A bloggal már nem egyszer jártunk Bussetóban, a Pó-síkságon fekvő pici városban, amelyet Verdi tett világhírűvé. Ma is oda látogatunk el: célpontunk a városka központja, Verdiről elnevezett tere a történelmi Roccával, benne a zeneszerző nevét viselő színházzal és előtte a monumentális emlékművével.
Ha ránézünk a térképre, láthatjuk, hogy Verdi ifjúkorának legfontosabb színhelye, a Barezzi-ház ott van éppen szemben, s kis nézegetés után az is kiderülhet, hogy az Orlandi-palota, ahol legutóbb jártunk, sincs messzebb, mint két percnyi séta.
A Rocca középkori eredetű, majd a 19. században neogótikus stíliusban átalakított kastély. Hosszú évszázadokon át a várost uraló Pallavicini család székhelye volt. 1543-ban történelmi találkozás zajlott benne V. Károly császár és III. Pál pápa között.
A Pallaviciniek kora után Busseto a pármai hercegséghez tartozott. Miután politikai jelentőségét elvesztette, a Roccát 1856-ban megvásárolta a város; ekkor alakították át neogót stílusban, de 16. századi tornyát változatlanul hagyták.
A Rocca épületében korábban is volt egy kis színház. Verdi még nem volt 15 éves, amikor a bussetói zenekart vezényelhette benne. Zeneszerzőként is az volt első jelentős bemutatkozása, ugyanis egy nyitányt komponált Rossini A sevillai borbély című operájának előadása elé. S bár később ő maga semmire sem tartotta ifjúkori műveit, ez az alkalom 1828 húsvétján mégis fontos esemény volt életében.
Amikor később elkezdték a Rocca újjáépítését, a régi színház helyén egy nagyobbat alakítottak ki.
A város titokban arra számított, hogy addigra már híressé vált fia operákat fog írni a színház számára, híres nagy énekeseket hoz Bussetóba, s elhatározta, hogy a színházat Verdiről nevezi el.
Számításaikban azonban csalódtak: Verdi – józan belátással – kisvárosuk számára túl nagynak, drágának és feleslegesnek tartotta a színházat. Akkoriban már jó ideje amúgy is konfliktusa volt a várossal élettársa, Giuseppina miatt (erről legutóbb az Orlandi-palota kapcsán meséltem), s bár nagy tekintély volt, de az mégsem volt elképzelhető, hogy az ő szavára ebbe a kisvárosba jönnének a kor legnagyobb operaénekesei. A nevét nem tagadhatta meg a színháztól és élete végéig szóló páholyt vásárolt benne, de soha nem tette be a lábát…
A Verdi Színházat 1868. augusztus 5-én nyitották meg a Rigolettóval. A komponista iránti tiszteletből, nevének jegyében a közönség hölgytagjai zöld ruhákba öltöztek, a férfiak zöld nyakkendőt kötöttek…
A színház a Rocca jobb oldali szárnyán át közvetlenül megközelíthető és idegenvezetéssel megtekinthető.
Az előcsarnokban Giovanni Duprè szobrát láthatjuk. A színházterem patkó alakú, két emeleten 32 páhollyal, felette az erkéllyel, középen a korban szokásos királyi páhollyal. Mennyezetfreskója az egyes színházi műfajok allegorikus ábrázolásával Gioacchino Levi alkotása. Nemcsak a színházterem, hanem valamennyi kiszolgáló helyiség, a társalgók, a büfé is gazdagon dekoráltak.
A kor érdekes szokására világít rá a társalgó szoba kialakítása, ahol a közönség a felvonások közti szüneteket töltötte. Fent karzatot alakítottak ki benne egy kisebb zenekarnak, ugyanis akkoriban még szünetekben is zenével szórakoztatták a közönséget.
Története során a színház már Verdi valamennyi operáját bemutatta.
Az előadások közül különleges jelentőségűek az Arturo Toscanini által 1913-ban és 1926-ban vezényeltek (akkor lakott az Orlandi-palotában), a 2001-ben Riccardo Muti által dirigált Falstaff és az Aida Franco Zeffirelli rendezésében.
Születésének centenáriumán Busseto városa itt, a város központjában, a festői Rocca előtt, a róla elnevezett téren hatalmas emlékművet emelt neki, melyet 1913. október 9-én lepleztek le.
Luigi Secchi alkotása karosszékben ülve ábrázolja a Maestrót, aki mintegy szemét rajta tartja a városka főutcáján, amelyet olyan sokat rótt egykor. Rálát a vele pontosan szemben lévő, már sokszor említett Barezzi-házra, gyermek- és ifjúkorának egyik legfontosabb helyszínére, mely ma múzeumként látogatható. Homlokzatán az emlékmű avatása napján kapott emléktáblát a zeneszerző életében gyerekkora óta legjobb, legderekabb ember, Antonio Barezzi.
Verdi a közeli Le Roncole faluban született, Bussetóban vált felnőtté és muzsikussá, majd a szintén közelben fekvő Sant Agata-birtokon töltötte életének nagy részét. Rendkívüli módon ragaszkodott tehát szülőföldjéhez, ami pedig a természeti szépségekben és történelmi emlékekben szinte tobzódó Itáliának éppen a legjellegtelenebb, a Pó mocsarai következtében pedig legegészségtelenebb fertálya is volt. Ráadásul Bussetóval nem volt felhőtlen a kapcsolata, mégis egész életében erre a környékre – melyet most már így emlegetnek: Terra di Verdi (Verdi földje, Verdi hazája) – húzta valami…
