább, mert a pár nem volt összeházasodva, ezt csak 1859-ben tették meg. Úgy érezték, Verdi nem csak a köztiszteletben álló Barezzi családot, hanem az egész várost elárulta. Őt magát biztosan nem merték támadni, hiszen Nabucco utáni operáival (csak a legfontosabbakat említve: Lombardok, Ernani, Attila, Macbeth, A legnanói csata) eddigre még nagyobb nimbusza lett egész Itáliában, viszont Giuseppinának számos megaláztatást kellett elviselnie utcán, templomban, a mindennapi érintkezésben. A pár mégis itt élt több, mint két évig.

Giuseppina Strepponi – forrás: Wikipedia
Verdi itt komponálta a Luisa Millert, a nálunk kevéssé ismert Stiffeliót és a Rigolettót, itt kezdte tervezni A trubadúrt. Ő maga közben sokat utazott operái bemutatói kapcsán, míg az énekesi pályától addigra már visszavonult Giuseppinának el kellett viselnie a kisváros ellenséges légkörét.
Ezt igazán szemléletesen megtapasztalhatjuk a már múltkor is ajánlott Verdi-filmsorozat részletével. Azért is érdemes megnézni a részletet, mert a valódi helyszínen forgatták: a templomból kilépve Giuseppina a kisváros fő utcáján halad, majd az igazi palazzóba nyit be. Legalább filmen láthatjuk az épület belsejét, a lépcsőházat és a Cavalli freskóival díszített szalont:
Közben Verdi több részletben megvásárolta a közeli Sant Agatha–birtokot, ahova 1851 májusában Giuseppinával együtt átköltöztek. Attól kezdve életük végéig az volt első számú rezidenciájuk. Antonio úr, Verdi szeretett apósa is megbékélt: a bájos, művelt és rendkívül intelligens Giuseppina csatát nyert nála, s haláláig szeretetteljes viszonyban voltak.
Az Orlandi–palota Verdihez kötődő története azonban még nem zárult le elköltözésükkel: 1867. január 14-én itt halt meg apja, Carlo Verdi. 1875-ben az épületet eladta Giuseppinának, aki akkor már papíron is a felesége volt; Giuseppina néhány év múlva szintén eladta, s annak a háznak az árát, amelyben olyan sok fájdalom érte, Busseto szegényeire hagyta…
Az 1860-as évek végén a bussetóiak, hogy visszaszerezzék nagy földijük jóindulatát és egyúttal felvirágoztassák településüket, róla elnevezett operaházat építettek. Ám ez újabb konfliktusok forrása lett, amit majd egy későbbi posztban mesélek el.
Azért ha rögtön nem is, de utókorában bőven „bejött” az akkori derék bussetóiak számítása, mert a várost Verdi révén jegyzik a világ kulturális térképén.
Visszatérve a Palazzo Orlandihoz: 1888-ban az épületet az Orlandi család vásárolta meg. Az ő idejükből is jegyezhetünk fel érdekes zenei vonatkozásokat.
1913-ban és 1926-ban, amikor a bussetói Verdi Színházban vezényelt, hosszabb ideig lakott benne Arturo Toscanini.
Angelo Orlandi, akinek felmenői között ott vannak a Barezziek is, egy időben a palota néhány termét, köztük a „piano nobilén” az első emeleten lévő reprezentatív szalont, amelyet a filmrészletben is láthattunk, múzeumként megnyitotta a közönség előtt. Erről néhány fénykép tanúskodik a világhálón.
-
-
Palazzo Orlandi – forrás: Wikipedia
-
-
Palazzo Orlandi – fotó: Kocsis Katalin / Kataliszt
-
-
Palazzo Orlandi – fotó: Kocsis Katalin / Kataliszt
-
-
Palazzo Orlandi – fotó: Kocsis Katalin / Kataliszt
-
-
Palazzo Orlandi – fotó: Kocsis Katalin / Kataliszt
-
-
Palazzo Orlandi – fotó: Kocsis Katalin / Kataliszt
-
-
Palazzo Orlandi – fotó: Kocsis Katalin / Kataliszt
-
-
Palazzo Orlandi / A nagy szalon – forrás: bussetolive.com
2012-ben az Orlandi-örökösök eladták a palazzót. Én 2016 augusztusában jártam Bussetóban – akkor néptelennek tűnt, kapuja bezárva, a múzeum megszüntetve, mindössze a földszintjén működik egy pizzéria. Az eladás kapcsán sokat cikkeztek a tervekről, miszerint a város zeneiskolát szeretne benne felállítani. Ebben a pillanatban ez még a jövő zenéjének tűnik…